Arannyal szőtt szerelem (16+)

40. fejezet

Matilda vasárnap reggele

Kopogás szűrődött be a szobám ajtaján, kinyitottam a szemem és ránéztem az éjjeli szekrényen világító digitális órára. Óh csak kilencet mutat, a gyerekek alig néhány órája értek haza, hallottam őket bohóckodni, Zsombi miatt nem mertem füldugót tenni a fülembe, mindenre felkeltem. Újra kocogtatta a türelmetlen várakozó az ajtómat, így sóhajtva odasétáltam. Kérdőn kinyitva a szobám ajtaját.

- Matilda valaki ül a kanapén! Gyere rakd ki, mert így nem tudok felmenni az emeletre a bátyámhoz és nem veszi fel a telefont! – Zsombi kezemet fogta, amíg jelezte a vendég jelenlétét. Biztos csak Viki hozott egy lélekszakító srácot haza. De ő olyan szégyenlős, hogy nem megy idegenek közelébe, érdekes mennyire Áron ellentéte. Napokig a kedvében jártam és biztosítottam róla, hogy szeretném, ha itt jól érezné magát. Még Gizellát is felhívtam, ő javaslatai engedtek a fiú közelébe, bezzeg a testvére első pillanattól otthonosan érzi magát nálunk és ösztönösen bízott bennem.

- Kicsim, délutánig nem adnak magukról életjelet, hajnalig buliztak. Ne ébreszd fel őket! Megnézzük együtt ki jött hozzánk látogatóba? – megkötöttem a köntösömet és kezét fogva sétáltunk ki a nappaliba. – Hékás nincs senki a kanapén! Megvicceltél engem? – sandítottam rá.

- De itt ült valaki! Mondom, hogy láttam! – sóhajtottam egyet. Lizett és Marci folyton beugrattak. Kis komisz gyerekek, azt hittem ő már nem fog túljárni az eszemen. Pult irányába toltam Zsombit. Töltöttem neki egy pohár narancslevet a müzli mellé.

- Egy kis reggeli az élénk fantáziájú uraságnak. – összezárta a kezeit maga előtt.

- Áronnak kellett volna szólnom helyetted! A bátyám mindig hisz nekem! – sértődötten jegyezte meg. Te kópé elkényeztetnek téged, mert a legkisebb vagy.

Fejemet rázva hajoltam le a tálkákat megtölteni. Három kutya mindnek van felelősség teljes gazdája állítólag, még sincs előttünk víz és táp.

- Én is hiszek neked, hagyd Áront aludni, reggel jöttek csak haza! Leviszed a kutyákat reggeli után? – kérdeztem reménykedve, ha már megtréfált levihetné őket helyettem.

Falra mászom tőlük. Tofi nagy kutyának apró testben és Noával fitoktatja az erejét, ha nincs a közelben Áron. Kis kölyök uralkodna itthon, Lizett szinte löki alá a lovat, a szamojéd rangidősnek gondolja magát, pedig Áron szerint a légynek sem tudna ártani. Kár, hogy nem látja... Két kan nem fér meg egy közegben, Noá szemtelen, gazdája jelenlétében úgy tesz, mintha a világ legneveltebb kutyája lenne, de amint kiteszi a lábát, naphosszat terrorizálja Tofit, csak játszik, ahogy ő fogalmazna. Dézi olyan makacs senkinek sem akar szót fogadni, még másik kettő úgy, ahogy rendezi sorait. Ez a makrancos istennek sem engedelmeskedne. Hízelgő pincsi.

- Persze, már hozzá szoktam. Otthon is ez a szabály, felváltva sétáltatjuk Noát. Kivéve Áront, amikor rá kerülne a sor Gizella viszi el. – Ki gondolta volna?! Zsombi belekezdett egy újabb történetbe a Hamvasok életéről.

Leültem mellé egy forró teával és mosolyogva hallgattam. Sok mindent tudtam meg róluk. Minden nap tart nekem mesedélutánt lecke írás „helyett". Elmondta, hogy nagyon hiányzik neki Szabi, mióta Edinával és Mátéval elköltözött azt is mennyire undok vele Kornél, de Áron megvédi tőle mert erősebb nála. Szerinte Áron olyan erős, mint az apukájuk. Egyszerre elbírja őt és Botit, Lizit is állandóan súlyzónak használja. Botival sokat játszanak. Örül, amiért egy suliba járnak. Mátét szereti, viszont unalmas és sokat sír. Kellemes családja van, öröm hallgatni. Elmondta a véleményét Edináról nagyon kedves vele csak ne vitte volna el Szabit. Sokat játszanak együtt, ezért szereti őt. Mátéra pedig nagyon vigyáz, mindig azt mondja neki óvatosan Zsombi itt a kicsi! – Lizit is szeretem bármire kérem megcsinálja, de Áron elzavar a mozi szobából.