The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

14 (Jungkook)

Újabb számmal jöttem nektek remélem elnyeri a tetszéseteket. 

--------------------------------

Amikor kinyitom a szememet Min-el találom szembe magam. Kell egy perc mire realizálódnak bennem a dolgok. Tegnap szakadt az eső, igen így volt és Min itt maradt nálam és aztán este ettünk ramen-t, (hát igen ramen-t, ezt még mindig nem sikerült teljesen felfognom mivel ennek hogy is mondjam különleges jelentése van) de aztán csak.... Elment az áram, és a telefonunkkal világítottunk hogy lássunk is valamit. Arra emlékszem hogy Min nekem jött, és elvesztettek az egyensúlyunkat és kiterültünk az ágyamon. De aztán teljes képszakadás, szóval most fogalmam sincs hogy lehetséges az az abszurd tény, hogy most éppen Seo Min-Jeong mellett fekszem. Vagyis pontosabban alatta. Min feje a tetovált karomon van a lábát átvetette az enyémen, és a keze a mellkasomon pihen. Fekete haja a szemébe lóg, szóval óvatosan odanyúlok és eligazítom a tincseket hogy lássam az arcát. Úgy fordulok, hogy teljesen szembe legyek vele, és jobban megnézhessem. Féloldalas mosolyra húzom a számat, ahogy őt nézem. Halkan szuszog és amikor megmozdulok közelebb húzódik hozzám. Annyira közel hogy csak egy egészen picit kellene előrébb hajolnom és megcsókolhatnám.  És őszintén elég nagy a kísértés. Csak egy csókot, egy kicsit. Mit meg nem adnék hogy ismét lophassak tőle egy csókot. De nem teszem, pedig nagyon szeretném. Helyette csak nézem hogyan alszik a kezemen. Amikor halkan motyog valamit gyorsan becsukom a szememet, és úgy teszek mintha aludnék. Érzem hogy Min felemelkedik a karomról, és leveszi a lábát az enyémről. Még mindig csukva tartom a szememet, nem akarom hogy azt higgye bármivel is próbálkozom (pedig nagyon szeretnék). Már kinyitnám a szememet amikor megérzem hogy valami hozzáér az orromhoz. Először nem értem de aztán rájövök, hogy Min az. Végig húzza az ujját az orrom vonalán, aztán a számon, és a nyakamon is. Nagyot nyelek, de csukva tartom a szemem. Aztán távolodó lépteket hallok és kinyitom a szememet. Magam mellé nézek, oda ahol pillanatokkal ezelőtt Min feküdt. Ezt most csak beképzeltem vagy tényleg megtörtént?! Biztos hogy nem csak beképzeltem, legalább is azt nem hogy itt volt mellettem, mivel eléggé zsibbad a karom, szóval tuti hogy egész éjszaka rajtam feküdt. Felülök, és kimászom az ágyból. Még mindig kissé kábultam nyitok be a fürdőszobába és túl későn jövök rá hogy Min is bent van. Megfordul a pólómmal a kezében, a szeme pedig elkerekedik amikor meglát. Akaratlanul is végig siklik rajta a tekintetem. Őszintén, a fekete fehérnemű nagyon is kedvemre való. 

- Nem méltóztatsz kimenni?! - zökkent vissza a valóságba Min ideges hangja még mielőtt fantáziálni kezdhetnék róla. 

- Mi? De.... - azzal gyorsan kilépek a fürdőszobából, és becsukom az ajtót.  

Min percekkel később kijön a fürdőből, immár a tegnapi megszáradt ruháiban, és elveszi a telefonját az asztalról. Én a konyhában ácsorgom mint valami idióta és őt nézem. Mivel ez így elég kínos hátat fordítok neki, és gyorsan nekikezdek valami kaja félét készíteni. Mikor készen vagyok leülök az asztalhoz a szendvicsekkel, és Min-nek nyújtok egy tányérral. 

- Akarsz enni? - zavartan bólint és leül velem szembe az asztalhoz. Csendben esszük meg amit készítettem, majd gyorsan elpakolok, Min pedig már menni készül. - Esetleg elvigyelek? - fordulok felé. 

- Öhm, igen köszi. 

Mivel nem erre a válaszra számítottam, kicsit meglepődve indulok el a szobámba hogy átöltözzek. Becsukom magam mögött az ajtót, és gyorsan lekapom a pólómat és a melegítőmet. Végül egy fekete ing, és kék farmer mellett döntök a hajamat csak úgy kb átfésülöm az ujjaimmal hogy álljon valahogy, aztán a bőrdzsekimet a kezembe kapva kilépek a szobából. Min amint meglát végigmér, majd elismerően elmosolyodik. Ezt nem tudom mire vélni ugyanis eddig nem csinált semmi hasonlót, szóval most rajtam a sor hogy zavarban legyek. Felvesszük a cipőnket és kilépünk a lakásomból. Odalent elég hűvös van, így örülök hogy hoztam dzsekit. Min felé pillantok, láthatóan ő is fázik. Bármiféle megjegyzés nélkül a vállára teszem a kabátomat, majd a parkoló felé indulok. Mivel a motoromat Eunwoo elvitte tegnap most kocsival megyünk. Mondjuk amúgy is azzal mennék, mivel nem akarom hogy Min megbetegedjen.  Megállok a fekte Mercedesem előtt és bevárom Min-t aki időközben kissé lemaradt mögöttem. Beszállunk és már úton is vagyunk, de egy szót sem szólunk egymáshoz. Amikor megérkezünk Min-ék házához én is kiszállok.