DEFENDING EVANS

23. Kifakadás.

Az elkövetkezendő egy hétben Mira és Chris között nagyon szoros kapcsolat alakult ki, szinte minden este a férfi olvasott neki esti mesét és jó volt ezt végig nézni, hiszen Chris egy apa figura volt Mira szemében. Eljött az utazás napja és Chris egész út közben zavart volt, fél úton hátra ült Mira mellé mert úgy gondolta, hogy a lányom eltereli majd kicsit a figyelmét. Senki nem tudta elvállalni, hogy vigyázzon rá, ezért kénytelen voltam Mirat magammal vinni. A hegyekbe érve egy gyönyörű vízes mellett mentünk el és végül az erdő közepén egy faházhoz érkeztünk ami körül ki volt alakítva egy grillező helység és mellette egy órási medence helyezkedett el.
Amint kiszálltunk a kocsiból Chris apukája indult meg felénk. A férfi szélesre tárta a karját és Christ szorosan magához ölelte.
- Emma drágám! - lépett oda hozzám és engem is megszorongatott.
- Üdv Mr. Evans. - mosolyogtam.
- Tegezz nyugodtan, elvégre szinte te is családtag vagy..-ránézett Mirara és leguggolt hozzá.- Te meg ki vagy gyönyörű?
- Ő a lányom Robert. Mira Granger.
Chris apja megdöbbenve pillantott rám majd Chrisre.
- Gratulálok, szép kislány! - megsimította Mira fejét.
- Gyertek beljebb, Angelina és Ransom is nem sokára megérkeznek. - intett nekünk Robert, hogy kövessük.

Egy szobába voltunk közösen Chrissel és egy darab francia ágy volt benne, meg egy heverő. Kicsit zavartan mértem végig a terepet, majd kipakoltuk a cuccainkat és kiültünk a teraszra kávézni. Mira Chris mellé ült és pillangókat rajzolt a férfinek aki csak mosolyogva figyelte a lányom minden egyes mozdulatát.

Körülbelül fél óra múlva egy kocsi hirtelen fékezett le a ház előtt. Chris álla megfeszült majd pár perccel később egy fekete ingben és nadrágban megjelent egy férfi aki kiköpött mása volt Chrisnek. Napszemüveget viselt és az alkarján vastagon feszültek az erek. Lerakta a táskáját a földre majd megölelte az apját, amikor észre vett lefagyott és én csak zavartan bámultam magam elé.
- Nocsak.. Nocsak.. Emma, életem nője. - libbent felém Ransom és mivel túl nagy lendülettel indult meg az irányomba felpattantam a székemből és a pisztolyomért nyúltam.
Ransom kaján elvigyorodott.
- Ejnye.. Azt hittem,hogy jobban örülsz majd nekem! - közelebb lépett.
- Ransom! - szólt rá Chris. - Emmanak Bostonban hét évvel ezelőtt súlyos balesete volt. Kiesett neki egy két dolog és rád sem emlékezik.
- Valóban? Majd visszahozom az emlékeidet. - rám kacsintott és én egyből finytorogni kezdtem.
Lassan visszaültem a helyemre majd Ransom Mirara nézett.
- Hát ez a tök mag?
Mira felnézett rá és vigyorogni kezdett mint a tejbetök.
- Szia! - integett neki a lányom és én a fejemet fogtam.
- Ő itt Mira.. - mutatott rá a szőkeségre Robert. - Emma lánya.
Ransom lefagyott, a kaján vigyor lehervadt az arcáról majd egyenesen rám nézett.
- Mi van?
- Hogy hogy mi van? - kezdtem ideges lenni ettől a fickótól.
- Azt a csodás puncidat szétcseszted egy gyerek miatt?! - kifakadt.
- Ransom!! - szóltunk rá egyszerre.
Mira csak furcsán bámult maga elé, majd újra elkezdett rajzolgatni.
- Gyere velem, most! - felálltam és Ransomra néztem.
- Uhhh.. Ezt a nézést szeretem.. Leteszteljük, hogy mennyire szűk a pun.. - nem tudta befejezni mert befogtam a száját és elkezdtem lerángatni a lépcsőn.
Mikor már kellő távolságra voltunk a többiektől elengedtem.

