The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

11 (Min)

Amikor ezt a részt írtam megtetszett egy szám szóval ide belinkelem nektek! Én amúgy el tudom képzelni ezzel a számmal ezt a részt főleg a végét, úgyhogy ezt itt hagyom nektek. Írjátok meg ha tetszett 

-----------------

Még sokáig nézek Kook után miután letett a lakásunk előtt. Meglepett hogy egy olyan gazdag srác mint ő nem szólt be arra hogy ilyen környéken lakom. A legtöbben megteszik, de már megszoktam. De ő nem mondott ilyesmit, helyette csak annyit hogy "nyugodt környék, kellemes lehet". Most nem tudom hogy ennek örüljek vagy sem, mivel olyan fura ilyet hallani. A táskám pántjára szorítok és csak akkor megyek be amikor már nem látom Jungkook-ot. Bezárom magam mögött az ajtót, és kibújok a cipőmből. Azonnal levetem magam a kanapéra, és egy percig csak hátravetett fejjel mozdulatlanul ülök. Hallgatom a csendet (amibe persze most is belevegyül Appa horkolása, de nem zavar). Örülök hogy minden rendben ment a vizsgálatnál. Ahogy ülök a sötétben sok miden eszembe jut. Valamiért Omma is. Három napja volt a halálának évfordulója. Már érzem hogy könnyek gyűlnek a szemembe, de azonnal megacélozom magam és a fürdőszoba felé veszem az irányt. A forró víz végigfolyik a testemen, én pedig úgy érzem hogy minden gondolatomat kitörlöm a fejemből. Pár perccel később kiszállok a víz alól és fel öltözök. Vizes hajamat törölközőbe csavarom és a szobába megyek. Halkan csukom magam mögött az ajtót, hogy Chang ne ébredjen fel. Lefekszem és becsukom a szememet. Már éppen elaludnék amikor meghallom az öcsém hangját. 

- Hol voltál Nunaa? - kérdezi álmosan. - Halmeoni aggódott miattad. Appa és én is. 

- Sajnálom Chang-ah. Jackson-al voltam. 

- Többször is hívtunk de nem vetted fel. 

- Le voltam merülve. Tudod milyen vagyok amikor edzek. A világ megszűnik. 

- Tudom. És Hyung is biztos vigyázott rád. - Chang is tudja hogy nincs szükségem védelemre, mégis miden alkalommal elmondja mennyire örül hogy Jackson-al vagyok és nem egyedül. Tudom hogy mind aggódnak miattam, de néha szükségem van arra hogy kiszakadjak a világomból. Szóval csak annyit mondok; 

- Igen vigyázott rám. - de Chang már alszik, és én is pár percen belül. 

☆☆

Másnap az egész délelőttöm unalmasan telt. Péntekenként csak 8-11-ig vagyok a suliban Soyeon-al, azután együtt megyünk 12-re a Shin's Café-ba dolgozni. Az egyetlen értékelhető része a délelőttömnek az a történelem óra volt, mivel a professzor ma hiányzott így lyukasóránk volt. Az udvaron befoglaltuk a szokásos padunkat és egy csomag chips mellett elmeséltem nekik a tegnap estét. Jennie vigyorogva hallgatta végig amikor rátértem a motorozásra, hiszen ő is imádja. Soyeon csak csendben ült és néha bólintással jelezte hogy figyel. 

- Akkor szombat? - dől hátra Jen. - És mit akarsz felvenni? 

- Öhm gondolom farmer pulcsi. - mondom mert nem igazán értem mi mást kéne felvennem. 

- Csak? - fordul felém Soyeon. 

- Igen mi más?

- El vagy tájolva csajszikám! - nevet fel Soyeon. - Jeon Jungkook-al forgatsz! Jeon Jungkook-al! Szerintem odáig van érted! Meg kellene villantanod neki a lányos oldalad. 

- Aham azt ami nem létezik? - vonom fel a szemöldököm. - Tudod hogy nem vagyok valami lányos. Magassarkú pink cuccok masnik meg csillám ezek nem nekem valók.