Arannyal szőtt szerelem (16+)

32. fejezet

Káprázatos bál után már csak a legboldogabb karácsonyt vártam, hisz túl éltem. Éjszaka Áron újra biztosított, hogy aggodalomra semmi okom Améliát illetően, a szerelme leigáz. Nem hagy kételyt bennem, ha ő ölel megszűnik a külvilág.

Izgatott voltam, ahogy kihajtott velünk az autó a reptérre. Folyton azon gondolkodtam, mindent bepakoltam-e a több hetes vakációra. Az új évben térünk vissza az országba, így sok holmira lesz szükségem. Akárhányszor eszembe jutott valami aggódva kérdeztem Áront, de ő nyugtatott, hogy ellenőrizte a holmimat. A hódeszkámat pedig a sajátjával küldte előre.

Még a felhők között szállva is hiányérzetem támadt. Áron a békésen alvó Tofit simogatta az ölében, a kiskutyára nézve hasított belém. Kotorászni kezdtem a divatos kézi táskámba, majd kétségbeesetten felkiáltottam.

- Az útlevele! Otthon hagytam Tofi iratát! – néztem a kedvesemre mire ő mosolygott.

- Nem maradt ki, én tettem el a tiéddel és az enyémmel együtt! – rázta a fejét. – Mindenre figyeltem ne aggódj, ha még is otthon maradt valami akkor arra nincs szükség. – Kedvesen nyugtatott.

- Matilda díszei? – szívem megtelt szomorúsággal, amiért a kedves nevelőm nem lesz mellettem.

- Igen. Kibélelt dobozban felcímkézve, hogy törékeny. Tereza biztos felakasztotta már a fára mindet. – vigyorgott rám.

- Raktunk elég meleg ruhát? Tudod mennyire fázok.

- Lizi! Ellenőriztem a bőröndödet még Matildával! – nyugtatóan megszorította az ujjaimat. Talán már sejti a feszültségem valódi okát. – Semmi nem rontja el a karácsonyt, még a nagyi is kevés lesz hozzá! Ígérem!

A Hamvas nagyszülők egy nappal korábban érkeztek nálunk, így kényelmesen belakhatták az Aspen-i villát. De fogalmam sincs, milyen lesz a szabadszájú zsémbelődő koros asszonnyal együtt élni két héten át.

- Oldjuk egy kicsit, Liziben a feszkót? – fordult felénk Szabi a fotellel kezében francia kártyát keverve. Amíg közénk engedte az asztalt Edina is csatlakozott. „Mi van Júdás, kéne a harminc ezüst?!" Na jó ez nem szép tőlem, Edi mindig kedves hozzám és szeretettel fogadott. Sőt a gyermeke keresztanyjának választott, de akkor is fáj, amiért Amélia barátnője. Miért nem gyűlöli rajtam kívül senki? – Akar még valaki kártyázni? – néztünk körbe a burzsuj magánrepülőn utazó kis családon.

Legkisebbek fejhallgatóval a fülükön játszottak, Noá köztük a kanapén horpasztott. Máté nyűgös, Kornéllal a kabinban pihent, megterhelő volt számára a bál lassan, de biztosan gyógyul. Szabolcs másodpilóta, most már azt is tudom, hogy mindenre van vezetőengedélye. Anett az ablakon bámult ki, felhők közé merengett, arca mintha szomorúságról árulkodna. De Áron szerint csak elfáradt.

Nem válaszoltak, így négyesben csaptuk el az időt, Römivel. Szabi megkeverte a duplapaklit, majd Edina felé nyújtotta, hogy emelje ketté. Ezután három körben kiosztotta a fejenként tizennégy kártyát figyelve a kezdőjátékosra, aki tizenötöt kapott. Ahogy ránéztem a lapjaimra húztam a számat. Pocsék osztás jutott. Láttam, mind sorba rendezték a kezükben, én meg csak néztem mit tudnék kezdeni ezekkel. Miért ezt játszák nem is értem... Szerintük a póker olyan elcsépelt otthoni formációban, ha erre vágynak felkeresnek egy kaszinót és nagy tétben bontakoznak ki. Áron letette a számára haszontalan kártyát átadva nekem a kört. Végre ezzel jutok már valamire. Beillesztettem a káró hetest a soromba, így öt kártyát ki tudok majd teríteni. Haladok. Dobtam, hogy Edina következhessen.

- Arra a kőr hatra nekem nagyobb szükségem lenne, elcseréljük? – vigyorgott rám Áron közel hajolva hozzám, bőrömet érintette puha ajkával, míg a házaspár lejátszotta a fordulót.