DEFENDING EVANS

32. Védelmező.

Eljött a péntek és Chris hazaért a "tárgyalásáról". Ransommal megbeszéltük, hogy egyenlőre titokban tartjuk a kapcsolatunkat és Miranak is elmagyaráztuk, hogy Chrisnek nem mondhat semmit kettőnkről.

Chris odalépett hozzám és nyomott egy puszit az arcomra, de engem elöntött az undor amikor megláttam, hogy ki van szívva a nyaka. Ideges lettem és felkötöttem a hajam, hogy jól látszodjon az én bőrömön kiszívott folt amit Ransom okozott.
Chris a pult túl oldalán ült. Kettesben voltunk, hiszen Mira iskolában volt, Ransom pedig dolgozott.
- Milyen a nyakad? - tértem a lényegre.
- Megcsípett egy pók. - hazudta szemrebbenés nélkül.
- Ohh.. Máshol nem csípett meg? - felhúztam az egyik szemöldököm.
Chris nem vette a lapot így nemleges választ adott.
Ahogy sürgőgtem forogtam a konyhába Chris megszólalt,de tekintete dühös volt.
- A te nyakad milyen?
- Oh.. Valószínű engem is megcsípett valami. - szikrázott a szemem.
Ekkor Chris felállt és odasétált hozzám.
- Mira meddig lesz iskolában?
- 13:00-re kell mennem érte, szóval lassan indulnom kell.
- Még van fél órád. - kezét a derekamra tette és magához húzott.
Ismertem ezt a tekintetet a heti egy kibaszottul unalmas szexet akarta tőlem.
- Nincs kedvem, fáj a fejem. - motyogtam.
- Majd én elmúlasztom. - háttal fordított magának és rám simult, kezét a mellemre csúsztatta és belemarkolt.
- Chris.. Tényleg nincs ehhez most kedvem. - probáltam kiszabadulni a karjai közül.
- Csináljunk még egy gyereket Emma. - súgta a fülembe.
- Mi? Minek? Itt van Mira és ő is bőven elég!
- Kérlek, tudom, hogy eltávolodtunk mostanában egymástól és szeretnélek kiengesztelni. - nyomott egy csókot a nyakamra.
Kirázott a hideg de nem jó értelembe, finytorogva néztem magam elé.
- Emma, szeretlek.. - elkezdte felhúzni a felsőmet és amikor a meztelen bőrömhöz ért ideges lettem.
- Chris! Azt mondtam, hogy nincs kedvem! Faszomat. - ellöktem magamtól.
- Bezzeg azzal volt kedved szexelni aki ezt okozta?! - simította végig az ujját a nyakamon lévő folton.
- Bazd meg. Kétszínű vagy, kurvára! - hunyorogtam rá.
- Én vagyok kétszínű?! - meghökkent.
- Na ezt most befejezzük, mert nincs kedvem veled vitatkozni.
Chris megdörzsölte a homlokát és sóhajtott.
- Sajnálom, hogy elhanyagolttalak, de tényleg szeretlek Emma.
- Jó, viszont nekem indulnom kell.

Idegesen megfogtam a kocsi kulcsomat majd az autóba nagy lendülettel behuppantam és az iskola előtt 15 perc múlva leparkoltam. Amint kiszálltam kellemesen dobbant meg a szívem, Ransom egy padon ült és a telefonját nyomkodta. Lassan odasétáltam hozzá, de nem nézett fel, bele merült valamilyen lövöldözős játékba.

- Üdvözölöm uram.. Ne haragudjon de szabad ez a hely ön mellett? - kérdeztem drámai hangon.
Ransom a hangom hallatán elmosolyodott és felnézett.
- Sajnálom asszonyom de ezt a helyet a világ legszebb nőjének tartogatom.
- Ohh.. Akkor nekem nincs itt helyem. - lebigyesztettem a számat és elindultam az iskola bejárata felé. Ransom felállt és a kezem után nyúlt, vadul az lecsapott az ajkaimra és szenvedélyesen csókolozni kezdtünk.
- A legszebb nő a világon megérkezett. - mosolygott.
- Valóban az lennék?
- Az bizony..és a csókodtól már áll is a farkam édesem.. - nyöszörgött.
- Ransom óvatosan, hiszen gyerekek is vannak itt, a végén még azt hiszik, hogy valami pedofil vagy. - kuncogtam.
- Nem tehetek róla, hogy ilyen kibaszott szexi vagy. - harapott az alsó ajkába.
Kicsengettek és pár perc után Mira szögdécselve jött felénk, viszont egy felsős, gyanítom végzős lehetett szándékosan fellökte Mirat és elakarta venni a táskáját. Ransom idegesen indult el a Miranal jóval nagyobb gyerek felé. Körülbelül 14 éves lehetett. Megfogta a srácot a pulcsijánál fogva és a falhoz nyomta.
- Mégegyszer hozzá mersz érni a lányomhoz levágom a kibaszott kezed!!
- Apu!! - kiabált nyöszörgve a kis szarházi.

