DEFENDING EVANS

34. Születésnap.

Elérkezett Mira születésnapja. Ransommal nem találkoztunk egy hétig mert elég nagy üzleti vitába keveredett egy másik céggel. Chris kedves volt velem, próbálkozott, hogy ágyba vigyen de esélye sem volt. Felvettem egy fekete ruhát amit direkt erre az alkalomra vettem. Egy magassarkú volt még rajtam és a hajamat feltűztem egy kontyba.

Chris hosszasan bámult mikor elmentem mellette.
- Gyönyörű vagy Emma. - csillogó szemekkel nézett.
- Köszönöm.. - elmosolyodtam halványan.
Mira Robertéknél volt mert meglepetés partyra készültünk. A légvár már fel volt fújva az udvaron, mindenhol lufik voltak és halk zene szólt.
Bementem a konyhába és elkezdtem limonádét készíteni.
Chris mögém lépett és megfogta a derekamat.
- Emma.. Tudom, hogy haragszol rám amiért megcsaltalak és nincs is mentség erre.. De kibaszottul hiányzol..

Nem bírtam tovább, ugyan megbeszéltük Ransommal, hogy együtt mondjuk el neki, de már tényleg fájt a szívem ez miatt.
Megfordultam és ránéztem.

- Chris. Ez nem fog működni, ne haragudj.
- De miért? - lépett közelebb.
- Mert van valakim.
- Hogy tessék?! - felháborodott.
- Te csak ne emeld meg a hangod, 3 hónapon keresztül a titkárnődet kefélgetted!
Chris keresztbe tett kézzel állt előttem, de minden egyes porcikája megfeszült.
- Ki az? - kérdezte ezúttal már visszafogottabb hangon.
- Ransom.
Chris bólintott és még közelebb lépett hozzám, teljesen felnyomódtam a pultra.
- Ugye tudod, hogy ez csak egy ideiglenes fellángolás? A végén úgy is az én karjaimba fogsz kikötni, és harcolni fogok érted! - tekintete ködös volt, de a hangja olyan határozott volt mint még soha.
- Ez nem csak fellángolás. - megforgattam a szemem.
- De az Emma. - hajolt a számhoz és vadul megcsókolt. Amikor elhajolt tőlem elmosolyodott.
Én letöröltem a számat és finytorogtam rá.
- Ezzel nincs vége Emma! - kacsintott és kiment a teraszra.
- Ez hihetetlen.. - motyogtam és amikor elkészült a limonádé kivittem az udvaron lévő asztalra.

