DEFENDING EVANS

22. Emlékek.

Elkezdtem főzni és közben a kanapén ülő párosra néztem. Elmosolyodtam, hiszen Chris remek ember volt és örültem, hogy ilyen gyengéden bánik a lányommal. Furcsa volt, hogy Mira ennyire kedvelte őt. A barátaim ölébe se feküdt bele.

Közben az FBI-tól folyamatosan hívogattak és kezdett felmenni bennem a pumpa, hogy egy szaros levest nem tudtok nyugodtan megfőzni. Chris lépett oda mellém és átvette a zöldség szeletelést, csak bólintottam neki ezzel jelezve, hogy köszönöm a segítségét. Miközben telefonáltam a kanapén alvó lányomra rápillantottam, majd visszamentem a konyhába Chris mellé és letettem a telefont. Kikapcsoltam és betettem az egyik fiókba.
- Kapós vagy. - utalt az állandó csörgésre, rám nézett és egy huncut mosoly jelent meg az arcán ami kibaszottul hasonlított Mira vigyorára. Ekkor egy furcsa emlék ugrott be.

Egy könyvtárat láttam, egy billiárd asztalt és egy férfit nyaktól lefelé, alkarján kidagadtak az erek és a nevemen szólított.

Chris csettintett nekem mert elbambultam.
- Jól vagy? - aggódva nézett.
- I..igen! - megráztam a fejem és kivettem a kezéből a kést amivel éppen szeletelni készült.
Chris leült a konyhapult mellé és árgus szemekkel figyelte minden egyes mozdulatomat.
Ekkor egy újabb emlék kuszott be az elmémbe.

A konyhapultomon ültem és egy férfivel csókoloztam. Keményen dugott a hideg márvány felületen és amikor felnézett rám Chris kék szemével találtam szembe magam.

Kurvára zavarba jöttem. Lesütött szemmel daraboltam tovább a zöldségeket. Éreztem, hogy Chris néz engem és annyira remegett a kezem, hogy belevágtam az ujjamba.
- A picsába! - felhorkantam és a vérző ujjamat a csap alá raktam.
Chris lassan odalépett az egyik fiókhoz és kivette belőle az elsősegély dobozt. Nagyon otthonosan mozgott nálam és nagyot nyeltem amikor közelebb lépett.
- Add ide. - nyúlt a kezemért.
Chris letörölgette a vizes ujjamat majd lefertőtlenítette és elkezdte leragasztani. Rám nézett és a fűszeres parfümjének az illata felkúszott az orromba.
- K.. Köszönöm. - elhúztam a kezem és visszamentem a vágódeszkához.
Chris bekapcsolta a rádiót és egy újabb emlék villant be.

Chrissel a kanapén ültünk és egy könyvet próbáltam elvenni tőle, ő röhögött azon, hogy ilyen erotikus szarokat olvastam, majd az ölébe ültem és megpuszilta a számat, majd én is az övét, és ezután hirtelen egymásnak estünk.

Újra vörös lett az arcom, és a pulzusom is kezdett felmenni, furcsa volt, hogy egy ilyen férfivel összefeküdtem. Régóta  semmi nem jutott eszembe a hét évvel ezelőtti életemről, viszont most, hogy Chris mellettem ült, és a házamba volt, sorra jöttek elő az érzelmekkel teli emlékek.

Miután megfőztem a levest odamentem Mirahoz és felébresztettem, kómásan és kocosan tipegett oda Chrishez aki az egyik széken ült.
- Itt maradsz éjszakára? - dörzsölgette Mira a szemét.
- Anyukádon múlik! - pillantott rám Chris és furcsán megdobbant a szívem.
- Anyaa.. Légyszi had maradjon itt Chris! - nézett rám könyörögve.
- Öhmm... Meglátjuk még.. - motyogtam.
- Anya.. Megvertek a suliban...
- Te most...zsarolsz engem érzelmileg? - elnevettem magam.
- Egy kicsit. - kuncogott Mira és Chris megszólalt.
- Le se tagadhatjátok egymást!

Mira elégedetten vigyorgott és Chris mellé leült az asztalhoz, mertem nekik levest majd velük szemben én is helyet foglaltam.
Furcsa boldogság öntött el, hiszen mindig is azt akartam, hogy Mira szerető családban nőjjön fel. Tudtam, hogy szüksége volt egy apukára és Christ ragyogó szemekkel nézte.
Elkezdtünk enni és legnagyobb bánatomra megszólalt Mira.

- Chris.. Te..anya pasija vagy?
Elkezdtem köhögni, a férfi pedig megveregette a hátamat.
- Nem.. De régen az voltam. - mosolygott Chris, de kicsit keserű volt az arckifejezése.
- És újra összejöttök?
- Mira! - néztem kicsit idegesen a lányomra.
- Anya..csak kíváncsi vagyok.. - lesütötte a szemét.
- Tudom! De nem illik ilyeneket kérdezgetni!
- Tőled tanulta! - mutogatott Chris én pedig rácsaptam a kezére.

