A tulajdonos által elhagyott hibrid csak 48 órán át élhet. Az évszázad leghidegebb éjszakáján Jimin a biztos halálra volt ítélve egy téli erdőben, a túlélés reménye nélkül, amíg Jungkook rá nem talált.
Ebben a könyörtelen világban, ahol a hibridek c...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Maradj, nem számít, mi történik, maradj" - Jungkook szavai hideg borzongást okoztak Jimin gerincén.
Már csak az ijesztő álkirály és Hoseok tábornok maradt vele a teraszon, két olyan lény, akik mindenkinél jobban gyűlölték a hibrideket. Ha Jungkook azt gondolta, hogy ez egy biztonságos hely, remek, Jimin legszívesebben rókává változott volna, és elbújt volna valami zugban, de tudta, hogy csak az tartja életben, hogy embernek hiszik.
Jungkook gyere vissza épségben, könyörgött, miközben a sikátorokat betöltő sötétséget figyelte, amikor egy embertelen kiáltás hallatszott. Valaki kiabált, vörös fáklyák lövelltek a levegőbe, hangok törtek ki, és ez úgy hangzott, mint a tiszta rémület. Jimin hangosan vett egy nagy levegőt.
"Mi van veled, tábornok?" Namjoon Hoseok felé fordult.
"Eleget öltem azokból a mocskos dolgokból az elmúlt évtizedben, ma este pihenésre van szükségem, ha megbocsátasz." Hoseok elindult a palota felé, amikor Jimin összehúzta a szemét, hogy átlásson a labirintus vastag falain, de azok sötét fátyolként takarták el. Remélte, hogy Jungkook biztonságban van, dehogy itt kint maradjon Namjoonnal, az még veszélyesebb volt.
"Mindenható uralkodó, követem Hoseok tábornok tanácsát, és én is magammal viszem Arest" - hajolt meg mélyen Jimin, miközben a palotába sietett, a szíve őrülten vert, de Namjoon nem tett egy lépést sem, hogy megállítsa.
Belül Jimin éppen könyörgött magának, hogy nyugodtan cselekedjen, amikor gyorsan felsétált Jungkook emeletére, hogy meglássa, hogy a folyosó első oldalán szélesre tárul egy ajtó. A tűz parazsa egy márványkandallóban festett Hoseok tábornok arcán, miközben ő egy karosszékben ült egy nehéz italt kortyolgatva, és üresen bámult az egyik pontba.
"Tábornok úr, jól van?" Jimin tudta, hogy nem kellene, de megállt a ajtóban, félénken felemelve a hangját.
Hoseok kétségbeesett tekintete ráesett.
"Mochi, a legjobb barátod egy csodálatos harcos, rendben lesz, még akkor is, ha a többiek talán elesnek az erőt elszívó fegyverek használatával" - sóhajtott Hoseok.
"Hogy érted ezt?" Jimin hátán hideg borzongás futott végig.
"Megmérgezték őket a szobakulcsok, amik minden bátorságot és belső fényt elvesznek, minél tovább hordozod őket, és most olyan hamis fegyvereket vettek magukhoz, amik a maradék erejüket is elszívják a testükből, így nem lesznek képesek megvédeni magukat minden sötétség ellen, ami a labirintuson belül csalogat" - sóhajtott fel Hoseok.
Jimin szeme tágra nyílt, tehát Jungkook tudta, ezért nem vett kulcsot, és csak a régi rozsdás zárat használta az ajtóhoz, ezért ment be a labirintusba fegyvertelenül.
