DEFENDING EVANS

6. Köszönöm.

A házba érve Chris dühösen dobálta le a cuccait a konyhapultra. Egész út közben csendben volt és most sem szólt egy mukkot sem.
Markra pillantottam aki a kanapémon ülve a telefonját nyomkodta.
- Miért engedted utánam?! - mérgesen néztem a nyomozó társamra.
- Én...nem tudtam, hogy elment!
- Mi van?! - idegesen közelebb léptem Markhoz.
- Azt mondta fürödni megy! - mentegetőzőtt.
- És nem volt gyanús te idióta, hogy az autója is eltűnt az udvarból?!
- Emma! Ne kiabálj már velem! - szomorúan nézett Mark.
- Baszd meg! Nem lehet rád bízni semmit, és ha valami baja történik?!
- Ahogy látom neked történt bajod.. - mutogatott a még mindig vérző számra.

Chris közelebb lépett a kanapéhoz és rideg hangnemben megszólalt.
- Most menj el Mark.

Ameddig Mark elkezdte összepakolni a cuccait én addig megnyitottam egy üveg bort és meghúztam. Amint a nyomozó társam elment Chris beállt elém és kivette a kezemből az üveget.
Szigorúan nézett és a levegőt egyre hevesebben vettem.
- Vedd le a ruhádat.
- Micsoda? Minek? - hátrébb léptem.
- Azt mondtam Emma, hogy vedd le a ruhádat. - lépett közelebb.
- Nem! Nincs alatta melltartó!
- Nem érdekel! Vedd le, azonnal!

Elindultam a szobám felé, de Chris elkapta a karomat a kanapé előtt, és maga felé fordított.
- Előttem.
- Mi?
- Csináld! Gyerünk! - hangja szigorú volt.

Kiléptem a magassarkúmból és lassan elkezdtem kibújni a szatén anyagból, amint földet ért a ruha takarni kezdtem egyből a mellemet. Rettenetesen zavarban voltam amiért egy szál bugyiban álltam előtte.
Chris közelebb lépett hozzám.
- Emeld oldalra a kezed.

- Mi van? Nem! Így is tök kínos! - lehajtottam a fejem.
- Emma! Ereszd le a bal kezed..bízz bennem.
Egy ideig csak bámultam a csodaszép kék szemét majd lassan leengedtem mindkét kezemet.
- Köszönöm. - szólt hozzám lágy hangon, majd elővett egy krémet.
- Gyere közelebb. - intett.

Odaálltam elé és elkezdte bekenni a karom ami tiszta zúzodás volt. Érintése égette a bőrömet.
- Emeld fel a karod kérlek.
Ekkor a felakartam emelni a kezemet de alig tudtam mert feszült és sajgott mindenhol. Chris a bordáimat kezdte bekenni.
- Lehet bekéne menned a kórházba. - motyogta.
- Mi? Minek? - pillantottam rá.
- Nézd meg az oldalad!
Amikor lenéztem, szinte fekete foltokkal volt teli a bordám.
- Lehet megrepedt. De azzal a kórházba se tudnak csinálni semmit..
- Megkellett volna ölni azt a faszt.
- Hogy tessék?!
- Rohadtul felbaszta az agyam..ha nem ültél volna a kocsiba, valószínű, hogy még most is ütném.
- De hát te nem verekszel.
- Emma.. Bántott téged..
- Egyébként, hogy kerültél oda?
- Rossz előérzetem volt, megkérdeztem Markot, hogy hol randiztál legútóbb Jayel, és elmondta. 20:57 fele már éreztem, hogy valami nem oké, ezért kocsiba ültem és elindultam utánad.
- De.. Nem kellett volna...
- Pedig nekem nagyon úgy tűnt, hogy rád fért a segítségem..

