A tulajdonos által elhagyott hibrid csak 48 órán át élhet. Az évszázad leghidegebb éjszakáján Jimin a biztos halálra volt ítélve egy téli erdőben, a túlélés reménye nélkül, amíg Jungkook rá nem talált.
Ebben a könyörtelen világban, ahol a hibridek c...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Eleget bántottad őt, nem engedem, hogy még egyszer rosszul bánj vele, vagy megbántsd" - lépett közéjük Jungkook, elővéve a kardját, mire Taehyung hátraugrott.
"Kookie semmi baj, beszélhetek Taehyunggal" - remegett meg Jimin.
"Nem Jimin, elég volt, nem engedem" Jungkook elrejtette a kardot felé fordulva.
"Taehyunggal akarok beszélni" - suttogta Jimin.
"Ez parancs", Jungkook hangja olyan éles volt, hogy Jimin szemei hirtelen könnyekkel telt meg.
Hirtelen megfordult, és elfutott, érezve, hogy a hideg könnyek viharzanak lefelé az arcán.
-
A rét fölött köd szállt, amikor Jimin a kidőlt fatörzsön ült és az eget figyelte.
Anya, miért kellett meghalnod és egyedül hagynod ebben az ijesztő világban - suttogta a csillagoknak.
Miért kellett hibridként születnem? Nem lehettem volna embervagy bármi más, csak ne egy méltatlan faj kiegészítő fülekkel és farokkal? Jimin zokogva használta az ujját, hogy megszárítsa az arcát. ki volt az apám? Miért nem mondtad el soha, hogy mit tett veled? Biztosan szajhának nevezett, késsel vágott sebeket a testedbe és kényszerített, hogy az övé legyél, igaz, ezért nem mondtad el soha - Jimin a csendbe sírva tovább beszélt.
"Jimin" - hangzott mögötte egy halk hang, ami libabőrösödést okozott az egész testében.
Ott állt Taehyung a ködszalagok között, lehajtott fejjel.
Jimin újabb könnyeket nyelt le, farkát magához ölelve.
"Soha nem volt alkalmunk igazán beszélgetni" - közeledett Taehyung a fák törzsére ülve, némi távolságban tőle. "De a jelenléted miatt kevésbé éreztem magam magányosnak, és én ezt természetesnek vettem, mindent természetesnek vettem veled kapcsolatban", kezdett Taehyung a saját kezéhez beszélni, mire Jimin gyomra összefordult. "Nem vagyok igazán képzett, és gyáva személyiségemmel talán én vagyok a legkevésbé hasznos a Titkos Kör számára" - mosolygott ironikusan. "Méltatlan vagyok arra, hogy mágus legyek, és ezt te is tudod. Miért győzted meg a Királyi Sámánt, hogy nekem adja a szertartást?" A kérdés megdöbbentette Jimint,Taehyungot nézte minden egyes szót mérlegelve.
"Amikor a katonák megölték az anyámat, azt hittem, hogy meg fogok halni a fájdalomtól, de te megengedted nekem, hogy az erdei negyededben maradjak, megengedted, hogy veled maradjak, ez tényleg megmentette az életemet. Anyukám mindig figyelmeztetett az emberekre és arra, hogy mit tesznek a fajtánkkal, de te sosem érintettél meg.
Soha nem hatoltál be a privát szférámba, ehelyett mindig olyan voltál, mint egy testvér, aki soha nem volt nekem, ezért nem hagyhattam, hogy az álmaidat bezárják, mert hajlandó voltál megölni egy hibridet" - nyelt hangosan Jimin, az ő a torka annyira összeszorult, hogy nehéz volt beszélni.
Taehyung felsóhajtott, hosszú csend töltötte be a rétet.
"Te nem csak egy hibrid vagy Jimin, te különleges vagy. A te tiszta szíved olyan, mint egy kristály, amely képes megvilágítani a legsötétebb helyeket, és meggyógyítani ezt a megtört világot, nem tudom miért, de az az érzésem, hogy nagyon fontos szerepet kell játszanod ebben a háborúban." Taehyung szemeiben volt valami, amit nem tudott megfejteni, amikor rajta pihentek. "És ráébresztett... ahogyan veled bánik, ilyet még sosem láttam. Egyszer hallottam egy történetet arról, hogy ilyesmi történt Jeon király palotájában. Azt mondják, hogy a királynőnek volt a legszebb leánya, akit úgy kezelt, mintha a legjobb barátja lenne, a nőt majdnem felvették a Titkos Körbe, mert varázsló volt, de a varázslónő elutasította a királynő kérését, mivel a leánya hibrid volt. Így a nő a palotában maradt, önfeledt virágokat ültetett a királynő kertjébe és varázslatos játékokat készített a kis hercegnek, A pletykák szerint a hadsereg legfőbb tábornoka beleszeretett a nőbe, elkényeztette mindennel, amit csak tudott, még titokban feleségül is vette, míg egy nap megszökött, mindent hátrahagyva. Az okok ismeretlenek, de alig pár hónappal később Namjoon serege megrohamozta a palotát, megölve a királyi családot, bár a herceg a pletykák szerint túlélte. Ki tudja, hol van most, de ha igen, akkor itt kellene lennie, hogy segítsen nekünk, nem igaz? Egy herceg nem lehet olyan gyáva, mint én" - vonta fel a szemöldökét Taehyung, amikor Jimin kuncogott.
"Határozottan" - motyogta. "Ez egyébként egy szép történet."
"Valószínűleg nem igaz, mint minden, amit Crystal Snow-ról mesélnek."
Hirtelen nevetésben törtek ki.
"Egyébként Jimin, bocsánatot akartam kérni, amiért elhagytalak és minden rosszat, amit tettem és mondtam. Tudom, hogy nem lehet megbocsátani, de szeretném, ha tudnád, hogy mélységesen sajnálom." Taehyung komoly lett, amikor a szemébe nézett, amikor Jimin bólintott. "Szóval most visszamegyek a kiságyamhoz az erdőbe. Sok szerencsét kívánok neked, tényleg te vagy a boldogsághíd, a férfi akit találtál és ahogy szeret téged, tartsd meg" - állt fel Taehyung, amikor Jimin szíve őrülten dobogni kezdett.
Szerelmesek? Nem, Taehyung határozottan tévedett.Jungkook törődött vele, családtagnak nevezte, talán kedves társként kezelte, de soha nem merte volna remélni, hogy egy olyan gyönyörű harcos, mint ő, beleszerethet egy kis róka hibridbe, bár ő azt kívánta. Mit meg nem tenne azért, hogy egy nap ezt a három szót hallja Jungkooktól, biztosan bármit. Jimin felsóhajtott felállva sétált vissza a most már csendes falun keresztül, de néhány részeg falusi fiú keresztezte az útját ilyen hirtelen.
"Hé, szép róka, emeld fel a farkad nekünk", kezdtek el nevetni közeledve hozzá, így Jimin hátrébb lépett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
