DEFENDING EVANS

38. Hajsza.

Lassan mentem be a nappaliba, mivel mindenhol sötét volt ezért csak a hallásomra tudtam hagyatkozni. A falat tapogatva mentem a lépcső felé, viszont valaki férfi hátulról elkapott. Az alkarját a nyakam köré fonta és elkezdett rángatni. A könyökömmel egy jól irányzott ütést küldtem az illető gyomrába aki ennek hatására elengedett.
Megfordultam és a vasrúddal hátba, majd pedig fejbe vágtam. Az illető ájultan a földre rogyott, a konyhába rohantam, a felső székrényről levettem egy dobozt amiben a pisztolyom volt, feltöltöttem töltényekkel, majd kibiztosítottam és az emelet felé kezdtem menni, ahogy felértem egy alakot láttam elsuhanni a folyósó végén, egyenesen Mira szobája felé ment. Halkan és óvatosan mentem, amikor beléptem Mira szobájába a sötét tag a lányom ágya előtt állt és készült felkapni.
- Ha hozzá nyúlsz egyetlen egy ujjal is. Kurvára megbánod.. - léptem közelebb.
Egy szerencsém volt most Mira mellett akár bombát is lehetett volna robbantani akkor sem ébredt volna fel.
A fekete ruhás illető egy sí maszkot viselt és az alkatából ítélve férfi lehetett.
Megindult felém és verekedni kezdtünk, erős volt és jártas a harcművészetben. A pisztolyt kiverte a kezemből engem pedig orrba vágott. A falnak ütköztem és elborult az agyam, mert újra Mira ágyához indult.
A hátára ugrottam és próbáltam leszedni róla a maszkot. Közben a nyakát szorongattam és Mira végül elkezdett mozgolodni, hiszen tőrni, zúzni kezdtünk mindent.
A férfi elkezdett az ablak irányába tolatni és ekkor ráeszméltem, hogy mire készül. De amint leszálltam volna róla, szorosan a combomba markolt és üvegestől kidőlt velem az ablakon.
Jó pár métert zuhantunk és a benga állatja engem használt tompítóként. Sípolt a fülem és alig láttam valamit. A férfi leszállt rólam és elrohant. Nem kaptam levegőt és mozdulni sem tudtam hirtelen.
Nagy nehezen felálltam és a fejemre tettem a kezem ami vérzett. Ransom a karjába tartotta Mirat a másik kezébe pedig a kis kutyát a kocsi felé rohantak amikor meglátott engem.
- Emma! Mi a fasz?! - kifakadt majd a lányunkat és a kutyust gyorsan berakta a kocsiba.
Én a futó férfit néztem és ekkor csak Ransom elkezdett felém indulni.
- Ne menj utána Emma!
Nem kellett több elkezdtem futni a menekülő férfi után.
- Picsába Emma! - horkant fel a hátam mögött Ransom én pedig elég hamar beértem a fekete ruhás férfit. Egyből ráugrottam és így a földre kerültünk mindketten. Felé másztam és ütni kezdtem.
- A kurva anyádat! - már a maszk tiszta vér volt és ekkor hirtelen letéptem a fejéről. Az anyagot a szájába tömtem. Egy jól irányzott talpalással a golyóira léptem és a férfi csak nyöszörögni tudott.
Tapostam és rúgtam ahol csak tudtam.
A férfi a pisztolyért nyúlt és vállba lőtt, ugyan a fejemre célzott de elvétette.
Kikaptam a kezéből a fegyvert és a homlokánnak szegezve elsütöttem. Tiszta vér lett a felsőtestem és ekkor zihálva elindultam vissza a kocsi felé. Ransom megkönnyebbülten nézett rám, viszont amikor meglátta, hogy hogy nézek ki elfehéredett.
- Mi a fasz Emma??
- Rá már nem lesz gondunk. - kikaptam a kocsiból egy nedves törlőkendőt és elkezdtem a nyakamat és a fejemet letisztítani.
- Meglőtt? - aggódva nézett a kezemre.
- Ja, a kis rohadék.
Amikor már nagyjából tiszta lettem mindenhol beültem a kocsiba és a szuszogó lányomra néztem aki a hátsó ülésen fekve aludt a kis kutyáját ölelve.
Ransom levette az övét és elszorította vele a kezemet, hogy nehogy elvérezzek.
- Indulj. - szipogtam és Ransom egyből a gázra lépett.

