DEFENDING EVANS

29. Az utolsó emlék.

Furcsa érzés fogott el miközben a cigimet szívtam, Ransomot figyeltem ahogy a konyhába mászkált fel alá. Egy fekete pulcsit viselt és hirtelen bevillant egy emlék.

Bostonba voltam és két hét telt el amióta Chrissel szétmentem. Ransom az ajtómon kopogott és meglepődve figyeltem a férfit. Belépett a házamba és egy csokor rózsát nyomott a kezembe. Szerelmet vallot, és gyönyörű dolgokat mondott nekem. Bocsánatot kért a viselkedéséért, az ostoros dologért, amiért hármasban csináltuk. Megbánt mindent és megfogatta, hogy egy életen át szeretni fog. Azon az estén szeretkeztünk egy hatalmasat és utána még egy hónapig összejártunk. A balesetem után amikor kiderült, hogy terhes lettem édességeket, plüssmacit és virágokat küldött nekem a kórházba. Minden évben Mira kapott a születésnapjára egy képeslapot amiben pénz volt egy egy monogramm. Szép üzenetek hagyott a kislányomnak és Mira minden évben izgatottan várta azt a bizonyos levelet.

Ezután eszembe jutott egy olyan emlék amikor Mira még kisgyerek volt. A kezemben tartottam és a babakocsit próbáltam összecsukni és Ransom segített bepakolni az autóba, és ugyan ilyen pulcsi volt rajta.

Gyorsan felpattantam a földről és a konyhába rohantam egyenesen Ransom elé.
- Hol van a boríték?
- Kidobtam! Ahogy kérted. - nézett rám keresztbe tett kézzel.

- Picsába!-odanyúltam a kukához és elkezdtem kiszedni belőle a fecniket, de Ransom alapos munkát végzett és nagyon pici darabokra tépte. Elkezdtem a konyhapulton összerakni a tépett darabokat és Ransom megfogta a kezemet.
- Emma! Mit csinálsz? - zavart volt a tekintete.
- Shhh! - csitítottam el.
- Emma! - nyúlt a kezemért.
- Ransom! Most hagyj egy kicsit! - hiányzott a papírról pont a név és újra a kukának estem.
- H.. Hol az utolsó darab? - néztem rá kétségbeesetten.
- Emma! Chris az apja! Most miért lett hirtelen ez ilyen fontos?
- N.. Nem! Te vagy Mira apja! - mutogattam rá és a könnyeimmel küszködtem. - T.. Te mellettem voltál végig, persze tisztes távolságból! De figyeltél ránk! Minden évben küldtél Mira szülinapjára egy képeslapot! Mindig volt benne pénz és kedves üzenet és mindig csak annyi volt a végén, hogy szeretettel "R". Azt hittem, valami munkatársam küldözgette ezeket a lányomnak.. De most beugrott, hogy utánam jöttél Bostonba és mi egy pár voltunk! - remegett a hangom.
- Emma! Ez már a múlt.. Chrissel vagy együtt és tiszteletben tartom!
- Hol az utolsó fecni Ransom?!
- Nem tudom!
- De tudod! Add ide! - közelebb léptem hozzá.
- Biztos a kukában van! - leült az egyik székre és dobolt a lábával, ideges volt.
Én is majd szétrobbantam és az istennek sem találtam az utolsó darabot.
Ransom mellé álltam és a kezemet nyújtottam neki.
- Add ide! Tudom, hogy nálad van!
- Emma Chrissel boldog vagy, miért csinálod ezt?
- Add ide! - a hangom nagyon határozott volt.
Ransom egy ideig bámult majd beletörödött, hogy hajthatatlan vagyok.

Belenyúlt a zsebébe és átnyújtott nekem egy kis papír darabot.
Szinte kitéptem a kezéből és az ő neve szerepelt rajta.
- Tudtam bazdmeg! - felhorkantam.
- Emma! Ne mond el Chrisnek, összetörne a szíve!
- És az én szívemmel ki fog törödni? Meg a tieddel?!
- Emma, Chris teljesen abba a hitben van, hogy az ő gyereke.
- Ezért nem akartál bele menni először! Mert nagyon jól tudtad, hogy a tied! - mérgelődtem.
- Emma kérlek ne haragudj rám, de úgy tűnt, hogy Christ jobban szeretnéd Mira apjának!
- Ransom... - elcsuklott a hangom és nem bírtam tovább tartani, elsírtam magam. Leültem a konyhapulthoz és megbontottam egy üveg bort.

