The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

25 (Min)

Három hét. Három hete nem járok be az egyetemre. Helyette még több részmunkaidős állást vállalok. Két van hogy három műszakot viszek a kávézóban és éjt nappallá téve dolgozom. Szerencsére nem csak a kávézóban sikerült több műszakot szereznem plusz pénzért hanem egy kisboltban is sikerült munkát találnom. Jennie és Soyeon aggódnak miattam. Miután az orvos bejelentette hogy apámnak műtétre van szüksége mivel van két régi sebe ami felszakadt és teljesen elfertőződött, próbáltam minden egyes Won-t megspórolni amit csak tudtam. Dr. Choi egy hónapot adott a számlák rendezésére a családi helyzetünk miatt. Halmeoni nem mehet dolgozni Chang pedig a középiskola mellett nem sok mindent tud csinálni. Jennie felajánlotta hogy kifizeti a kórházi számlákat, Jackson szintén. De mind a kettőjüket elutasítottam. Nem szeretek tartozni, még akkor sem ha a legjobb barátaimról van szó. Az orvos azt mondta hogy még kétszer kell elmennie kontroll vizsgálatra Appa-nak hogy biztosak legyenek abban hogy a sérülésekkel nincs gond. Az ájulás pedig kialvatlanság miatt történt. Dr. Choi időközben maga mellé vett egy orvos hallgatót Kim Namjoon-t aki minden alkalommal segít nekem amikor tanácsért jövök a kórházba. Amikor éppen nem dolgozom akkor ápolónő vagyok apám mellett hiszen figyelni kell a sebeire. Egyszóval tehát: az életem katasztrófa lett. 

- Min! - felkapom a fejem a pultról. 

- Oh, Soyeon-ah. - mondom álmosan. Feltápászkodom a székről. Ekkor tudatosul bennem hogy még mindig az éjjelnappaliban vagyok és dolgozom. 

- Mióta nem aludtál? - kérdezi aggódva, ahogy két energiaitalt és egy csokoládé szeletet tesz a pultra. Beolvasom őket a gépbe. 

- Miről beszélsz? Miden nap alszom. - Soyeon fizet, majd elém tolja a csokit és az egyik energiaitalt. 

- Idd meg. Azt pedig edd meg később. Na és hány órát alszol egy nap? - támaszkodik a pultnak. 

- Három négy órát miért? 

- Teljesen tönkreteszed a szervezetedet! - felsóhajtok és belekortyolok az innivalóba. 

- A számlák nem fizetik ki magukat. 

- De igen, ha hagyod hogy kifizessük helyetted! Mit akarsz csinálni? Az apádat három hete engedték ki a kórházból. A határidőd egy hét múlva lejár, és még mindig pénzre van szükséged. Őszintén szólva ha nem kérded hamarabb a következő két hónapos fizetésedet nem lesz elég pénzed. Hagyd hogy segítsünk kérlek! 

- Tudod hogy szeretlek titeket, de nem tehetem. - Soyeon hisztérikusan felsóhajt. - Ez az én felelősségem. Ha jobban figyelek rájuk nem történt volna ez. Ha nem vonja el a figyelmemet Jungkook, én... - a nyelvembe harapok ahogy kimondom a nevét. Egy árva szót nem váltottam vele a kórház óta. 

 - Te mi? Min, Jungkook rajtam és Jennie-n csüng minden nap hogy beszélni akar veled. Szó szerint könyörög nekünk hogy mondjuk el hol vagy! Már engem őrjít meg! Eunwoo pedig persze akkor is felhozza a témát amikor ketten vagyunk. Nem hibáztatom érte mert legjobb barátok de kikészít! Kérlek, csak beszélj vele! 

- Nem tudok - nézek rá. - Képtelen vagyok rá. Azt hiszed nekem nem hiányzik? 

- Akkor nem tudom mi a probléma! Mind a ketten hiányoljátok a másikat mi itt a gond?! 

- Ez az egész fogadásos dolog, túl sok. És amíg nem tisztul ki a fejem nem tudok vele beszélni. Nekem a szerelem most nem fér bele! 

- Nem a fogadás a gond Min. - néz a szemembe Soyeon. - Hanem az hogy azt hiszed nem vagy elég jó. Mindig lemondasz mindenről, mert félsz. Azt hiszed nem érdemled meg. De had mondjak neked valamit. Ha tényleg szereted őt. Akkor beszélsz vele, és nem menekülsz el hülye indokokkal. - mondja azzal megfordul és az ajtó felé veszi az irányt. - Gondolkozz el azon amit mondtam. Még nem késő.