DEFENDING EVANS

31. Piknik.

Ransommal a konyhában készítettük a reggelit amikor Robert megérkezett Miraval.
- Anyaa! - futott oda hozzám és felugrott rám, úgy ölelt.
- Szia kicsim! - simogattam a fejét majd nyomtam rá egy cuppanos puszit. - Jól érezted magadat Robert bácsival?
- Igeen! Nagyon jó volt!
- Nagyon jól viselkedett. - mondta Robert majd a konyhapulthoz sétált és bekapott egy sajt darabot. - Chris hol van?
- Chicagoban, valami üzleti tárgyalásra kellett mennie.
- De hát arról kaptam emailt.. Áttették jövőhétre. - gondolkozott el Robert.
Én ekkor csak sóhajtottam mert ez is alátámasztotta, hogy félre lépett.
- Te amúgy mit keresel itt fiam? - nézett Robert Ransomra.
- Öhm.. Chris megkért, hogy nézzék rá a riasztó rendszerre.
- Aha.. - gyanakodva végig mért minket.
Én csak lehajtott fejjel készítettem a rántottát majd amikor oldalra néztem Mira már Ransom ölében ült és rajzolgatott.
- Gyerekek én megyek akkor! - szólt rám Robert.
- Maradj reggelizni! - mosolyogtam rá.
- Nem.. Egyetek hármasban..úgy még is csak családiasabb.. - Miranak adott egy puszit majd kiment az ajtón.

- Mit rajzolsz? - hajoltam oda Mirahoz.
- Magunkat!
Ekkor a lapra néztem és három alak volt lerajzolva. Egy nő, középen egy világos barna hajú kislány, a másik oldalon pedig egy férfi.
- Ezek mi vagyunk! - mosolygott Mira Ransomra és megdobbant a szívem.
- Sokkal nagyobb izmom van! - mutogatott Ransom a férfi alakra.
- Hmm.. Nem is tudom.. Gyengének tűnsz. - szemtelenkedett vele Mira.
- Igen?? És ha kihívlak egy csíki párbajra?
- Neee! TUDOD, HOGY CSÍKIS VAGYOK NAGYON. - sikongatott mert Ransom már neki is esett az oldalának. - Anyaaa!!! - nyüsszögött.
- Te provokáltad ki lányom.. Viseld el a következményeit. - kuncogtam.
Miranak már folyt a könnye a nevetéstől de végül Ransom megkímélte őt. Lihegett Mira és mosolygott, láttam rajta, hogy nagyon boldog és ez megmelengette a szívem.
- Mit szólnátok gyönyörű hölgyeim ha elmennénk ma a partra piknikezni? - nézett ránk Ransom.
- Gyönyörűek lennénk? - pislogott nagyokat Mira.
- A legszebbek! - Mirara védelmezően nézett, rám pedig úgy mint egy ragadozó, aki elakarja ejteni a prédáját. Nagyot nyeltem mert a szemével már vetkőzetett.
- Reggeli után akkor elmegyünk a vízhez!
- Juhu! - ugrott ki Mira Ransom öléből és elfutott átöltözni.

Én az alkalmat kihasználva Ransom lába közé álltam és átkaroltam a nyakánál. A kezét a derekamra tette és gyengéden csókolozni kezdtünk, viszont ahogy ízlelgettük egymást egyre jobban felment a vérnyomásunk és többet akartunk a másikból. Mohón faltuk egymást és Ransom a fenekembe markolt két kézzel ami miatt felnyögtem. Borzalmasan kívántam őt és ő is engem. Láttam, hogy a gatyája egyre szűkebbnek bizonyult.
Elmosolyodtam és hátrébb léptem amit jól tettem mert Mira visszatért egy kis fehér ruhában és egy fekete cipőben.
- Ez jó lesz anya?
- Tökéletes! Gyönyörű vagy! - mosolyogtam.
- Te is vegyél fel valami lenge rucit anya! - mutogatott.
- Oké! Kiakarod választani?
- Aha! - felcsillant a szeme majd bementünk a gardróbomba.

