The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

24 (Jungkook)

Az orvos szerint Min-nek ennie kellene egy kicsit, ő mégsem tette. El sem mozdul az apja ajtajából. A fal mellett állok tisztes távolságból, nem hiszem hogy jó lenne ha most odamennék. Hamarosan a nagymamája és az öccse hazamennek Min pedig egyedül marad. Az órámra pillantok. Már hajnali fél kettő van. Szerencsére az utcai árusok még itt vannak, szóval sietve elhagyom a kórházat és a kocsimba ülök. Beírom a címét annak az utcának ahol az az árus volt akinél Min-el pár napja voltunk. Csak reménykedni tudok hogy még nyitva van. A GPS segítségével hamar ott vagyok, és a tömeget látva még sok árus lehet idekint. Befurakszom az emberek közé és keresem az arcát annak az úrnak akitől legutóbb vettük a szendvicseket. Fél órát töltök keresgéléssel míg meg nem találom. A férfi már éppen pakolászik, amikor odaérek hozzá.

- Egy szendvicset kérnék! - a férfi felegyenesedik, és végigmér.

- Késő van már fiatalúr, éppen menni készülök. - sóhajt fel.

- Kérem. - könyörgök neki, mire csípőre teszi a kezét. Mosolyogva megrázza a fejét majd lehajol az egyik dobozhoz és kivesz egy szendvicset. Már éppen átnyújtanám a pénzt amikor elutasítja.

- Siess haza fiam. - int nemet a fizetségre és folytatja a pakolászást. - Tekints rá újévi ajándékként. - mosolyog rám.

- Köszönöm. - mosolygok vissza.

Min elaludt amire visszaértem. Időközben megálltam még az éjjelnappaliban venni innivalót is neki. Lassan odasétálok hozzá és leteszem mellé a szendvicset és a narancsos innivalót. A kocsimban találtam tollat és egy papírcetlit de most tökéletes arra hogy üzenetet írjak. Pár sort írok a papírra és az étel mellé teszem. Min-re pillantok aki szorosan fogja át magán a vékony kabátját. Leveszem a dzsekimet és betakarom vele. Egy ideig még mellette guggolok és nézem őt, majd amikor ébredezni kezd felállok és a kijárat felé indulok.

☆☆

Életem eddigi legborzasztóbb három hetén vagyok túl. Beszélni akartam Min-el az egyetemen a szünet után, de nem jött be. Jennie és Soyeon nem hajlandóak semmit sem mondani nekem a barátnőjükről. Lassacskán olyan sok üzenet írtam Min-nek hogy én kezdem furának tartani. Alapvetően nem zaklatok senkit de most beszélnem kell Min-el. Minden nap rápróbálkozom arra hogy felhívom, de a telefonja ki van kapcsolva. Vagy csak letiltotta a számomat. Valamelyik a kettő közül nem tudom melyik lenne a kevésbé szar. Eunwoo és Soyeon össze vannak nőve szóval mostanra a csaj is a kis bandánk tagjává vált. Yu és Jackson újév óta soka lógnak együtt, így van hogy a találkozóinkkor amikor alapból csak hatan voltunk Jackson is betársult hetedikként. Nem mintha bánnám, én is kezdem megkedvelni őt, habár a tudat hogy Min-el milyen belsőséges a kapcsolatuk nem érzem jobban magam. Őt nem akarom megkérdezni arról hogy mi van vele, mivel attól tartok hogy pontosan tudná. Szóval egyhangúak a hetek, a tanórák fele unalmas a második felére pedig magolni kell az anyagot így mindig van mit csinálni. A párosfeladatot nem is annyira régen leadtam. A tanárnő azt mondta majd levetíti az összes munkát az egyik óránkon.

Tegnap az apám felhívott és közölte hogy menjek haza egy "családi vacsorára" mivel szeretne velünk enni. Így péntek este az első dolgom az volt hogy arrafelé vettem az irányt. A hatalmas épület amit korábban "otthon" ként emlegettem továbbra is kilóg a többi ház közül. Leparkolok a felhajtóra, és kiszállok. Még oda sem kell lépnem a kapuhoz az azonnal kitárul előttem. Persze hogy még most is figyelnek. Leparkolok az udvaron, majd céltudatsan indulok el befelé. Mint mindig most sem áll szándékomban sok időt itt tölteni, ugyanis van nekem jobb dolgom is mint apám mű szeretetét hallgatni. Leveszem a cipőmet és a kabátomat majd a konyhába megyek. Természetesen a személyzet minden tagja készül arra hogy az apám bármelyik pillanatban lejöhet az emeletről, és ha nem áll minden készen valakit ma biztosan kirúgnak. Biccentek a felém közeledőknek, de a többségük csak a szemüket lesütve meghajolnak előttem majd a dolgukra sietnek. Már éppen leülnék a kanapéra amikor meglátom hogy nem vagyok egyedül. Miss. Minatozaki az egyik fotelben ül, és egy magazint lapozgat. Esküvői magazint. A szememet forgatom, és levetem magam az egyik kanapéra. A telefonommal a kezemben elolvasom hogy mit írtak a srácok a csoportos chat-be és válaszolok a kifejezetten nekem szóló üzenetekre.