- De rohadt erős vagy Emma! - szorongatta a kezét amit megrángattam.
- Vannak halvány emlékeim rólad..és egyik sem túl kellemes. - finytorogtam rá. - Örülnék ha a lányom előtt fékeznéd magadat.
- Ugye tudod, hogy az milyen fegyver? - mutatott a gatyámba dugott pisztolyra.
- Persze, hogy tudom, hiszen ez az egyik munkaeszközöm.
- Egy ilyen fegyvert dugtam fel a csodás puncidba évekkel ezelőtt. Sőt a farkam is benned volt.. Aztán feldugtam a formás kis fenekedbe is.

Ekkor olyan ideges lettem, hogy szó nélkül orrba vágtam, de teljes erőből.
Ransom a földre esett az ütésemtől és még rugdalni is kezdtem.
- Mi a fasz! EMMA! - ordított ekkor a teraszon lévők felénk fordultak.
- Te kis rohadék vagy Ransom! Megérdemelsz minden egyes ütést. - lihegtem a dühtől.
- Háh.. Christ is így szarrá verted? - felült amikor abba hagytam a püfölését.
- Nem! Ő nem érdemelte meg.
- Tényleg? Szóval mindent elmondott neked a múltaddal kapcsolatban? - felállt a földről és leporolta magát.
Csak csendben néztem őt és látta rajtam, hogy nem értem.
- Ohhh.. Nem mondta el.. Nos Emma.. - közelebb lépett és letörölte a vért az orráról. - A szent kis Chrissel egyszerre basztunk meg. Könyörögtél, hogy dugjunk meg újra és újra. Hármasban csináltuk és kibaszottul élvezted. - vigyorgott.
- Hogy tessék?! - köpni nyelni nem tudtam.
- Jól hallottad édesem.. Egyszerre volt benned mindkettőnk farka. Hol puncidba, hol a seggedbe.
- Ti mind betegek vagytok.. - hánynom kellett hirtelen.
- Viszont  te rohadt nedves voltál tőlünk, szóval ha úgy vesszük, te sem vagy normális.

Ekkor újra bevertem neki egyet és Ransom ismét a földön kötött ki. Dühösen sétáltam vissza a teraszra és Chrisre néztem, nem kellet megszólalnom, felállt a székből és egyből jött utánam egyenesen a házba.

- Tényleg lefeküdtem veletek? Egyszerre?!
- Öhmm.. - makogott Chris.
- Válaszolj! - idegesen megindultam felé.
- I.. Igen! De nem akartam elmondani! Akkoriban is rohadtul bűntudatod volt miatta, úgy gondoltam, hogy ez jobb ha feledésbe merül..
- Chris, azt hittem, hogy te rendes fickó vagy.. Azt hittem, hogy tényleg tápláltál az irányomba valós érzelmeket.. De rohadtul úgy néz ki, hogy csak egy játékszer voltam neked.
- Ne mondj ilyet Emma! Tudod, hogy utálom magam miatta?!
- De azért jó érzés volt belém élvezni, miközben a testvéred is dugott! - őrjöngtem.
- Emma hidd el, hogy rohadtul megbántam!!
- Sajnálom, hogy Mira megbízik benned.. - sóhajtottam. - Neki is tudnia kéne, hogy milyen ember vagy valójában.
- Kérlek ne mondj ilyeneket.. Miért nem versz  meg úgy mint a hülye testvéremet?
- Mert te többet jelentesz nekem és rohadtul fáj, hogy titkolózol előttem, miközben az én életemről van szó! - sziszegtem és próbáltam visszafogni magamat.
- Sajnálom Emma, elkellett volna mondanom! - lépett közelebb és én hátrálni kezdtem.
- Emma.. Kérlek... - nyújtotta felém a kezét.
- Mit akarsz Evans?!
- Azt, hogy bízz bennem, azt akarom!  A társad akarok lenni jóban rosszban.
- Szerinted ezek után én valaha is bízni fogok benned? - elnevettem magam kínomban.
- Én harcolni fogok érted! Nem hagyom, hogy mégegyszer kicsússz a kezeim közül!
- Minek? Hiszen nem véletlenül nem működött ez annak idején sem.
- Nem is emlékszel!
- Úristen... Gyerekes vagy Evans.
- A te érzelmi szinted pedig egyenlő egy krumpliéval!

Tátott szájjal néztem rá és szívem szerint őt is orrba vágtam volna. De inkább csak vettem egy nagy levegőt és visszamentem a lányomhoz a teraszra.