- Anya, kérdezhetek valamit? - kicsit visszafogott lett a hangja.
- Persze, valami baj van? - leguggoltam hozzá.
- Ransom szerinted szeret engem?
- Kicsim! A csillagokat lehozná neked az égről!
- És téged is szeret? - nézett rám a nagy őzike szemeivel.
- A világon a legjobban. - hallottam meg a hátam mögül a mély hangját Ransomnak.
Csak felé fordultam és elpirultam ugyan úgy ahogy Mira. Kuncogtunk egyet majd Ransom leült a székre és figyelte ahogy a ruhákat válogatjuk.
Mira kivett a szekrényemből egy kivágott hátú fehér lenge ruhát.
- Ebbe nagyon csini lennél anya!
- Oké, legyen ez! - kikaptam a kezéből és elkezdtem levetkőzni, egy pillanatra elfelejtettem, hogy Mira nem tudja, hogy Ransom már ezerszer látott ennél kevesebb ruha nélkül is.
- Anya!!
- Mi van? - fordultam felé miközben lekaptam a melltartómat.
- Ransom ne less! - kiabált neki Mira, majd odafutott hozzá és eltakarta a férfi szemét.
- Juj.. - kuncogtam mert vicces volt a jelenet.
- Anya, Ransom nem láthatja a cicidet!
- Miért nem? - nyüsszögött Ransom.
- Mert nem vagy a férje! - válaszolt megvetően Mira.
- Egyenlőre! - kuncogott Ransom.

Miután felöltöztem Mira elvette a kezét Ransom szeme elől, és felkontyoltam a hajamat, majd Miraét is.
Ezután megreggeliztünk, összepakoltunk pár cuccot és a amikor Mira bepattant a kocsi hátsó ülésére Ransom a kezét nyújtotta.
- Add a kulcsot, én vezetek.
- Na azt már nem Ransom! Úgy vezetsz mint egy idegbeteg.
- Megszólalt a gödörből a lyuk.
Szigorúan néztem rá.
- De egy szabály szegés és megbűntetlek! - fenyegetően mutogattam neki.
Ransom az ajkába harapott.
- Ohh.. Akkor az összes szabályt megszegem.
- Pénz bírságról beszélek. Sokszor elfelejted Ransom, hogy én egy nyomozó vagyok.
Lehervadt a mosoly az arcáról majd láttam, hogy valami frappáns jutott eszébe de mielőtt megszólalt volna közbe vágtam.
- Ki ne mond!
- Megbilincsel nyomozó? - kuncogott.
- Faszomat! - elpirulva a kezébe nyomtam a kocsi kulcsot majd lehuppantam az anyós ülésre.
Ransom képtelen volt letörölni a vigyort a fejéről és ez engem idegesített.

Elindultunk a partra, út közben beugrottunk nasiért és pizzaért majd amikor a vízhez értünk, a egy homokos részre kiterítettük a pokrócokat és a cipőnket lerugtuk magunkról.
Mira homokozni kezdett és Ransom elfeküdt az ölembe, simogattam a fejét, közben pedig a lányunkat figyeltem.
- Szeretlek Emma. - szólt lágy hangon Ransom.
- Igen? - haraptam az alsó ajkamba.
- Nagyon. Össze vissza kalapál miattad a szívem! - megfogta a kezem és a mellkasára rakta.
Valóban, a szíve majd kiszakadt a helyéről és kicsit elérzékenyültem ettől.
- Én is szeretlek. - lehajoltam a szájához és nyomtam rá egy puszit.
Mira odajött hozzánk és sántikált, közben szipogott.
- Mi történt? - pattant fel az ölemből Ransom.
- Bele léptem valamibe.. - szipogott.
- Gyere kicsim, had nézzem! - leültette Ransom a pokrócra és elkezdte vizsgálni a lábát. - Valószínű egy kagyló lehetett, vagy egy élesebb kavics. Ne aggódj, Dr. Ransom ellátja a sérülésedet! - elővette a táskából az elsősegély dobozt és elkezdte Mira lábát lefertőtleníteni.
A lány őzike szemekkel nézte a férfit és közben megfogtam a kezét és nyomtam egy puszit a homlokára.
Ransom letapasztotta a sebét majd nyomott egy puszit a lábára.
- Nos hercegnő, a sérülése el van látva!
- Köszönöm apa! - mosolygott Mira és Ransom nyakába ugrott, szorosan ölelte a férfit és nekem a torkomban dobogott a szívem. Tátott szájjal néztem, hogy Mira így hívta őt. Ransom szeme könnyes lett és átkarolta Mirat a derekánál.
Mira nyomott egy puszit Ransom arcára majd leszállt róla és odacsoszogott hozzám.
- Éhes vagyok anya! - motyogott Mira, de zavarban volt ő is.
- O.. Oké, pizza jó lesz?
- Igen!
Elkezdtünk enni és közben a vizet néztük, hogy hogyan ringatózik.

Ransom csinált rólunk pár képet és végül egész nap a parton voltunk. Fürödtünk, hülyéskedtünk, olyanok voltunk mint egy igazi család.