Arannyal szőtt szerelem (16+)

30. fejezet

 December elején, már nagyon vártam, hogy véget érjenek a kampányok, feszített ütemet nehezen viseltem. Az egyik próbán megrándult a rossz vállam. Karácsony körüli mizéria egyikünknek sem hiányzott. Ráadásul most kell a félévi osztályzatokat is megnyomjuk. Áronnak a felvételi miatt, nekem a kétes jegyek okán. Mind emellett az adventi időszakban árvaházaknak gyűjt ajándékokat az egész ügynökség. Rengeteg munkánk van a csomagolással és ellenőrzéssel.

Pont a bál napján, december 22-én osszák szét. Akkor mi Dégen leszünk így nem tudunk részt venni ebben, ezért a gyűjtésben annál inkább kivesszük a részünket. De, ha így folytatjuk lehet szakítunk, mire eljön a karácsony. Annyira feszültek vagyunk mindketten, a bulin sem tettem még túl magam, parázs veszekedések pattannak ki.

Épp most is egy ilyenen vagyunk túl. Ő a szobámban duzzog fején a fejhallgatójával, én konyhában ülök fájlalva a vállam. Szombat délután, amíg Matilda randin van. Toffiffeet tömők magamba dugi rozéval. Közben könnyeim potyognak.

Min vesztünk össze? Egyikünk sem tudja... Csak Aspen-ben tölti a karácsonyt, de eszébe sem jutott itthon hagyni. Arra kért intézzük el a vízumot és menjek vele. Erre sírni kezdtem, hogy akkor mi lesz a szüleimmel vagy Matildával... Az igazat felelte, engem mégis vérig sértett. Hisz azt mondta „soha egyik sincs melletted a szeretet ünnepén, de én igen..." Ez így van... Ő mindig mellettem áll, most még sem ad esélyt választani... Úgy érzem az egész életemet irányítani akarja s kettőnk helyett dönt.

Vele szeretnék lenni karácsonykor, sőt az év minden napján, de Aspen-ben, hogyan? A szüleim elengednének? Ő egyáltalán ki vihet engem az országból? Meg sem merem kérdezni... Bár nyár végén is megszöktetett arra a szigetre, akkor és ott ez fel sem merült bennem mennyire illegális cselekedet a részéről...

Nyíló lift ajtót hallva gyorsan visszadugtam a pult alatti fiókba a csokit, bort pedig lehúztam a poharamból elrejtve a mosogatógépbe.

- De átfagytam! – hallottam a panaszát. – Lizi mizu? – kérdezte Viki a kutyákat elengedve. Megbeszéltük, hogy felváltva hordjuk le a kis vakarékokat. Megráztam a fejemet, belépett a konyhába belőlem pedig kitört a zokogás. – Na kicsim mi a baj?

- Összevesztünk. – nyögtem, könnyeimet nyelve.

- Már megint min? – vonta fel a szemöldökét. Tényleg rengeteget veszekszünk, lobbanékony bika a konok skorpióval szemben, rettentő nehezen viseljük a stresszt és a feszültséget így egymáson csapjuk le.

- Elmegy karácsonykor a családjával...

- Hívott magával? – meglepődne, ha az ellenkezője történt volna. Bólintottam. Magam sem értem miért mondtam nemet. – Akkor mi a baj?

- Nagyon nehéz vele mostanában...

- Használd a szülinapi ajándékod! – vont vállat, töltött magának egy bögre forró teát.

- A szex nem lehet mindenre megoldás! – Felült a márványlapra, én is csatlakozni akartam egy meleg itallal, de felszisszentem és inkább csak mellé dőltem.

- Ez kulcs a boldogsághoz. – vigyorgott rám, de semmi sem kerüli el a figyelmét. Félre húzta a felsőmet és aggódva simította a zúzódást.

- Lizi, ha félre ismertem nekem elmondhatod és...

- Nem az, aminek látszik! Táncsérülés.

- Miért mentegeted folyton? Pár hete majd az orrodat törte most meg ez...

- Tényleg nem ő volt a hibás, egyik esetben sem.

- Lizi, néha nem normális, amit csinálsz! Biztos jól vagy?