The Price of Love [Jungkook ff.] ✓

33 (Min)

Jungkook az elejétől kezdve mindenre kíváncsi volt. Szóval elmeséltem neki hogy egyik nap amikor éppen zuhanyozott csörgött a telefonja, és - mivel amúgy is megenged hogy bármikor felvegyem a hívásait - felvettem a telefont. Ami meglepett hogy Jungkook anyukája szólt bele a telefonba. Így beszélgetni kezdtünk, és megadtam neki a számomat. Néhányszor beszéltünk azóta, szóval amikor elmesélte hogy a családjával Szöulba jönnek három hétre azonnal mondtam is neki hogy jöjjön át Jungkook-hoz. Arra nem számítottam hogy aztán Jungkook egy húggal az oldalán fog hazajönni. Ahogy arra sem hogy később Eric Lim is bekopogtat majd az ajtón. De lényeg a lényeg hogy minden remekül sikerült. És miután mindent is elmondtam Kook-nak úgy döntöttünk hogy relaxálunk egy kicsit. Jungkook a kanapén feküdt, én pedig rajta. A fejemet a mellkasára hajtottam miközben ő a hajammal játszott. 

- Az apukád mióta tudja a dolgot az egyetemről? - kérdezte egy idő után. 

- Pár napja. És elég jól kezelte. Halmeoni teljes mértékben támogatja a dolgot. Chang pedig megígérte hogy segít egy jó tanfolyamot találni, később meg egy stúdiót ahol az órákat tarthatom. - magyarázom. - Hihetetlen hogy minden megoldódott. - mondom miközben a pólója szélét gyűrögetem. 

- Tényleg az. - ért egyet velem. - Igaz is. Mi is volt az a Eomoni és sógornős dolog? - ül fel Kook, így én is kénytelen vagyok. Most egymással szemben ülünk, és Jungkook a karját a háttámlára támasztja. - Nem tudtam hogy már ebben a fázisában vagyunk a kapcsolatunknak. 

- Miért zavar? - pimaszkodom vele, ahogy felhúzom a szemöldökömet. - Eomoni kedvel engem, Ji-Eun-is meg Eric is. Örülnöd kellene. - bököm meg a mellkasát, és felállok. 

- Örülök! - kiált utánam. - Csak meglepett. Úgy tűnik hamar össze kell házasodnunk ha ki akarjuk elégíteni az anyám kívánságait. - mögém lép és magával szembe fordít. Közelebb jön mire hátrálni kezdek. Egy idő után a hátam a falnak ütközik. Jungkook lehajol hozzám. - De szerintem Omma egy unokával is kibékülne. 

- Jesszus Jungkook, 22 éves vagyok! - teszem a mellkasára a kezem hogy eltoljam magamtól. - Biztos hogy még egy jó ideig nem szülök neked gyereket. 

- Szóval akarsz gyereket tőlem! - nevet fel. 

- Én... ne forgasd ki a szavaimat! - próbálom leplezni a zavaromat. - Túl fiatalok vagyunk még ehhez. 

- Hmm. - gondolkodik el egy kicsit és elmerengve pillant el mellettem.  - Talán igazad van. - mély levegőt veszek és kifújom. 

- Köszönöm. - azzal már elmennék, amikor megállít. 

- Addig gyakorolnunk kellene, hogy profik legyünk. - tol vissza magával szembe a falhoz. Érzem hogy a szívverésem felgyorsul. - Nem látom hogy ellenkeznél. - suttogja a számra. De még mielőtt megcsókolhatna eltolom magamtól, és átbújok a karja alatt. 

- Ne is álmodozz! - fonom össze a karjaimat, miután elveszek egy kekszet a kitett tálkából és a számba teszem, majd Jungkook-ra pillantok. Előre lép felém majd leharap egy darabot a kekszből ami a számban van és elégedetten megeszi. 

- Finom lett. - mondja és megtapsol. Még mindig zavartan pislogok és megeszem a keksz másik felét. - Mi a gond Min? Olyan vörös vagy. - az ismerős szövegre azonnal eszembe jut az utazás és az együtt töltött éjszaka. Megköszörülöm a torkomat mert bevillan pár merészebb kép az agyamba. 

- Jól vagyok. - mondom kissé kábultan. - Felhívom Appa-t. - veszem elő a telefonomat. 

- Miért is? - érdeklődik Kook. 

- Ma nálad alszom, tudod hogy ilyenkor mindig szólok neki. - Jungkook cinkos vigyort villant rám. 

- Nem biztos hogy csak aludni fogunk. - jegyzi meg.