Ekkor a kezét óvatosan elkezdte a mellem felé csúsztatni, nagyot nyeltem, de bíztam benne, csak nem taperol le, gondoltam. Chris megköszörülte a torkát amikor az említett felülethez ért, láttam rajta, hogy zavarban volt. Kezét lassan a mellkasomra csúsztatta, majd közelebb lépett és a nyakamon lévő zúzódásokat kezdte el kenegetni. Végig figyeltem a hosszú szempilláit ahogy remegtek, minden egyes pislogásnál.
- Köszönöm.. - súgtam neki.
- Senki nem bánthatja az én gyönyörű testőrömet. - elmosolyodott.
- Az lennék? - nagyot nyeltem.
- Igen..gyönyörű vagy. - neki nyomott a kanapé háttámlájának és így ráültem a tetejére, Chris beállt a lábam közé és teljesen rám simult. Végig futott a tekintetem az izmos, erektől dagadó alkarján. Közel hajolt az arcomhoz és a szívem dobogását a torkomban éreztem.
Az ujjait belefonta a hajamba, így kicsit hátrébb húzta a fejem, hogy a sebes számhoz hozzáférjen.
Egy fültisztító pálickával elkezdte lefertőtleníteni a sebes felületet és felszisszentem amikor a betadine megkezdte a hatását.
- Tudom, hogy fáj.. - suttogta.
- Nem kéne ám így ápolgatnod engem. - megérintettem a kezét amivel a számnál babrált.
- Akkor, hogy ápolgassalak? - arcára kaján vigyor ült ki.
- Lenne pár ötletem.. - végig mértem.
- Emma.. Ne nézz így rám mert rossz vége lesz.. - sóhajtott.
- Hogy nézek? - simítottam meg a kézfejét.
- Vágyakozva..
- És te nem vágysz rám?
Chris megdöbbenve nézett.
- Emma.. Itt ülsz előttem egy szál bugyiba, szerinted nem kívánlak? - kérdezte elpirulva.
- Megérintenél? - kicsit közelebb hajoltam hozzá.
- Hol? - nézte a szememet és olyan volt mintha olvasni akarna a gondolataimban.
- Bárhol..
- Nem fogod megbánni?
- Nem azt kértem tőled, hogy feküdj le velem, hanem csak azt, hogy érints meg. Kezdem azt érezni, hogy komoly gondok vannak velem. Jay is ez miatt jött végülis nekem.. Azt mondta a harmadik randin már illene ágyba bújni.. A csókot is korainak tartottam.. - sóhajtottam.
- Szerintem, meg csak szimplán nem kedveled őt, azért gondoltad korainak a csókot.. - megvonta a vállát.
- Lehet. - lesütöttem a tekintetem.
Chris az államra tette az ujját és feljebb emelte a fejem, így a kék szempárral találkoztam.
- Nincs veled semmi gond Emma.
- Akkor jó. - elmosolyodtam.
Hirtelen Chris kezét megéreztem a derekamon és közelebb húzott magához, a másik kezét lassan a tarkómra csúsztatta és az arcomhoz hajolt. Nyomott egy puszit a szám mellé és kínzó lassúsággal vált el tőlem.
- Felöltözhetsz ha gondolod. - megsimította a fejem.
- És ha nem gondolom?
- Maradhatsz így is, hidd el engem nem zavar! - vigyorgott.
- Helyes vagy Evans.
Chris elpirult kicsit.
- Nem tartasz nyámnyilának? - kuncogott.
- Nem!
- És hisztisnek?
- Nem!
- Hogy tekintesz rám Emma?
- Férfiként, ez egyértelmű.
- Szóval nem tartasz töketlennek sem?
- Nem! - beleharaptam az alsó ajkamba.
- Ne csináld ezt! - mutogatott kuncogva a számra.
- Miért? - haraptam újra a számba, de ezúttal sokkal lassabban csináltam.
- Mert tetszik..
- Mire gondolsz most? - átkaroltam a derekánál.
- Azt jobb ha nem tudod..
- Na, mond el! - szomorúan néztem rá.
Chris eltűrte a fülem mögé a hajamat majd odahajolt és halkan suttogni kezdett.
- Elképzeltem azt, hogy lehúzom rólad a bugyit, letérdelek eléd..és a nyelvemmel a csúcsra juttatlak.

Oké, ennyi, teljesen benedvesedtem ebben a pillanatban mert előttem is lefutott a film.

- Úristen... - motyogtam magamba, majd hirtelen megéreztem az ajkait a nyakamon. Lágy csókokkal kezdte el beborította az egyre lángoló bőrömet.
Lassan a kezét a fenekemre csúsztatta és óvatosan belemarkolt, ez egy halk nyögést váltott ki belőlem. Chris amint meghallotta az élvezkedő hangot rám nézett.
- Szép hangod van..
Csak elpirulva néztem őt, iszonyatosan vágytam rá és a tekintetemmel szinte könyörögtem neki, hogy csókoljon meg.
Hosszú ujjait végig húzta a gerincemen amitől libabőrös lett az egész testem, ettől elmosolyodott és büszkén nézett rám.
- Itt kéne leállni ugye? - nagyot nyeltem.
- Hát, még visszatudom fogni magam, de még egy ilyen halk nyögés és elvesztem a fejem.
- Köszönöm, hogy ilyen úriember vagy és hogy megmentettél.
- Ne hidd azt, hogy teljesen jó fiú vagyok.