Egy kis elmélkedés

23 4 0
                                    


 Két évvel ezelőtt, már annyira padlón volt a kapcsolatom, hogy nem tudtam mi lesz a folytatás... Igazság szerint két évvel később sem tudom, merre tart, mi lesz velünk vagy van e jövőnk? De pontosan két éve  annyira egyedül éreztem magam, hogy minden mindegy volt. Ültem a wellnessben és zokogtam, amiért nincs velem, az akit szeretek. De ott volt, csak fényévekkel járt tőlem annyira eltávolodtunk. 

  Elkezdtem itt wattpadon történeteket olvasni, hátha szórakoztat ezért maradok. Majd eszembe jutott az én rég elfeledett szerelmes történetem, ami átsegített minden nehézségen. Terápiásan írtam tinédzser éveimben az Egy lány naplóját s sok mást, amiket remélem soha nem kell publikálnom. De ez lett mára az Arannyal szőtt szerelem. Tíz éven át porosodott egy blogon várva rám, hogy újra eszembe jusson. Újra elővettem, leporoltam a virtuális lapjait. Célt adott, megszemélyesítettem a szereplőimet, többé nem voltam magányos, amíg írtam az ő történetüket s felépítettem egy képzeletbeli védőbástyát magam köré. Bezárkózva Lizett-tel és Áronnal, hogy mindent beleadjunk ebbe. Velük kelek velük fekszem. Mellettem vannak napközben. Lizett szemben ül és fintorog, ha nem tetszik neki valami, miközben Áronnal grimaszolunk miért ilyen állhatatos?! Áron támogatja az ötleteimet, mert ő ilyen. Tapintatos és kedves.  Bennük az ő szerelmükben, a hihetetlen életükben, életre kel mindaz, amit szerettem volna egyszer valaki mellett... (az igazival) érezni. 

 Néhány napon belül évfordulóhoz érek, már boldogan gondolok vissza arra az időre🥳 Két évvel ezelőtt, augusztus 1-én kezdtem bele az Arannyal szőtt szerelem írásába pontosabban a második fejezetet írtam meg legelőször, utána a prológust és szépen építkeztem fejezetről fejezetre, még nem élesen kirajzolódott előttem a történetük.

Akkoriban nem akartam kiadni. Meg sem fordult a fejemben. Magamnak tartogattam az én kis gyógyírem a magány ellen. Sosem gondoltam volna, hogy rajtam kívül bárki más el fogja valaha olvasni. Vagy szeretné egyáltalán olvasni. Most pedig hihetetlen, alig bírom felfogni, mást is érdekel. A barátaimnál, családtagjaimnál ott a kézirat. Mindenki falja az oldalakat. Alig bírják letenni. El vannak ájulva az első munkámtól. ( persze ők elfogultak) De itt is pozitív meglepetés ért. Tetszik, sőt szeretitek a történetemet. Leírhatatlan elmondhatatlan érzés. ❤️❤️


Ezer hála és sok sok köszönet! 🥰❤️

Arannyal szőtt szerelem (16+)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora