Arannyal szőtt szerelem (16+)

7. fejezet

Péntek délután Vikivel úgy másztunk a parkolóba tanítás végén, akárcsak két élőhalott. Borzalmasan éreztük magunkat, ez a csütörtök esti parádézás a pubban borzasztó ötletnek bizonyult... Viki Marci páros munka utáni lazításra hívott minket. Persze kapva kaptunk az alkalmon. Most, hogy anya otthon van, próbál leválasztani Áronról. Szerinte elég, ha hétvégente találkozunk, hisz az iskolában látjuk egymást. Szeretné, ha hétfőnként a kardió edzésemre nem fuvarozna, mert ő itthon van, elkísér helyette. Sőt, hanyagoljuk a villát, legyünk inkább Szemlőhegyen, de csak hétvégente. Imádtuk, amikor beköltöztem hozzá, miért válnánk külön? Ez lehetetlen! Így hát lazítani mentünk munka után, hogy tovább maradjunk együtt. Persze ő autóval volt, csak üdítőt ivott, én helyette is pótoltam. Végül nála aludtam, mert haza akart menni.

Vikivel mindketten túl toltuk az italozást, hiába próbált Áron szabályozni a kólája mellől. Lizinek nem lehet parancsolni... ma pedig szenvedek. Tudta előre! Inkább fáradt voltam, nem gyötört a macskajaj annyira, mint Vikit, de azért pocsék a közérzetem. Áron lépett közénk mindkettőnket átkarolt, bár keveset aludt, különösebb gondja nem akadt. Feltöltődött az egész napi piszkálódástól. 

- Mizu cafkák? – kérdezte egyikünkről a másikra nézve rettentő gúnyos hanglejtésben. Kiszívta a vérünket a gyengeségünkben, amiért nem akartunk időben haza menni.

- Tedd magad takarékra, Hamvas! – nyögtem neki undokoskodva. Már megelégeltem a sokadik szekálódását, vállamról lesöpörtem a kezét és két lépéssel lehagytam.

- Húzz innen Áron! – utasította Viki leszedve magáról a kezét.

Hirtelen megálltam, leesett állal. A lábam belegyökerezett a betonba. Áron nekem jött, mert Vikire nevetett és nem figyelt maga elé, de reflexből értem kapott, mielőtt fellökött volna.

- Ne haragudj Lizi! – szabadkozott, a vállamnál fogva tartott. – Miért álltál meg?

- Itt az anyám! – nagyot nyeltem a fekete sötét üveges Mercedes felé mutatva. Belekulcsoltam Áron ujjaiba, ugyan úgy megdöbbent, mint én. Az iskoláig ritkán merészkedik el, akkor sem szülői értekezletre.

- Odakísérlek! – ajánlotta megszorítva az ujjaimat.

Éjjel mikor hazaértünk elkerültük őt, reggel még nem volt ébren. Most észre fogja venni rajtam a tegnap estét, és akkor kemény leszidásban lesz részem, akár a barátaim előtt is képes rá. Megálltam néhány lépésre az autótól belecsimpaszkodva Áron nyakába az RS7 jóval messzebb parkol. Megcsókoltam és az ajkamat biggyesztve engedtem el. – Az edzés után felmegyek hozzád! – bólintottam, mosolyogva simított az arcomon. Beültem anyu mellé a hófehér bőr ülésre, kedvesen köszöntve Gézát is.

Vásárolni szeretne menni, ezért jött ma értem, hogy eltudjam kísérni. Kelepcébe csalt, sóhajtottam egyet az ablakon kinézve a parkolóból kiguruló autóban. Jól tudja, hogyha megírta volna a szándékait találok valami kifogást ellene, így már kénytelen vagyok csatlakozni. Csúcs!

A Váci utcán sétálva mosolyra húzódott a szám, néhány napja itt történtek feltörtek bennem. Beléptünk a kedvenc ruha boltjába és pezsgővel kínáltak minket az eladók. Liftezett a gyomrom a szótól és megráztam a fejem, ő a díva kezében a hosszú talpas pohárral a kanapéra ült átvetve egyik lábát a másik felett. Mellette, mintha egy kis izé lennék, senki nem lehet olyan nőies. Csodálatosan gyönyörű nő és ezt mindenkivel tudatja, mert teljes mértékig tisztában van az adottságaival.

Jól tudják ki az anyám, sokkal nagyobb hírneve van az enyémnél. A jövő évi kollekciót hozták elé. Kingának más nem is kellene, szerinte „az idei már annyira elavult." Elégedetten nézte a darabokat. Felállt és a fém állványra akasztott kasmír ruhatárt kezdte vizslatni, majd bólintott, hogy kéri így a következő kollekcióért siettek, hátha arra is igényt tartana.