Arannyal szőtt szerelem (16+)

44. fejezet

  Lakásokat nézünk töretlenül, esténként összebújva szemezgetjük a kínálatot, egészen addig míg bele nem alszunk. Rengeteg ingatlant írtunk fel egy listára.

Lelkesen telnek a napjaim, valóra vált álomban élni valami mesés. Szinte repültem a zeneterembe hozzá. Hallgatni a játékát üdítő, úgy zongorázik, mint az álom.

- Ez mi? – nem ismertem fel a dallamot, ez előtt még nem volt szerencsém hallani.

- A „Párizsi mumus" Lizi nem volt gyerekszobád?! „La Seine".

- Nincs meg... – ráztam a fejem. Dúdolta a dallamot, majd franciául énekelt. Te jó ég, ha a hangja nem volna elég, még a franciája. Megbűvölve hallgattam.

- Egyszer elviszlek Párizsba! A Szajna partjára, hogy egymás karjaiban érjen a hajnal.

- Miért pont Párizsba?

- "Paris est tout petit pour ceux qui s'aiment d'un aussi grand amour." – [Marcel Carné] – Imádom, amikor franciával igéz, csak sajnos ezt nem teszi elég gyakran.

- Mit jelent? – vigyorogva fogadtam tenyerét az arcomon.

- „Még Párizs is túl kicsi egy ilyen nagy szerelemhez."

- Ebben teljesen biztos vagyok!

- Imádom Párizst és tudom, hogy te is beleszeretnél!

Igen idebent a hangjegyekkel elszállnak a gondjaink és öröm együtt zongorázni. Mert velem játszik, élvezem a lyukasórás randikat, újra meg újra beleszeretek, játéka elvezet a szerelem tenger háborgó hullámaiban is.

Vidám kis hangzás után megmutatta mennyit fejlődött. Elsőre mikor hallottam zongorázni elámultam, most szó szerint alélok tőle. Lehunyt szemmel követi a ritmust átadja magát a dallamnak. Többször előfordul vele mikor játszik. Elharapott szájszéllel nézem őt. Legjobb az egészben, hogy még mindig senki sem tudja, hol töltjük a randikat és ez csak a miénk.

- Szerinted beleszeretünk az egyik lakásba? – kérdeztem tőle felé fordulva, már nincs kedvem másik dalba belekezdeni, lassan úgy is lejár az időnk. – Képek alapján nekem a mai három tetszik, de kell éreznem valamit, amikor ott leszünk.

- Addig keresünk, amíg meg nem találjuk az igazit! Engem az is boldoggá tesz, hogy elszántad magad erre.

- Szeretnék, most már megértem, hogy Matilda nem lakhat velünk. Beszéltünk erről. De miért tettél fel, 2025-ig nem költözhetőket a listánkra? – vontam fel a szemöldököm.

- Csak befektetésnek, mindenképp olyat szeretnék, ahol pár hónap múlva együtt élhetünk. Jó lenne néhány lakást megcsípni, most épülő negyedekben, Szabi is vesz és van már legalább három másik ingatlana. Mondjuk egy egész bérháznak jobban örülnék... – vont vállat.

Apunak szóltam a terveinkről, rábólintott. Matildával majd megbeszélik hogyan tovább, amikor kiköltözöm a lakásból, viszont Áronnak nem tetszik, hogy apám pénze kerülne a közös lakásunkba. Az adásvételit amúgy sem bonyolíthatom le, csak az ő nevére kerülne, pont ezért hagyná ki apát az üzleti részből. Megnéztünk iskola után, minden lakást amelyik legalább egyikünknek tetszett, viszont közös nevezőre nem jutottunk. Nyilván nem kell ma döntenünk erről. Csak azt hittem belépünk bármelyikbe és érezni fogjuk, hogy itt akarunk élni, hisz olyan határozott elképzelésünk van a közös életünkről. De Áron luxus ingatlanokat helyezte előtérbe nekem az egyszerű „macskásnő" lakás tetszett. Tele fantáziával, magunknak alakíthatjuk. A Szemlőhegyi lakás anyut tükrözi, a Hamvas villában Áron ízlésének hódol a lakrésze, szeretnék egy helyet, ahol én is megjelenhetek. Az üresvásznat meg tudom tölteni, az a luxus kész és szinte semmi nem felel meg a személyiségemnek, ami Áronnak tetszett.