DEFENDING EVANS

7. Esős nap.

Az éjszakám valami rettenetes volt. Megállás nélkül forgolódtam és sehol sem találtam a helyemet. Reggel magamra kaptam egy köntöst és úgy csoszogtam ki a konyhába. Fájt mindenem és csak egy forró kávéra vágytam. Miközben elkezdtem lefőzni a forró italt az ablakon bámultam ki. Rettenetes idő volt, szakadt az eső és fújt a szél.
Chris csoszogott ki a szobájából egy melegítőbe és egy pulcsiba.
- Jó reggelt. - köszönt a reggeli karcos hangján.
- Hello.. - pillantottam rá.
- Hello? - kérdezett vissza döbbenten.
- Ja. - válaszoltam közömbösen.
- Mi bajod van? - leült a pult mellé.
- Semmi, szarul aludtam. Fáj mindenem és ez szar is szakad! - mutogattam az udvarra.
- Látom, ma hatalmas fájdalom van rajtad. - kuncogott.
Csak csúnyán pillanatottam a férfire aki egyből lesütötte a tekintetét.
Öntöttem magamnak kávét, meg neki is majd lassan kortyolgatni kezdtem.
- Hogy van az oldalad? - kérdezte miközben a bögrét fogta.
- Talán túl elém.. - sóhajtottam.
- Most komolyan Emma.. Mi van veled? - nyúlt felém, hogy fogjam meg a kezét.
- Hisztis vagyok, hagyjál! - morogtam.
- Éhes vagy? - vigyorgott.
Nem válaszoltam csak némán figyeltem őt.
- Szeretnéd ha csinálnék reggelit? - felállt a helyéről és elindult felém.
Duzzogva, keresztbe tett kézzel álltam előtte, viszont egyből elszállt minden dühöm amikor megéreztem a puha ajkait az arcomon. Egy cuppanos puszit adott, majd elkezdett kipakolni a hűtőből. Én csak álltam lefagyva és a kezemet arra a pontra tettem amit megpuszilt.
- Na jobb? - nézett rám miközben elkezdte felverni a tojásokat.
- I.. Igen.. - meglepődve néztem magam elé.

Leültem a pulthoz és figyeltem ahogy tevékenykedik a konyhában, a szemem elkalandozott a nagy hátán majd lepillantottam a fenekére és belepirultam a látványba.
- Érzem, hogy nézel. - szólt nekem miközben a tojást a forró serpenyőbe öntötte.
- N.. Nem is!
- Pedig de! - nézett hátra a válla felett.

Miután elkészült a tojás, kitálalta majd leült velem szembe és miközben ettem folyamatosan nézett.
- Mit bámulsz már Evans? - néztem rá kicsit idegesen.
- Vicces vagy mérgesen. Talán lekéne téged lazítani.. - dőlt hátra a székébe, mikor végzett az evéssel.
- Jó lenne, de nagyon feszült vagyok. - sóhajtottam.
- Nekem dolgoznom kell Emma, de ha bármiben kell segíteni, szólj! - felállt és elmosogatott maga után.

Miután én is végeztem, úgy döntöttem, hogy lekötöm magam egy kis takarítással. Az egész házat kipucoltam 4 óra alatt és ezután gyújtottam pár gyertyát, hogy jó kis sütőtökös fahéjjas illat legyen a házba, majd elmentem lezuhanyozni. Egy spagetti pántos fekete felsőbe és egy lenge szatén, alul csipkés rövid gatyába huppantam le a kanapéra, közben halkan jazz zene szólt és elkezdtem olvasni egy könyvet. Keresztbe tett lábakkal feküdtem a kanapén és néha felpillantottam az asztalnál ülő Chrisre. A laptopjába bújva, hevesen gépelt.
A regénybe amit olvastam egy elég erotikus rész következett, akaratlanul is Christ képzeltem a főszereplő helyére és az ajkamat harapdálva siklott a szemem az egyre részletesebb mondatokon.
Újra felnéztem a férfire és találkozott a tekintetünk, gyorsan újra a könyvet kezdtem el bújni. Egyre jobban felizgatott amit olvastam és a levegőt is egyre hevesebben vettem. Melegem lett, és Chris igéző tekintetét éreztem magamon. Gyorsan összecsuktam a könyvet majd amikor ismét felnéztem Evans újra a laptopját bámulta. Felálltam és készítettem teát mindkettőnknek majd mögé álltam és a válla fölött leraktam az asztalra a gőzölgő bögrét.
- Köszönöm. - pillantott fel rám.
- Mit csinálsz? - hajoltam közelebb a kijelzőhöz.
- Egy statisztikai táblázatot, az elmúlt 1 év sikeres tárgyalásait viszem fel, különböző szorzókkal kell kiszámolni, hogy a különböző vállalkozások, mennyi nyereséget hoztak a cégemnek.

