DEFENDING EVANS

37. A Garázs.

Hajnalban Ransom hangjára ébredtem fel. Telefonon beszélt valakivel és egyre idegesebbnek tűnt. Morcosan ültem fel az ágyba és felkapcsoltam az éjjeli szekrényen lévő lámpát. Ransom fal fehér volt viszont amikor rám nézett láttam rajta, hogy elkeseredett.
- Köszi, hogy szóltál Matthew. - mondta a telefonba és kinyomta.

- Te meg kivel beszéltél Ransom? Miért nem alszol? - nyöszörögtem.
- Üzleti dolog.. - sóhajtva visszamászott mellém az ágyba.
- Mi az ami olyan fontos így hajnalok hajnalán?
- Nem szeretném ha belefolynál.. Elég mocskos ügy..
- Ransom apuka vagy és készülsz feleségül venni, nem gondolod, hogy felkéne hagyni ezzel a gengszter élettel? A hátad és az egész tested tiszta seb a hülye biznisz miatt. - megforgattam a szemem.
- Ne aggódj elpusztíthatatlan vagyok. - vigyorgott elégedetten.
- Senki sem az Ransom..ha egyszer fejbe lőnek azt még te sem éled túl! - megvetően néztem rá. - Kéne neked egy testőr.
Csak szugeráltam és nem szóltam egy szót sem a kijelentésem után.
- Ez egy nagy üzlet Emma, veszélyes! És ha meghalunk mindketten? Ki fogja a lányunkat felnevelni?
- Ransom, hiszen Christ is védtem a múltkor, úgy hogy volt már gyerekem, nem lett semmi baj!
- Igen, piti orosz üzletemberektől.. De én más körökben mozogok, ott veszélyes és tapasztalt emberek vannak.
- De segíteni szeretnék. - sóhajtottam.
- Emma a munkáddal játszol. Börtönbe is kerülhetsz ha FBI ügynökként csatlakozol egy ilyen üzlethez.
- De akkor mit akarsz? Üljek tétlenül?
- Igen! Van egy védett házam, fent a hegyekbe, oda kell menned Miraval.
- Nem! - csaptam a matracra.
- Szeretnélek megvédeni titeket és ezt csak úgy tudom, ha biztonságos helyre viszlek benneteket.
- Bajban vagy Ransom?
- Egy kicsit.. De megoldom.
- Nem! Mira megy a hegyekben én pedig veled!
- Nem! - mérgesen nézett rám.
- Nem fogom hagyni, hogy ebbe nélkülem vágj bele! Leszarom a munkámat is! Ha kell az életem árán is de megvédelek téged!
- Emma, könyörgöm ne csináld ezt! - zavart volt és nem tudta, hogy mit tegyen.
- Kérlek, had segítsek neked!
- Ki kell mennem levegőzni! - Ransom felvette egy nadrágot meg egy pólót és kiment a szobából. Sóhajtottam körülbelül fél óra után én is  felöltöztem, majd utána mentem a garázsba ahol egy box zsákot ütött.

- Ransom, kérlek.. Mond el, hogy mi miatt vagy veszélyben!
A férfi sóhajtott majd irdatlan tempóban ütni kezdte a zsákot.
Odaálltam mellé és az izmos izzadt kezére tettem a tenyeremet.
- Ransom..
- Emma! Foglamad sincs, hogy milyen verekedési formákat ismernek ezek! Nem hagyom, hogy bajod essen! Amúgy is nő vagy, nem hagyom, hogy egy nő védje a seggem. Nem Chris vagyok. - szikrázott a szeme.
- Na ide figyelj Ransom! - megállítottam egy mozdulattal a box zsákot. - Az egy dolog, hogy az ágyban olyan vagyok mint egy törékeny nőcske, de a való életben, munka közben keményebb vagyok mint te.
- Hát azt őszintén kétlem. - elnevette magát, de cinikus hanglejtése volt.
- Próbáld ki! Gyere! - levettem a pulcsimat és elé álltam.
- Ne szórakozz Emma! Egy kézzel letudnálak ütni, ahogy a hozzám hasonló rossz fiúk is! Ezért nem akarom, hogy velem gyere.
- Próbáld ki Ransom. Ha letudsz küldeni a földre, elfogadom és nem erősködök. Viszont ha én nyerek, elmondasz mindent és hagyod, hogy segítsek.
- Megígéred? - pillantott rám lihegve.

