Arannyal szőtt szerelem (16+)

6. fejezet

  Zsófival érkeztem a lakásomra, közös tanulást terveztünk mára. Nyitottam előttünk az ajtót. Magas rózsafa pult állt szemben velünk. A portás biztonsági kamerákat figyel, szomszédok küldeményeit veszi át, üzenhetünk családtagjainknak vele, ha házon kívül tartózkodnánk. Az épület mélygarázst is elnyelt a föld alatt, ahol az itt élők autói kerülnek beparkolásra. „Lakályos résznek" gúnyolják az egyik szárnyat, ahol a lakók bérelnek a személyzetüknek lakásokat, úgy gondolják nem élhetnek egy közegben velük. Ott él a sofőrünk Géza a családjával, de Matilda nem, neki helye van mellettem. Anyám annak ellenére, hogy rendelkezik jogosítvánnyal saját magát nem szállítja el sehova. Az olyan közönséges lenne szerinte.

Liftbe lépve pötyögőm a panelre édesanyám és a saját születésem ötvözetét, „8818" így felvisz a legfelsőszintre minket a barátnőmmel. Kitárta kapuit az utolsó szinten és sejtést engedett az életem egyik színhelyéből.

Tágas terek boltíves falakkal elválasztva magasodtak a szemünk elé odabent. Ez a lakás anyám lelkivilágának szolgál inspirációval. Minden négyzetcentiméterében jelen van Kinga. Plafonig épített magasfényű bútor előtt hagytuk a cipőinket, felakasztva az elegáns falon kicsit sem diszkréten kúszó fogasra a kabátjainkat. Bevezettem Zsófit az élettérbe, konyha egyben volt a nappalival és az étkezővel, megbújva a tágas helység egy sarkában. Tele modern felszereléssel, mintha itt minden nap szükségesség lenne a finom családi étkezésekhez. Reggeliző pult előtt három bőr szék kifinomult ízlésre enged következtetni, közepén üvegváza benne egyetlen magányos szál terebélyes Pampafű bugával. Nappaliból nyílik egy folyosó a hálókra négy is helyet kapott idelent, anyám szobája itt van szemben a végén, közvetlenül a dolgozónak berendezett háló mellett, ezzel be is mutattam édesanyámat, aki magához közel a karrierjét tartja félten őrizve. Matilda lakrésze és vendégek fogadására alkalmas háló található még ott. Üveg csigalépcső ágaskodik a sarokban két plafonig érő összetáncoló ablak előtt. Fut egy galéria a lépcső körül, keskeny embernyi helyen lehet végig sétálni rajta, könyvespolcokat tart teles tele könyvekkel, diplomával, kitüntetésekkel, elért érdemdíjakkal, családi képekkel. Ám ezeken édesapa nem szerepel, csak anya és lánya. Egy ajtó is felbukkan a lépcső tetején jobbra ezt választottam a saját helyemnek. Az én elefántcsonttornyom, bizton rejthetnek el a szüleim, akárcsak Érden tették.

- Édes kisbogaram! Hazajöttél? – kiáltás hallatszott a konyhából, az otthont utánzó illattal tört magának utat az impozáns terekben.

Beléptünk Zsófival a felségterületre, ahol süteményt sütött az én drága nevelőm. Anyám helyett anyám volt gyermekkoromban, amíg a szüleim fellegekig szárnyaltak.

Ledobva a lisztes kötényt, szaladt felém szorosan ölelve magához. Nem találkoztunk hónapok óta, mert választásra kényszerültem és nehéz lett volna rávenni a szívemet, hogy elszakadjon Árontól, amíg anyuval Európa szerte királyi lakosztályokban töltöm magányosan a fájdalmas napokat, így ellenszegülve harcoltam a maradásomért.

Ódon faházakra cseréltem az ajánlatát, követtem Áront miközben jót tesz és életeket igyekszik megváltoztatni. A luxus jachtot poros csónakház váltotta fel, de életemben nem éreztem ilyet semmilyen kivételes hajón, mint ott az egyszerűségbe burkolódzva a karjai közt.

- Úgy hiányoztál Matilda! – elcsuklott a hangom, könnyes szemekkel öleltem magamhoz egyetlen anyának tekintett személyemet. Tán miatta szeretem annyira Áron anyukáját, az ő gondoskodó jelleme, eszembe juttattja a nőt, aki tizenötéven át gondomat viselte. Fél éves koromtól velem volt mindenben és amikor ő belépett az életembe segített megvívni a csatáinkat a szüleinkkel, támogatta a döntéseinket, szomorúan adott át neki, de tudta milyen jó kezekben leszek, hisz majdnem úgy vigyázz rám, mint maga Matilda.