𝐂𝐫𝐲𝐬𝐭𝐚𝐥 𝐒𝐧𝐨𝐰 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

16.

"Micsoda csata, az a röhögő király a második városba vitte a seregét, ott bekerítjük őket, és könnyen megöljük" - kezdtek el nevetni a srácok.

"Lehet, hogy csapda lesz, úgyhogy készüljetek fel" - hagyta el Jungkook a sátrat, gyorsan végigsétálva a táboron, hogy ne ütközzön bele senkibe.

Boldogan ért a sátrába, ahol Jimin az ágyán feküdt egy párnát ölelgetve és békésen aludt. Jungkook meghökkenve állt meg a fiú szépségétől.

"Biztos kimerült vagy" - Jungkook leült a matracra, a feje mellé helyezve a Jimin számára készített bogyókat, végigsimítva a fiú szőke hajszálain.

Jimin dorombolva dörzsölte meg a szemeit hangosan ásítozva.

"Aludj, hoztam neked vacsorát" - Jungkook még mindig Jimin hajával játszott.  

"Megölelsz engem?" Kérdezte Jimin.

"Később, meditálnom kell, van egy sürgős dolog, amit át kell gondolnom".

Jimin szemei ijedten tágra nyíltak.

"Nem rólad van szó, butuska, hanem a háborúról és Yoongi királyról." - sóhajtott fel Jungkook, amikor Jimin megkönnyebbülten szippantotta be a levegőt. "Nem kell állandóan ennyire aggódnod, nem hagylak el, ígérem". Jungkook kuncogott.

"Hol fogsz meditálni?"

"Van egy titkos hely a tábor mögötti hegyekben, meleg termáltavak, amelyeket egy sötétszürke vulkáni homokkal teli strand vesz körül. Ez a tökéletes hely, hogy megragadjuk a saját gondolatainkat."

"Veled mehetek?" Jimin felült, és jobban megdörzsölte a szemét.

"Szükséged van egy kis pihenésre, ráadásul koncentrálnom kell, te pedig tiszta figyelemelterelés vagy" - nevetett Jungkook.

"Én is begurulhatok melléd, mint egy róka és teljesen csendben leszek;" Jimin aranyos arcot vágott.

"Pontosan tudod, hogy mit tennék veled egy tengerparton, egy meleg tóban" - Jungkook szíve hangosan kezdett el dobogni.

Jimin arcát elpirult, de a szemei felcsillantak.

"Akkor csináljuk, Jeon király".

Jungkook nem bírta tovább, így egy éhes csókkal lökte le Jimin-t.

"Maradj itt" - könyörgött, kihúzva magát azokból az őrült ajkakból. Jimin úgy figyelte őt,amitől annyira elgyengült.

"Visszajövök a meditáció után, és mindent odaadok neked, oké?" Jungkook Jimin nyakába fúrta az arcát.

"Most már be vagyok indulva" - nevetett Jimin.

"Képzeld el, mennyire beindulsz majd néhány óra múlva" - kacsintott Jungkook.

"Ne hagyj túl sokáig várni Jeon király" - harapdálta az ajkát Jimin jelentőségteljesen.

Jungkook bólintott, közelebb húzta a fiút az arcához, és olyan szenvedélyesen csókolta olyan hosszú pillanatokig, hogy a feje teljesen elcsavarodott, amikor eltávolodott tőle.

"Hamarosan találkozunk", Jungkook fogta a kardját és a köpenyét, majd gyorsan elhagyta a sátrat, a teste könyörgött, hogy visszaforduljon vissza, és a matrachoz szorítsa Jimin-t, vetkőzzön le, és csak szeretkezzenek,mégis meg kellett értenie, hogy Yoongi király miért változtatta meg a terveit ilyen hirtelen.

Jungkookban ott volt az a rossz érzés, ami a kapun kívülre tolta előre, egy mező mellett, ahol nedves ködszalagok lógtak a levegőben. Jungkook kétszer is ellenőrizte, hogy senki sem követi-e őt, néhány hamis kanyart véve az erdőben, mielőtt felemelte a Szerelem magas növényeinek örökzöld zsinórjait, hogy elmerüljön a puha illatú levelek sötétségében, és a másik oldalon egy titkos ösvényen bukkanjon elő, amely a hegyre vezetett, és amelyet  Jin sámán mutatott neki évekkel ezelőtt,mivel a faluja csak körülbelül hét mérföldre volt innen.

Jungkook gyakran járt a végponti tavakhoz, amikor gyógyszerezést kellett gyakorolnia, gyakorolnia kellett az erőinek megszelídítését, vagy ki kellett tisztítania a fejét.

A palotában tett látogatás túl sok emléket hozott vissza, és olyan múltbéli sebeket nyitott fel, amelyekről azt hitte, hogy már begyógyultak, de ami a legmélyéig megrázta, az a saját érzései voltak, amelyek olyan ellenőrizetlenül ébredtek fel. Jungkook soha nem volt még szerelmes, még csak nem is volt szerelmes. Sok gyönyörű lány csavarta el az agyát rövid és intenzív intim találkozásokra, mégsem tudott még egy kicsit sem közelebb kerülni a szívéhez. Most a szíve őrült volt, foglalt, fájt és sírva könyörgött, hogy Jimin a karjaiba zárja, és soha többé ne engedje el.

Jungkook felsóhajtott, és hirtelen megállt, mivel annyira elmélyült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy az út véget ért, és most a sötétszürke parton állt, körülvéve ezüst sziklákkal, amelyek saját fényüket árasztották, visszatükröződve a három tó gőzölgő felszínén.

Ez volt az egyik legszebb hely a földjükön, amelyről csak az uralkodók és a sámánok tudtak, egy titkos kincs, amelyet csak a kiválasztottaknak tartottak fenn.

Jungkook leoldotta a köpenyt, kényelmes esti ruhájában maradva, a kardot a homokba helyezte, majd leült a parton meditációs pózban, lehunyta a szemét, beszívta a meleg gőzt és a teljes csendet.

Miért pazarolna időt és ellátmányt Yoongi arra, hogy a második városba vezesse a seregét? Szerelem? Ez a gondolat olyan gyorsan elvágta az elsőt, így Jungkook felsóhajtott, könyörögve az elméjének, hogy koncentráljon, elemezve minden lehetséges utat, ahogy Yoongi serege elmehet a "Hajnal városából". Tényleg szeretem Jimin-t, vagy ez csak egy fellángolás? szükségem van rá fizikailag, vágyom rá, de annyira aggódom érte, azt akarom, hogy boldog legyen és mindig mosolyogjon.Ez szerelem? Jungkook nem tehetett mást, mint hogy újra és újra visszatérjen ehhez a furcsa mantrához.

-

Tudta, hogy nem kellene, de Jungkook már olyan régóta nem jött vissza, és Jimin annyira frusztrált volt a várakozás miatt, hogy megette a bogyókat, megitta a maradék vizet a nagy üvegben, majd a sátrat elhagyva átváltozott a rókába.

Annyi ember volt még fent a táborban, hogy különösen óvatosan kellett manővereznie a készletek, sátorfalak,emberek lábai mögé bújva vagy dobozok között, hogy utat találjon a főkapun kívülre az őrök mellett. Az egyik azonban észrevette őt, és kiabálva köveket kezdett dobálni mögötte: "Ti, állatok, nem szégyellitek magatokat! Menj, te tolvaj!"

Köszi,hogy elolvastad♡