Arannyal szőtt szerelem (16+)

43. fejezet

A következő hetek szomorúan teltek. Gyászoltam Lorát, temetésére, rengetegen jöttek el, orvosai, ápolói támogatók, és az alapítvány dolgozói. Örültem, amiért mások is annyira megszerették azt az ártatlan kisbabát. Fehér rózsa csokrokat dobtunk, az aprócska koporsóra. Kifejezve a kis harcos iránt érzett tiszteletet. Majd belerokkantam a temetésébe. Rettenetesen megviselt az elvesztése.

Két hete iskola közelében sem jártam. Hazajöttem a villából, anyukámra van szükségem. De neki nincs rám, így Matilda próbál egyben tartani.

Viki és Áron még suliban vannak. Zsófi üzen folyton, hiányol, annak ellenére, hogy többször egy héten áthozza a leckét. Bújtam Matildához a kanapén úgy el vagyok kenődve, ő filmet kapcsolt be. Próbált egy vígjátékkal jobb kedvre deríteni, esélytelennek látom, ha az én lovagom nem képes kihúzni ebből a melankóliából akkor senki. Kis Tofim arcomról lenyalta a könnyet és kedvesen nézett rám.

Drága kiskutyám, te is egy angyalka vagy, akárcsak Lora. Túl jó volt erre a világra, magukhoz ölelték fent. Beletemettem arcomat a tenyerembe, újra rám tört a zokogás.

- Édes kis bogaram, mivel tudnálak felvidítani? – kérdezte tőlem Matilda.

- Add vissza a kisbabámat! – suttogtam könnyeimet nyelve.

- Nézd, olyan fájdalmas volt neki az élet, most már jobb helyen van. Ezért kell hálát adnod, hogy elvették a kínt. – Megsimogatta a hajamat. – Felhívom Áront megkérem hozza át Mátét, hátha jobb kedvre derít, de abba kell hagynod ezt a szomorúságot!

- Nem megy, felfoghatatlan számomra a kisangyal távozása Matilda...

- Lora a legszebb ajándékot kapta tőled, te adtál esélyt az életre! Neked tovább kell élned, hogy mindig szívedben maradhasson. Örökké emlékezni fogsz rá és ezzel a szeretettel fordulsz majd a gyermekeidhez, hogyha eljön az idő, lehet hozzád születik meg és akkor azt a boldogságot kapja, amit megérdemel.

- Te hiszel ebben? – kérdeztem letörölve a könnyeimet.

- Abban hiszek, hogy okkal lép mindenki az életünkbe, Lora, barátaid, Áron, én... Mind azért vagyunk melletted, hogy egy csodálatos jövőre készítsünk fel. Kellenek a könnyek, azok erősítenek, kellenek a barátok és a szerelem az mindennél fontosabb. Egy nap gömbölyödő pocakodat fogod simogatni közben érzed majd, hogy újra veled van a kiscsöppség, akin segítettél. De most állj fel a padlóról és járd tovább az utadat, hogy elérhesd! – könnyes szemekkel bólintottam Matilda bíztató szavaira.

- Nagyon szeretlek Matilda!

- Én is kincsem! Akkor hétfőtől iskolába is járhatsz! – vigyorgott rám.

Nem kell vérkötelék ahhoz, hogy valaki családtag legyen. Matilda az én szülőm, hiába nem ő hozott világra, de itt tart egyben és foltozza az összetört lelkemet.

Összebújva néztük meg a filmet, furcsa volt magyar szinkronnal és alig vártam Áront. Most hanyagolja a boksz klubbot, mivel szükségem van rá. Film végére ők is hazaértek.

Héten Áron fuvarozza Vikit mert a BMW-je kötelező éves szervízen esik át így jobb, hogy itt vagyunk. Nevetve léptek ki a liftből ez is furcsa tőlük, együtt nem igazán szoktak viccelődni.

- Megjöttem édesem! – kuncogott Viki, Áront majmolva. Eléjük siettem és szorosan öleltem magamhoz a barátnőmet. Aztán Áron nyakába csimpaszkodtam, míg Viki Matildával állt neki az uzsonna készítésnek.

Láttam Áronon, hogy örül amiért jobb kedvem lett, eddig a naponta kapott rózsák sem vidítottak fel. De mutatta a remekművet és széles mosoly terült szét az arcomon. Ma épp ötszáznyolcvankét szál rózsát kaptam tőle. Lassan abba kellene hagyni ezt a játékot, mert nem fog elférni a lakásban. A galéria dugig van rózsával, bár a virágkötő most kiélheti a kreativitását, Áron nem szab határt neki, folyton két legyet üt egy csapásra. Napról napra kifejezheti ezzel a szerelmét is. Így történt, hogy dobozban érkezett, óriás csokrok helyett, de a nevem kezdőbetűjét megformázta már, majdnem akkora lett, mint én. Házhoz kellett hozatni. Egy édes óriás mackónak sem volt utolsó.