- Meg! Na gyere! - intettem neki.
Ransom sóhajtott, majd megpróbált elkapni, de sokkal gyorsabb voltam nála. A háta mögé kerültem és a térd hajlatába rúgtam mire ő egy pillanatra a földre rogyott.
Szikrázott a szeme és hirtelen felállt majd megindult felém. Elkapta a karomat és a földre akart nyomni, de azzal nem számolt, hogy felfogom használni a saját testsúlyát, így egy lendítéssel a földre került.
Ransom megint felpattant és ezúttal elmosolyodott egy kicsit, láttam rajta, hogy elkezdte élvezni a dolgot.
Elkapta a nyakamat és neki tolt a falnak, viszont combon rúgtam és mire kettőt pislogott már újra a földön feküdt és a térdem a nyakán volt. Mozdulni sem tudott.
- Nos? - elvigyorodtam.
- Hagytam magam..
- Aha.. - leszálltam a nyakáról és felsegítettem.
- Újra! - hirtelen elkapott hátulról és mindkét kezemet lefogta a lábaim közé bedugta a vastag combját. Nem tudtam mozdulni.
- Hát jó.. Te akartad. - motyogtam és orrba fejeltem. Ransom egyből elengedett de egy kést felkapott az asztalról, letörölte az orrából csöpögő vért majd felém hajította, de én reptében elkaptam a pengét és a lába elé dobtam.
Ransom csak elégedetten vigyorgott.
- Szóval tényleg eltudod kapni röptében a kést.. - kuncogott. - Apa mondta, hogy látta egyszer előben és tényleg menő vagy.
Fülig ért a szám és odaléptem hozzá.
- Szeretlek Ransom és örülnék, ha beavatnál. Láthatod, hogy szinte minden harci mozdulatot ismerek és az sem gond ha az ellenfél nagyobb nálam.
- Nem akarom, hogy meghalj.. Sose tudnám megbocsátani magamnak. - lehajtotta a fejét.
- Szerelmem..nem fogok,csak hagyd, hogy segítsek. - simítottam meg az arcát.
- Oké.. - motyogott.

Leültünk és Ransom belekezdett.
- Ezúttal olyan helyzetbe keveredtem  amiből elég nehéz lesz kimásznom. Van egy raktár a Dublini kikőtőben ami tele van droggal, fegyverekkel. Nos ez az én cégemhez tartozik, viszont Chris környezetvédelmi cége elkezdett a területért küzdeni, bevonták az Ír rendőrséget is és egyik éjszaka kipakolták az egész helységet. Ezzel csak az a gond, hogy ugyan a raktár az enyém , de nem az én dolgaim voltak benne, egy Venezuelai drog banda tárolta ott a cuccait. Megegyeztem velük, hogy tarthatnak ott bármit, amit csak akarnak, cserébe ők tisztára mossák a pénzemet.

- Ransom! - kifakadtam.
- Van egy saját pénz nyomdám Atlantában. Nos a Venezuelaiak elég mérgesek mivel több tonna kokain és fegyver tűnt el. Elég valószínű, hogy vadászni fognak rám, rád, Mirara. Ezért akarom, hogy a hegyekbe menjetek.
- Ransom... Te... Te pénzt hamisítasz?
- Igen. De kiszerettem volna szállni, lett is volna egy tag aki felvásárolja a "cégemet" de így eléggé bukó a helyzet.
- Picsába!-elkezdtem püfölni.
Ransom elkapta a kezemet és a szemembe nézett.
- Tudom, hogy mérges vagy! Tudom, hogy azonnal lekéne csuknod engem. De bízok benned, hogy nem teszed meg.
- Pedig megérdemelnéd, hogy megbilincseljelek! - szikrázott a szemem. - Hogy tudsz ebből kimászni?
- Ha visszalopom az ír rendőrségtől az elkobzott fegyvereket, kokainokat. Kaptam rá kettő napot.
- Ransom, ez..ez szinte lehetetlen!
- Valahogy meg kell oldanom, különben a harmadik nap reggelén felvágott torokkal fogsz megtalálni. A Venezuelaiak híresek a kés használatról.
- Picsába! El.. Elkell vinnünk innen Mirat, most!

Ekkor a nappali irányából egy ablak törését lehetett hallani, mindketten egyből felpattantunk.
- Mira az emeleten van egyedül.. - kezdtem pánikba esni.
- Nyugi! Óvatosan és csendben menj végig a házon, hozd Mirat én pedig addig összerakok egy két cuccot és elhúzunk innen, oké?
- Oké!
- Szeretlek Emma.
- Én is szeretlek Ransom. - felkaptam egy vasrúdat és kimentem a garázsból.