DEFENDING EVANS

19. Boston.

Egy hét telt el, amióta megtörtént az ami miatt napokig nem tudtam aludni. Iszonyatos bűntudatom volt, mert lefeküdtem egyszerre két férfivel. Rossz embernek éreztem magam, és nem értettem, hogy hogy hozhattam ilyen döntést. Ransom állandóan hívogatott én pedig próbáltam a legminimálisabbra csökkenteni a kommunikációt.
Chrissel kénytelen voltam tartani a kapcsolatot, hiszen mellette dolgoztam, de alig bírtam a szemébe nézni és a távolságot is tartottam.

Bementem reggel az FBI irodájába és a főnököm Brad hívatott be magához.
- Jó reggelt Brad. - mosolyogtam a főnökömre.
- Szia Emma! Letudnál ülni egy kicsit? - mutatott az asztala előtti székre.
Lehuppantam, a lábamat keresztbe tettem és vártam, hogy megszólaljon.
Brad hosszas szemezés után megszólalt.
- Emma.. Most, hogy már rendeződtek a dolgok Mr. Evanssel.. egy új munkát ajánlanék neked, viszont ehhez Bostonban kéne költöznöd.
- Milyen munka lenne?
- Az ottani FBI iroda bűnügyi részleg vezetője lennél - mosolygott.
- Ezt komolyan mondod? - teljesen ledöbbentem, hiszen mindig is erről álmodtam.
- Igen, megérdemled! Szóval mit szólsz? Elvállalod?
- Igen!!! - felpattantam a székből örömömbe. - Nagyon köszönöm a lehetőséget, ígérem, hogy nem fogsz csalódni a döntésedben! - kezet fogtunk.
- Örülök, hogy így állsz hozzá Emma! Biztos vagyok benne, hogy ügyes leszel! A holnapi napon kéne indulnod! Biztosít neked a cég lakást is, illetve itt van a repülőjegyed és az iroda és a lakásod címe. - nyújtott át egy borítékot.
- Szuper! Akkor, megyek is csomagolni! - megfogtam a borítékot és kimentem az irodából.

Egyből kocsiba ültem és szinte padlógázzal mentem hazáig.
A nappalimba Chris ült és a laptopját nyomkodta.
- Szia Chris.
- Emma! - felpattant a kanapéról.
- Mi a baj? - döbbentem néztem rá, mert furcsa arcod vágott.
- Beszélnünk kell! Amióta megtörtént az a hármas...rohadt furcsa vagy!
- Mert bűntudatom van.. - lehajtottam a fejem.
- Ne legyen! - közelebb lépett hozzám és megsimította a kezem. - Ransom neked köszönhetően leszállt rólam, nagyon hálás vagyok.
- De.. Egy mocskos kis kurvának érzem magam, érted?! - kicsit megemeltem a hangom.
- De nem vagy az Emma!
- Ehhh.. Én..szerettem volna ha ez működne közöttünk, de túl könnyűvérű vagyok egy kapcsolathoz úgy tűnik. - sóhajtottam.
- Ilyet ki se ejts a szádon! Az én hibám.. Hiszen én kezdeményeztem.
- Én meg hagytam.. - pillantottam rá.
- Felejtsük el kérlek...és legyen minden olyan mint régen. - kezét a derekamra tette.
- N.. Nem megy... Sajnálom.. - hátrébb léptem.
- Emma, ne taszíts el magadtól!
- Chris! Áthelyezett az FBI Bostonba.

Az előttem álló férfi teljesen lemerevedett, csak nagyokat pislogott és egyre szaporábban vette a levegőt.
- Chris.. Jól vagy? - kémleltem az arcát.
- Miért?
- Mert a főnököm úgy gondolta, hogy nem kell már tovább védenem téged. A Bostoni nyomozó irodát fogom vezetni, és mindig is ilyen pozícióra vágytam.
Chris megdörzsölte a szemét, majd bement a konyhába és megnyitott egy sört. Egyből nagyot kortyolt az üvegből és csak szomorúan nézett rám.
Odaléptem hozzá és megfogtam a kezét.
- Kérlek ne vágj ilyen kiskutya arcot.
- Ne menj el...
- Chris.. Ne kérj tőlem ilyet, kérlek. Köztünk ez amúgy sem működne.. - sóhajtottam.
- Meg sem próbáltuk! Egy rohadt randink sem volt! - ideges volt.
Csak csendben álltam előtte, majd megszólaltam.
- Összepakolom a cuccaimat.

Bementem a szobába és elkezdtem egy bőröndbe bepakolni.
Chris neki támaszkodott az ajtónak.
- Mikor kell indulnod?