Arannyal szőtt szerelem (16+)

4. fejezet

Az iskola parkolóban kiszállva az autóból Viki felé siettem, néhány méter távolság volt köztünk, megöleltem, ahogy odaértem. Ma fél fejjel volt magasabb nálam a dögös csizmájának köszönhetően, amit az egyenruhája feldobásának céljából vett fel. Már a második héten megbotránkoztatja a tanárokat a hosszú szárú darabbal, hasán jól felhúzott szoknya alatt, egy csinos övvel helyén tartva, így rövidebbnek tűnik, mint a megengedett, és kiemeli a csizmát rajta. A zakója ujja felhajtva vagyont érő táskát tartott a karján. Imádom a stílusát.

- Óh Viktória elmúlt a hirtelen támadt munka undorod? – gyanakodva ráncolta a homlokát Áron a szemeit eltakaró napszemüveg alatt, amikor mellénk értek.

- Tényleg rosszul voltam, gondolom az egésznapos koplalástól... de te mit is tudhatsz erről asszisztenciával a fotózásokon?! – vágott vissza Viki.

- Ugyan kérlek, tedd le az asztalra, amit én és személyesen utalom ki az asszisztenst! Sokkal jössz ezért Lizinek! Meggebedt miattad tegnap a stúdiókban. – figyelmeztette őt, mire bűnbánó tekintettel nézett rám.

- Marci mondta, mekkorát teljesítettél, kérhetsz bármit! – mosolygott a barátnőm. Igyekeztünk lehagyni a fiúkat, és egymásba karolva sugdolóztunk. Ő már előre kifizette a tegnapot nekem, a dögös tűzoltó kontaktjával, csak ez titok a fiúk előtt.

- Itt a száma, de tűntesd el, ha ezek sejteni kezdik, az ötletünknek annyi! – biccentett hátra a három álom pasira, akik néhány méterre követtek minket az iskola impozáns modern épülete felé arról az idétlen játékról beszélgetve, amit este is nyomott az ágyban helyettem. Forgattam a szememet, miközben kizártam a témájukat.

- Köszönöm! – kuncogtam. – Imádlak! Ezzel bosszút állok! – összedörzsöltem a tenyeremet, visszavághatok Szabinak, a múltkori húzásáért. Nem tudom mikor kezdődhetett el köztünk egymás szívatása, de minden találkozásunk egyben tréfa is, bár nem mindig nézi jó szemmel a családunk. A mostani, részéről is kemény volt élőben közvetítette nekem a legénybúcsújáról, ahogy szajhák vonaglanak Áronon a pubban. Vikivel mi addig egy bárban iszogattunk csajos estét tartottunk. Ezt látva mindketten kitértünk a hitünkből Bosszúból naptár tűzoltókat hívtunk a lánybúcsúra, meglepetés az arának.

Megálltunk az ebédlőben, Kornél az osztálytársaihoz csatlakozott, kértünk teát a kinti cidri csillapítására, bár a nap süt még az égen, a levegő lehűlt.

Leültünk egy asztalhoz, Marci a telefonján szerkesztett át egy posztot, ami nem tetszett neki a PR által megfogalmazva, közben Áron Viki duó szócsatáján a szemeit forgatta. Egyikőjük sem figyelt rám, gyorsan elmentettem a telefonszámot és miszlikbe téptem a kis papírt a barátnőm gyöngy írásával.

Rájuk emeltem a tekintetemet, ha az asztal nem állt volna közéjük ki tudja mikor esnek egymásnak, nagyon könnyen hajba kapnak a véleményük szinte soha nem egyezik. Most az egyik órai feladaton vitáznak, felfogni sem vagyok képes, annyira kocka számomra. Áron és Viki osztálytársak, rajta kívül még két lány van mindenki más fiú, a programozás nem sok nőtársamat érdekli. De őt igen, éppen a robotika laborban elrontott számítás hibását keresik a másikban.

- ... Ezért nem kellene lányokat engedni a laborba! Menj el manikűrösnek, az jobban illik hozzád! – fintorgott rá. – Valld be, hogy elszámoltad magad, mert nekem minden rendben volt tegnap délután!

- Ezt meg hogy értsem, te megalómániás ősember? – kapta fel a vizet. – Kevesebbet kellene pajkoskodni Lizivel és többet foglalkozni a közös munkával. Háromszor hívtalak este, még is mit csináltál?!