Aggódva néztünk egymásra és láttam, hogy ő is megsérült.
- Te jól vagy? Vérzik a fejed.. - simítottam el egy tincset a homlokáról.
- Aha, Mirat már ölbe vitték ki, de mondanom sem kell, hogy a másik két csávónak ez volt az utolsó húzása.
- Mira nem látott semmit ugye?
- Nem, hihetetlen, hogy nem ébredt rá fel. - kuncogott.
- Hova megyünk?
- Apámhoz. Már telefonáltam neki, tovább viszik Mirat a hegyekbe és örülnék ha te is mennél.
- Lófaszt.
- Emma ne káromkodj már!
- Nem engedem, hogy ezt egyedül csináld végig. Írországban hasznos lehet a rendőrségen, hogy az FBI tagja vagyok, majd kitalálunk valamit és segítek kihozni onnan a lefoglalt fegyvereket és drogokat.
- Nem akartalak belerángatni ebbe! - megmarkolta a kormányt erősen.
- Hát most már mindegy mert benne vagyok én is.
A visszapillantó tükörre néztem és egy fekete jeep közeledett felénk.
- Követnek minket Ransom.
- Remek.. - sóhajtott.
Kicsatoltam magam és hátra fordultam Mirahoz, elkezdtem rázni és nagy nehezen kinyitotta a szemét.
- Mira, kicsim, kérlek mássz be a két ülés közé!
- Anya.. Miért vagyok a kocsiba? - dörzsölgette a szemét.
- Mira.. Mássz be a két ülés közé! - ismételtem el a kérésemet.
- Jó.. - duzzogva lecsúszott a küszöb részre és ott elfeküdt.
Kinyítottam a kesztyű tartót és egy fülhallgatót nyújtottam hátra Miranak a telefonommal együtt.
- Hallgass zenét.
Mira szót fogadott és a kutyát ölelgetve feküdt a két ülés között és kicsit aggódva nézett rám, de bízott bennem és rámosolyogtam.

Pár perc múlva meglökték a kocsinkat hátulról és lőni kezdtek ránk. Ransom lehajtotta a fejét és úgy vezetett én pedig lehúztam az ablakot, kivettem az ülés alól egy fegyvert, majd kihajoltam és lőni kezdtem a mögöttünk lévő Jeepre.
- TE MINDENHOL TARTASZ FEGYVERT? - kifakadt Ransom.
- Sose tudni, hogy mikor jön jól. - kuncogtam és kilőttem a fekete autó kerekét. A mögöttünk levők szlalomozni kezdtek majd behajtottak az árokba.
- Most pedig taposs bele!
- Nem akarok gyorsan menni Mira miatt. - hevesen vette a levegőt.
Ekkor a lábamat átemeltem a combja felett és a gázra léptem.
- Emma!
- Ez autós üldözés Ransom nem pedig nyugdíjas klubb.
Ransom elnevette magát kínjában majd arrébb tolt engem és gyorsítani kezdett.
Úgy tűnt, hogy nem követett minket senki. Leparkoltunk Robert háza előtt és sietősen futottunk a bejáratig. Robert egyből beengedett minket és Chris is ott volt ami miatt csak még idegesebb lettem.
Amikor Chris lehajolt Mirahoz, hogy megsimogassa az arcát észre vettem egy sebet a fején, pont olyan volt mint ha fejbe verték volna, mondjuk egy vasrúddal. Ugyan látszott, hogy próbálta elrejteni a sérülését de nekem egyből feltűnt.
- Emma, hogy nézel ki? - lépett közelebb Chris de én a fegyvert ráfogtam egyből.
Mira felsikított és eltakarta a szemét.
- Addig menj el Chris ameddig szépen mondom.
- Emma. - Ransom nyúlt felém de csúnyán rápillanottam.
- Mi történt Chris a fejeddel?
- Mi? Semmi! - zavartan kihúzta magát.
- Te, benne vagy ebben az egészben igaz? - közelebb léptem hozzá de a fegyvert egy másodpercre sem engedtem le.
- Miben? Nem vagyok olyan bűnöző mint a kicseszett testvérem! - mutogatott Chris Ransomra.
- Miért sebes a fejed?
- Nem sebes! - lépett hátrébb Chris.
- Takarodj innen!
- Ugyan, nem okoznál traumát a lányodnak azzal, hogy lepuffantasz előtte. - elmosolyodott elégedetten.
Ekkor szívem szerint egyenesen a fejébe lőttem volna, de igaza volt, nem akartam, hogy Mira ilyennek lásson.