Én közben beültettem Mirat a kocsiba mert nem akartam, hogy végig nézze a balhét. Visszamentem idegesen és ekkor már a srác apja is ott volt és Ransomnak arcoskodott.
- Ki a gecimnek hiszed te magad, hogy kezet emelsz a gyerekemre?! - ordított Ransommal a nagy darab férfi.
- És a te gyereked milyen jogon löki fel a nála jóval kisebb lányomat?! - Ransom álla megfeszült és láttam rajta, hogy ütni fog. Gyorsan közéjük álltam és a férfire néztem.
- Mr. Peterson végig néztük az egészet és a fia fellökte Mirat. - próbáltam higgadt maradni.
- Te..kis ribanc! - nézett rám mérgesen a férfi. - Nem véletlenül ütik a gyerekedet, meg is érdemli, hiszen egy kis koton szökevény. - köpött  egyet mellém.
Ransomot alig bírtam lefogni mert kegyetlenül szét akarta baszni a pasas fejét.
Mr. Peterson hergelni akarta Ransomot és elkapta a karomat és felakart lökni de arra nem számított, hogy egy hirtelen mozdulattal a földhöz vágom. Egy kézzel letudtam fogni annyira gyenge volt. Csak vergődött a kezem alatt.
- Ugye tudja Mr. Peterson, hogyha hatósági személyre rátámad az akár egytől öt évig terjedő börtönbűntetéssel is járhat?
- Mi maga? - ekkor leköpött és elborult az agyam és elkaptam a nyakát. A bal zsebemből elővettem a jelvényemet és megvillantottam neki.
- FBI köcsög. - majd elengedtem és letöröltem a kezem mert az izzadsága rám folyt.
- N.. Ne haragudjon kérem.. Kérem.. Ne.. Ne indítson eljárást ellenem... - esedezett.
- Maga egy kis féreg mint a kibaszott gyereke. Gyere Ransom. - nyújtottam neki a kezem.
Ransom még a biztonság kedvéért rálépett a faszi kezére és mérgesen nézett vissza rá.

Út közben végig csendben voltunk, majd amikor a házba beértünk Chris megölelte Mirat. Mira csendes volt és szomorú, sokat bántották az iskolában és ez engem kibaszottul zavart.
- Megint verekedett? - lépett oda hozzám Chris és ekkor őszinte aggódást láttam rajta.
- Fellökte egy jóval nagyobb gyerek. - szólalt meg Ransom.
- Ki volt az? - ideges lett Chris.
- Ne aggódj Emma elrendezte.. - kuncogott Ransom.
- Te ott voltál? - döbbenten nézett rá Chris.
- Igen, arra jártam és gondoltam meglepem Emmat. Talán gond? - felhúzta Ransom a szemöldökét
A két férfi egymásnak feszült, szinte tapintható volt a düh és a harag közöttük.
- Mira jól van az a lényeg. - sóhajtottam és próbáltam a két testvért szét választani.
- Chrisnek semmi köze Mirahoz! - fakadt ki Ransom és próbáltam őt nyugtatni de hiába való volt.
Chris álla megfeszült és láttam rajta, hogy bármelyik pillanatban képes lenne arra, hogy a saját testvért megüsse.
- Mi az hogy semmi közöm nincs hozzá? - mérgesen lépett a testvére felé.
- Úgy hogy én vagyok Mira apja! - üvöltötte el magát Ransom és én csak lefagyva álltam a két hapsi között. Nem tudtam mit mondani és a szívem majd kiszakadt a helyéről.
Chris idegesen lépett oda hozzám.
- Mira apja Ransom lenne?- tette fel a kérdést ami megsemmisített. Utáltam magam ebben a pillanatban, de éreztem, hogy el kell mondanom mindent.