Elkezdtem horkolást imitálni ezzel jelezve felé, hogy rohadt unalmasnak tartom amiről beszélt.
Chris elmosolyodott majd újra találkozott a tekintetünk.
- Minek kérdezed ha nem is érdekel?
- Azt hittem izgalmasabb. - megvontam a vállam.
Közel álltam hozzá és a kezemet a vállára tettem, a monitorra néztem.
- Hogy nem fájdul bele a szemed ebbe a sok számba?
- Már kettőt látok mindenből..
Megéreztem a tenyerét a derekamon és még közelebb húzott magához.
- Nem akarsz segíteni?
- Hogy tudnék?
- Én diktálom a számokat, neked csak bekéne írni őket ebbe az oszlopba! - mutatott a képernyőre.
- Oké! - nyúltam a mellettünk lévő székért de Chris elkapta a kezem, majd egy váratlan rántással az ölébe ültetett. Háttal voltam neki, és ezt ebben a pillanatban rettenetes előnynek éreztem, hiszen rák vörös lett a fejem, örültem, hogy nem látja, hogy mennyire zavarba hozott ezzel. Kezét lassan a derekamra csúsztatta és kicsit feljebb ültetett magán, így telibe farkának ütközött a fenekem.
Nagyot nyeltem majd a kezemet a billentyűzetre helyeztem és vártam, hogy mondja a számokat.
- Mehet? - kérdezte és az egyik kezével átkarolta a hasamat, másikban pedig egy papírt tartott.
- I.. Igen..
- 3,456, 4,568, 4,893, 6,457.
- Lassabban! - szóltam rá mert nem bírtam tartani a tempót.
Chris megvárta ameddig beírom az utolsó számot majd folytatta.
- 7,233, 2,345, 9,676, 5,120

És ez így ment még fél órán keresztül, mikor már vibrált a szemem hátra fordultam és megszólaltam.
- Mikor lesz már vége? - nyöszörögtem.
- Nyugi..végeztünk..-letette a papírt az asztalra.
- Hál isten! - teljesen rádőltem és a fejünk egy vonalba volt. Chris szorosan ölelte a hasamat és a másik kezét pedig a combomra tette.
Lejátszodott egy olyan jelenet a fejembe, hogy ebben a pózban dug meg keményen. Hihetetlen, saját magamat hoztam zavarba, lángolt a fejem és elkezdtem gyorsabban venni a levegőt.

- Valami baj van? - suttogta a fülembe ami kicsit sem segített a helyzetemen.
- N.. Nincs! - remegett a hangom.
- Mocskos dolgokat képzeltél el Emma? - orra hozzáért a nyakamhoz és ez forrósággal öntötte el az egész testem.

-Bassza meg, vagy most leszállok róla, vagy igen nagy bajok lesznek itt.  - gondoltam magamban.

Éppen készülödtem felállni az öléből amikor az egyik keze elkezdett bevándorolni a combom közé.

- Úristen, mire készül? - feszengtem magamban.

Megéreztem a hosszú ujjait a lábam között, először csak ott tartotta a kezét, várt, hogy ellenkezek e vagy sem. Én viszont teljesen lefagytam, úgy éreztem, hogy menten szívrohamot fogok kapni, még jó, hogy nem látta az arcomat, mert az már nem létező vörös árnyalatokban pompázott.
Amiért semmilyen jelet nem adtam neki, elkezdett lassan, gyengéden simogatni, amitől a bugyim egyből átnedvesedett.

- Úristen.. Most ő tenyleg megteszi? - pánikoltam továbbra is magamba.

Chris arrébb tűrte a szatén anyagot a bugyimmal együtt és a nedves, megduzzadt csiklómra helyezte a kezét, lágyan simogatni kezdett, körkörös mozdulatokat csinált és amint megérezte, hogy ez engem mennyire felizgatott, felsóhajtott és a leheletét a tarkómon éreztem meg.