Arannyal szőtt szerelem (16+)

38. fejezet

Szombat késő délutántól együtt készülődtünk a csajokkal. Zsófi folyton Viki és az én gardróbom között járkált. Már vagy egy tucat ruhát felpróbált még sem tudta eldönteni, miben jöjjön a buliba. Felvett egy hosszú ujjú csillámos sötét kék miniruhát a szekrényemből mélyen dekoltált és háta fenék vonalig anyag nélkül maradt, Mindketten dicsértük. Szuper jól állt neki, de bizonytalan maradt. Galériából kiabált le Áronnak. Zsombival PS-n játszottak és egyszerre forgatták a szemüket. De Zsóf nem tágít. Úgy vélte a pasik őszintébbek a lányoknál, főleg ő, mivel nem akarja megdugni. Semmi oka hazudni a kinézetéről.

- Zsófi kérlek döntsd már el, Lizivel nem szenvedek ennyit, míg elkészül! Az előző öt is jól állt. Mondd csak, van valami oka, hogy ennyire ki akarod csípni magad? Talán a húgocskámat érzed vetélytársnak?! – Vikivel kuncogva ittunk a borunkból hallva Áron válaszát. Füle tövéig vörössé vált szegény lány. Nem tudja mire vállalkozott, mi viszont igen, ezért nem szólunk bele. Tíz év modellkedés után Áron mindkettőnket beégetett jó néhány alkalommal divat terén. Ő mindig szofisztikált, benne van a rutin, még mi tanuló pályán mellé nyúltunk. Most Zsófin a sor, hogy okításban részesüljön.

- Nem vagy valami nagy segítség! – kelletlenül vágta hozzá, leplezve a zavarát.

- Akkor gyere le, hagy nézzelek! – kérte, mire Zsófi a szobám felé fordult tőlünk várva a biztatást. Viki hessegette őt a kezével, míg én próbáltam visszafogni a nevetést.

- Lilla reggelire megesz, ne versenyezz vele! Ps-ben is verhetetlen. – kuncogott Zsombi, vele együtt mi is. Amíg leért Zsófi, mi megálltunk a galérián onnan vártuk a végkifejletet.

- Nagyon édes az öcséd Áron! Biztos, hogy a rokonod?! – mosolygott Viki.

- Ne is figyelj rájuk. Zsófi, Marci töketlen, azért nincs veled, mert magabiztos, okos és tündéri vagy. Ilyenekkel ő nem bír el, neki naiv lány kell.

- Ez nem igaz, Marci nem töketlen csak ő sem tudja mit akar... Amúgy meg Viki ex barátja és a hugicáddal jár elvből sem kezdenék ki vele!

- Nyugodtan viheted nem fogok megsértődni! – legyintett Viki. – Tiéd a pálya Zsóf.

- Igen Zsóf dobd be magad, Lilla majd csak talál olyat, akit Áron is elfogad!

- A két cafka odafent szívat téged, nem veszed észre? – kérdezte Áron nevetve. Megállította a játékot és felállt Zsófihoz. Megfordította, hogy tüzetesen szemügyre vegye a kívánatos darabomat rajta. – Mit szeretnél kifelé mutatni? Gyere Marci úgy hallottam jó a bátyád irodája? Vagy apu kislánya vagyok, de nem tudja mit teszek, szabad a pálya? – megrázta a fejét. – Akkor ne Viki ruhatárából öltözz kérlek!

- Mi volt Tomi irodájában?! – értetlenkedett. Bizonyára Marci sztorira számított.

- Kérdezd Lizit! Érzed hol a kezem?

- Igen.

- Jó, mert az a feneked és nem takarja semmi. – húzta őt, de meglepetten fordult felé.

- Hé, ez a szívszerelmed ruhája nem az enyém! – sértetten zsémbelt Viki.

- Bocsánat, azt hittem csak egy lotyó gönce van a szerelmemnek és azt is kidobtam már... – sóhajtott.

- Akad ott még bőven, ahonnan ez jött! Segítesz Zsófinak szűz maradni vagy átformálhatjuk a saját ízünkre és szingli lesz a hugid? – rebegtettem a pilláimat felé.

- Ne hallgass Lizire szép, mint az anyja és úgy is vedel! Legyen tartásod Tündérke! Ő már most nem bír a vérével. – feljöttek az emeletre és mellém érve orron pöckölt. – Viselkedj Pipőke, vagy otthon maradsz, „lencsét válogatni"! – mindhárman nevettünk a szójátékán. – Szűz őrséget nem vállalok, előre leszögezem. Ha Lilla megtép, az megint nem az én saram! Ahhoz mérten öltözz és cselekedj! – Ezt már Zsófinak címezte. Ennek fényében, az eddig elővett ruhákat félre kotorta a kanapén.