Arannyal szőtt szerelem (16+)

3. fejezet

Reggel, mikor felébredtem az ébresztőmre, Áron oldalára nyúltam az ágyon csukott szemmel, magamra akartam húzni a kezét, még néhány percre az ő telefonjának jelzéséig. De hideg volt a helye, kinyitottam a szememet, Áron már nem feküdt mellettem. „Hát miért nem tudsz aludni ilyen borongós szerda reggelen?" Nyújtózkodva keltem ki az ágyból és ásítozva csoszogtam a gardróbig. Jobb oldalon egy részen birtoklom a mahagónibútorokat idebent. Egy-két komódot néhány polccal, és az iskolai egyenruháknak akasztós részt is felszabadíttattunk Gizellával. Gondosan elpakolta, Áron pedig nem bánja, amiért apránként belakom a gardróbját, vagy legalább is nem hangsúlyozza.

Magamra csatoltam egy melltartót, majd a kötelező darabokat húztam fel, barna szoknya, sötét mellény és szürke zakó fehér inggel. Nem divatdiktátorok hozták össze a formális viseletet, az már egyszer biztos. De legalább, anyu szalonjában varrták, így azért divatosabb. A mellényt és a zakót itt hagytam, kényelmetlen abban reggelizni.

Lementem a konyhába gondoltam ott fogom őt megtalálni. Jól sejtettem. A reggeliző pultnál, kényelmes szabadidő viseletben ücsörgött. Könyökölve nyomkodta a MacBook-ját, néha kortyolta a kávéját. Bizonyára ellenőrizte az ügynökség által kirakott bejegyzéseket, mivel mi nem kezeljük a saját közösségi oldalainkat. Ez a PR csapat dolga, így Messenger üzeneteket sem küldünk egymás között. Csak SMS-ekkel kommunikálunk, mert azok nem kerülhetnek harmadik fél kezébe.

- Jó reggelt! – nyakát megölelve adtam puszit az arcára. Letörölhetetlen vigyor jelent meg a finom vonásaiban, ami azonnal át ragadt rám.

- Neked is! – Behúzott az ölébe, és görgette tovább a megnyitott ablakot. Tévedtem, a részvényeivel van elfoglalva. Folyton befektet Szabival valamibe a szülei tudta nélkül. Angyal befektetők mindketten. – Tessék, ez a tiéd. – tolt elém egy üvegpoharat teli tejeskávéval.

- Köszi! – belekortyoltam, még meleg nem rég készült, pont olyan, ahogy szeretem, annyira figyelmes. – Hogyhogy már ébren vagy? – kérdeztem tőle és lecsukva a kijelzőt félre tolta a készüléket. Szokatlan, mert az ő ébresztő jelzése legalább tíz perccel később szól az enyémnél.

- El kellett vinnem Noát sétálni. – fűtött márvány padlón szétterült hófehér szamojéd kanra mutatott, de nevét hallva hegyezte fülét és sietett hozzánk. Mosolyogva simogattam a fejét, ahogy ölünkbe támaszkodott mellső mancsaival. Anett belehalna, ha az angol gyepre piszkítana, igazán érzékeny a kertre. Így felváltva sétáltatják Noát. – Olyan mélyen aludtál, nem akartalak felébreszteni. – gügyögve a kutyusnak s Áronnak simogattam a füle tövét.

- Kedves tőled. Jól kifáradt szegény... Ez nem hiányzott volna nekem!

- Lustaság. – vigyorogva nyomott csókot a nyakamba.

- Az volnék? Te nem akartál ráadást este... – gúnyolódtam vele és vállat vont. Megígérte Marcinak a közös játékot, nem ültetheti fel folyton miattam. Megértem, de azért jó érzés piszkálni. – Többiek? – néztem körbe az üres konyhában.

- Lassan előkerülnek. – okosórájára pillantva válaszolt. Felállított az öléből, hogy konyhaszekrényekhez léphessen, majd porcelán tányérokat vett elő, különböző gyümölcslét a hűtőből, közben leengedett két lattét szuper modern kávéfőzőn és egy forrócsokit. Nagy méretű pékárus kosarat is helyezett a pult közepére friss termékekkel, ezek szerint Gizella már megérkezett, valahol elveszve a villában, ha minden fiú igényét kielégítő kas tele van, köztük az én fánkjaimmal.

- Mondd szépségem, mivel szolgálhatok neked ma reggel? – bolondozott pultra fekve előttem. Feltérdeltem a széken, ajkamba harapva vigyorogtam energikus karizmáján.