Ransom leült velem szembe és megszólalt.
- Tudom, hogy összezavarodtál.. De Chris szeret téged.
- Te talán nem? A gyereked anyja vagyok!
- Ez nem ilyen egyszerű Emma! - sóhajtott és megrázta a fejét.

- Ransom... Nem akarod, hogy Mira megtudja?
- Dehogynem! De ő is azt hiszi, hogy Chris az apja! Mindenkinek jobb így, hiszen engem amúgy is a családban mindenki gyerekesnek és idegbetegnek tart! - sóhajtott.
- Az utóbbi pár hónapban te voltál itt velem, nem Chris. Te vigasztaltad meg Mirat amikor megverték az iskolába! Te...beszéltél a bántalmazó kisgyerek szüleivel.. Chris hol volt akkor hm?
- Emma, ez így felsorolva tényleg jól hangzik, de Chris több időt tölt Miraval mint én.
- Ransom.. Chris valószínű, hogy egy reptéri vécében keféli az új titkárnőjét.
- Ez egyáltalán nem biztos!
- Oké, akkor hívd fel és hangosítsd ki!
- Emma! Erre semmi szükség.
- Csináld! Bizonyítsd be, hogy nem dug félre.

Ransom sóhajtott és elővette a telefonját majd tárcsázni kezdte Christ.
- H... Hhhello Ransom.. Gyorsan mond kérlek. - lihegett Chris.
- Öhm csak szólni akartam, hogy megnéztem a riasztó rendszert és az egyik kamera beázott és az egész vonal zárlatos lett. Majd ki kell cserélni.
- Oké.. Vedd meg aztán kifizetem..
Ahh.. Most viszont tényleg mennem kell! Puszilom Emmat.
- Oké! Hello..
Mielőtt viszont letette volna még egy nő hangját lehetett hallani.
" Gyerünk Mr. Evans, gatyát le."

Ransom kinyomta a telefont és kicsit fájdalmas arccal nézett rám.
- Látod?
- Szerintem félre értjük.. - köszörülte meg a torkát.
- Lófaszt!
- Emma! Ne káromkodj!
Idegesen újra az üveg boromért nyúltam és meghúztam.
Ransom odalépett hozzám és a kezét a derekamra tette.
- Hidd el, hogy én lennék a világ legboldogabb embere ha melletted lehetnék, de kérlek beszéld meg ezt a testvéremmel.
- Rendben. - sóhajtottam.
- Tudod, hogy szeretlek, hiszen megígértem neked, hogy egy életen át így lesz.
Ekkor szorosan magamhoz öleltem a mellkasába fúrtam az arcomat, éreztem, hogy a szíve hevesen ver, majd ő is átkarolt engem.
Nyomott egy puszit a homlokomra és rám mosolygott.
- Ne legyél szomorú kérlek! Én azt szeretem ha mérges vagy! - röhögött.
- Ja mert ha mérges vagyok elég csak egy csókot adnod és lenyugszok! - utaltam a jakuzzis történtekre.
- Igen.. Viszont ha ilyen szomorú vagy azzal nem tudom, hogy mit kezdjek..
- Csak legyél mellettem..és éreztesd velem azt, hogy fontos vagyok neked!
- Az vagy! Az első perctől kezdve! Hiszen 3 perce ismertelek de már Kenji kezét szétlőttem egy pisztollyal mert hozzád ért!
- Emlékszem.. - elmosolyodtam.
- Mindig is védeni foglak téged!
- Azért az elején elég rossz fiú voltál!
- Most is az vagyok Emma, de veled soha többé nem leszek durva.
- Köszönöm..
Ransom letörölt egy könnycseppet az arcomról majd odahajolt a számhoz és gyengéden megcsókolt, egyből viszonoztam és átkaroltam a nyakánál, amikor elváltunk egymástól a szívem hevesen kalapált és rájöttem arra, hogy mindig is Ransomba voltam szerelmes.