Negyed óra múlva elkezdtek szállingózni a vendégek és megjött az én védelmezőm Ransom is. Fekete nadrág amit viselt tökéletesen ráfeszült a fenekére és a combjára, és a fehér ing csak félig volt begombolva rajta, szabadon hagyta a mellkasát és az ing ujja is felvolt tűrve, így kilátszodott az erektől dagadó alkarja. Áradt belőle a fűszeres parfüm és csak nyálcsorgatva néztem ahogy közeledik felém.
- Hello szép fiú.. - haraptam az ajkamba.
- De kibaszott gyönyörű vagy.. - csapott le az ajkaimra és átkarolt a derekamnál miközben nyelvünk hevesen csatázott.
- Nagyon hiányoztál! - lihegtem amikor elvált tőlem.
- Te is nekem! - megsimította az arcom és ez melegséggel töltött el.
- Hogy ment a tárgyalás?
- Hát.. Szereztem egy két sebet.. - sóhajtott.
- Ne már! Hol? - aggódva léptem oda hozzá.
- A hátamon meg a combomon.
- Had nézzem! - kezdtem el kigombolni az ingjét.
- Emma! Majd később, most be van kötve, nem lesz gond! Ne aggódj!
- Ransom! Had nézzem! - erőszakoskodtam.
- Ahj.. Jó! - levette az inget magáról és hátat fordított nekem, a kötés teljesen átázott, ezért gyorsan az elsősegély dobozért nyúltam.
- Ezt késsel csinálták? - figyeltem a 20cm hosszú vágást a hátán.
- Üvegszilánkkal..
- Jézusom Ransom! Ezt össze kéne varrni! - elkezdtem lefertőtleníteni a sebet.
- Nem! Jó ez így, nem olyan gáz.. Itt mi volt amúgy? - terelte a témát.
- Elmondtam Chrisnek, hogy együtt vagyok veled.
- Gondolom nem fogadta jól. - sóhajtott.
- Öhm.. Elég furcsán viselkedett megmondom őszintén. Azt mondta, hogy harcolni fog értem mert ez kettőnk között úgy is csak egy fellángolás..
- Háh.. Hihetetlen, hogy mennyire makacs. - felnevetett Ransom.
- Készen vagy! - simítottam meg a hátat, és Ransom visszavette az inget magára.
- Mira mikor jön?
- Körülbelül fél óra még. Robert írt nem rég, hogy egy kicsit megcsúsztak.
- Megmutathatom mit vettem neki? - vigyorgott mint a tejbetök.
- Igen.. De remélem nem valami piszok drága cuccot vettél! - követtem egy nagy dobozig amin lyukak voltak alul. Ransom levette a karton tetejét és egy kölyök labrador nézett fel ránk.
Eltátottam a számat.
- Ransom! Ezt nem kellett volna megbeszélned velem is?
- Ugyan már! Hónapok óta azt hallgatja mindenki a családban, hogy kutyát akar.
- Úristen... Nagyon aranyos.. - vigyorogtam a kis zsemle színű kutyára.
- Akkor nem haragszol?
- Hát ki kell majd engesztelned..
- Hmmm.. Van egy két ötletem, hogy hogy fogom csinálni. - markolt a fenekembe én pedig egyből benedvesedtem.
- Végre csinálhatjuk az ágyban és nem elbújva kell szexelnünk. - kuncogtam.
- Egész éjjel kényeztetni foglak. - súgta a fülembe és éreztem, hogy egyre nehezebben tudok uralkodni magamon.
- Alig várom.. - végig mertem feltűnően és ez nagyon tetszett neki.
- Nagyon jó ez a ruha! - tette mindkét kezét a derekamra és a nagy tenyere szinte körbe érte a testemet. Simán összeroppanthatott volna.
- De gondolom jobban tetszenék nélküle!
- Szét fogom tépni! - neki nyomott a falnak és csókolozni kezdtünk. Egyre hevesebben faltuk egymást hiszen a másik függője lettünk. Amikor nagy nehezen elhajoltunk egymástól Ransom szemében mérhetetlen vágyat láttam.
- Könyörgöm ne nézz így, mert itt helyben leszoplak és az sem fog érdekelni, hogy kisgyerekek rohangálnak az udvaron!
- De mocskos lett a szád! - felém tornyosult és csak bámult rám.
- Bekéne tömni! - kacsintottam.
- Nagyon rossz vagy! Mond csak a bugyid már tocsog? - közel hajolt de szándékosan nem csókolt meg.
- Kibaszottul..
- Akkor lekéne venni nem? Hiszen így kényelmetlen.. - felnyúlt a szoknyám alá és egy erősebb mozdulattal letépte a bugyimat.
- Lassan új fehérneműket kell venned! Eltéped az összeset. - kuncogtam.
Ransom csak kaján vigyorral az arcán zsebre tette a bugyimat majd egy nyálas csókot nyomott a nyakamra.
Csörgött a telefonom és Robert hívott, miután beszéltünk mindenkit kizavartam az udvarra és pár perc múlva Mira jelent meg Roberttel.
- MEGLEPETÉS! - kiáltotta neki mindenki és Mira szeme felgyűlt könnyekkel. Odarohant hozzám és megölelt, közben Ransom hozta a hatalmas szülinapi tortát amin tűzijáték és gyertya volt.
Letette az asztalra és egyszerre mindenki énekelni kezdett.
Miután véget ért a dal Mira a torta elé ült és becsukta a szemét. Kívánt valamit majd elfújta a gyertyákat. Mindenki tapsolt majd rám nézett ragyogó szemekkel.
- Köszönöm anya! Neked is apa! - ugrott Ransom nyakába és a férfi szorosan ölelte a lányt. Ez volt a második alkalom, hogy apának hívta és ettől nagyon elérzékenyültem most is.
- Kíváncsi vagy az ajándékodra? - kérdezte Ransom Miratól.
Mira fülig erő mosollyal bólogatott majd Ransom elment a nagy dobozért. Mira izgatottan szedte le a karton tetejét és amikor meglátta benne a kölyök kutyát elsírta magát.
- Ez komoly? - remegett a hangja és pityergett.
- Igen! De neked kell gondját viselned! - mosolygott Ransom a lányunkra.
Mira kivette a kutyust a dobozból majd gyorsan vitte is megmutatni a barátnőinek.