Mira nagy nehezen vacsora után kikönyörögte, hogy Chris had maradjon ott éjszakára.
Miközben a férfi mosogatott megcsörrent a telefonja.
- Felvennéd Emma? - pillantott rám hátra a válla felett.
- H.. Hol van?
- A zsebembe! - fordult felém az alsó testével.
- Öhmm...
- Nyugi, nem fog megharapni semmi a gatyámba! - kacsintott.

Rák vörös lettem és gyorsan benyúltam a zsebébe, de nem tudtam elsőre kivenni a telefont mert kicsúszott a kezemből. Ezért legalább még 10 másodpercig ott nyúlkáltam és Chris elégedetten vigyorgott rám.
Nagy nehezen sikerült kivennem és megszólalt.
- Vedd fel és hangosítsd ki kérlek.
Felvettem és kihangosítottam a telefont majd tartottam neki miközben mosogatott.

- Hello Chris.
- Szia apa, mi a helyzet?
- Beszéltem az öccséddel, voltunk tegnap vacsorázni és kibékültünk.
Chris sóhajtott egyet, látszott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog.
- És?
- Foglaltam egy szállást a hegyekbe, egy gyönyörű vízesésnél és arra gondoltam, hogy elmehetnénk kiruccanni.
- Ez most valami vicc?
- Chris, örülnék neki, ha eljönnél te is. Megismerkedtem egy nővel akivel egy ideje randizgatok és szeretném bemutatni nektek.
- Nem vagyok hajlandó Ransommal egy közös légtérben lenni.

Ransom, valahogy ismerős lett ez a név.

- Kérlek fiam! Angelina alig várja, hogy megismerjen titeket! Jó lesz..
- Nem megy apa, védőőrizetben vagyok. - rám pillantott Chris.
- Mi történt? - sóhajtott a férfi a telefon túl végéről.
- Hosszú.. A lényeg, hogy most az egyik FBI ügynöknél vagyok.
- Ki az? Megbízható? - aggódást észleltem Chris apja hangjába.
- Emma van velem.
- Igen?!! Add oda egy kicsit!- hangja izgazott lett.
- Nem adom apa!
- Olyan aranyos az a lány... - ámuldozott.
- Igen, tényleg az. - rám mosolygott és elpirultam.
- Hozd el őt is! - teljesen bepörgött.
- N.. Nem hiszem, hogy jó ötlet.
- Kérlek fiam! Szeretném ha összeállna újra a család.
- Megbeszélem vele, majd visszahívlak, oké?
- Oké, puszi nektek! - Chris apja kinyomta a telefont én pedig letettem a konyhapultra.

- Szeretnél elmenni? - kicsit közelebb léptem hozzá.
- Nem tudom, apával régen találkoztam és az új párját is jó lenne megismerni... De Ransom, nem egy kellemes ember.
- Olyan ismerős a neve.. Találkoztam vele? - kérdően néztem Chrisre.

Chris megköszörülte a torkát majd megtörölte a kezét a konyharuhába.
- Igen.. Megesett.. - tekintete kicsit zavaros lett.
- Mi a baj a testvéreddel?
- Az, hogy egy idegbeteg. - sóhajtott.
- Haragba voltatok?
- Igen, apa majdnem tíz évig nem beszélt vele.
- Ohh.. Ennyire rossz ember?
- Van jó oldala is, csak nem szereti megmutatni. - finytorgott.
- Ha gondolod, szívesen elkísérlek.. De szeretném ha válaszolnál egy kérdésemre. - még közelebb léptem hozzá.
- Mond csak. - neki támaszkodott a mosogatónak.

Gyorsan körbe néztem, hogy Mira figyel e minket, majd amikor tisztának tűnt a terep megszólaltam.
- Amikor a konyhapulton csináltuk..az mikor történt?
Chris szeme felragyogott.
- E.. Emlékszel?
- Öhmm.. Beugrott egy két jelenet. A kanapéról és a pultról..
- A kanapé volt az első alkalom, a konyha pedig az utolsó. - vigyorgott.
- És...jó volt velem?
- Kibaszott jó..azóta sem volt olyan szex partnerem mint te.
- Shhhhh.. Mira meghallja! - kezdtem el suttogni.
- Bocsánat. - halkabbra vette a hangszínét. - Van valami amire még emlékszel?
- Egy jelenet még bevillant.. Valami könyvtár féleségről, egy billiárd asztalról és egy férfiről, aki a nevemen szólított. De a fejét nem láttam, csak nyaktól lefele. Elegánsan volt felöltözve és az erek kidagadtak az alkarján.
- Háh.. Az Ransom lesz.. - sóhajtott.
- Volt vele valamilyen kapcsolatom?
- Volt.
- Miféle?
- Elég sokat összejártatok...
- Én vele is csináltam meg veled is? Huh.. Elég nagy lotyó lehettem.
- Ne mondj ilyet. Ransom elcsavarta a fejed. De még is velem töltötted az utolsó éjszakádat itt, szóval én voltam neked a legfontosabb.
- Akkor ez azt jelenti, hogy egyszer az életben jó döntést hoztam.. - haraptam az alsó ajkamba és Chris vágyakozva pillantott rám.