A tulajdonos által elhagyott hibrid csak 48 órán át élhet. Az évszázad leghidegebb éjszakáján Jimin a biztos halálra volt ítélve egy téli erdőben, a túlélés reménye nélkül, amíg Jungkook rá nem talált.
Ebben a könyörtelen világban, ahol a hibridek c...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Taehyung" - dadogta Jimin, mindenki figyelmét magára vonva, amikor a fiú felnézett, arca kísértetiesen sápadt lett, ajkai Jimin nevét formázták, de valaki átfurakodott Jimin mellett, és az egyik őr kardját megragadva gyorsan Jin és Taehyung közé ugrott.
"Te vagy az a mocskos kurva, aki otthagyta őt az erdőben a biztos halálra!" Jungkook hangja még sosem volt ilyen ijesztő,Jimin érezte, hogy izzadságcseppek gördülnek le a hátán, amikor Jungkook felemelte a kardot.
"Kérlek, kérlek, ne ölj meg!" Kiáltotta Taehyung a fejét a karjával eltakarva.
"Az ilyen szarháziak, mint te, nem érdemlik meg, hogy éljenek" - sziszegte Jungkook összeszorított fogakon keresztül, miközben forgatta a kardot, de Jimin előre szaladt, és a saját testével fedezte Taehyungot, miközben érezte, hogy a penge centiméterekre a mellkasától vágja a levegőt.
"Jimin! Mit csinálsz! Megölhettelek volna!" Ordított Jungkook a kardot leejtve.
"Bármit is tett, mindig a barátom volt, mindig vigyázott rám. miután anyu meghalt. Csak hagyd életben" - suttogta Jimin.
"Elmagyaráznád talán, hogy mi folyik itt?" Kérdezte Jin.
"Olyan naiv vagy, Jimin, néha én is..." Jungkook ökölbe szorította a kezét. Hangosan felsóhajtott.
"Micsoda?" Jimin egyenesen a szemébe nézett.
"Megmondanám neked, de aztán eszembe jut, hogy te csak egy kis róka hibrid vagy, akinek túl nagy szíve van ehhez az elcseszett világhoz" - emelte fel Jungkook a tenyerét, és elragadó módon végigsimított Jimin arcán.
"Még mindig várom a magyarázatokat" - motyogta Jin.
Magyarázat helyett Jungkook hirtelen sétálni kezdett, eltűnt a döbbent tömeg között, amikor Jimin annyira szeretett volna elbújni, de a sámán tekintete megpihent rajta.
"Taehyung hosszú évek óta a barátom volt" - suttogta Jimin.
"Mit tett veled?" Jin kérdése libabőrt okozott Jimin bőrén.
"Az már mind a múlté, jelentéktelen múltbeli jogok" - kezdett Jimin a tömeg felé sétálni.
"Tudnom kell" - Jin hangja éles volt.
Jimin felsóhajtott, miközben róla a összegömbölyödött Taehyungra nézett.
"Ahogy mondtam, ez mind jelentéktelen múlt..."
"Otthagytam őt a kísértetjárta erdőben az évszázad leghidegebb éjszakáján, remélve, hogy ott fog meghalni" - mondta Taehyung, amikor szavai olyanok voltak, mint a vágások Jimin szívében.
"Egy ártatlan lénynek akartál ártani" - sötétedett el Jin arca.
"Namjoon király legalizálta a hibridvadászatot. Hamarosan határozottan elrendeli az ország összes hibridjének megölését,szükségem volt a hírnevemre, olyan közel voltam a rituáléhoz, nem lehetett volna, hogy lássák, hogy egy hibriddel barátkozom, ugye?". Taehyung Jinre nézett: "Úgy értem, ha egy kutyát vagy egy hibridet dobnál ki, az ugyanaz, bár egy kutya határozottan többet ér, és magasabb a társadalmi státusza...".
Taehyung szavai olyan élesek és fájdalmasak voltak, hogy Jimin átrohant a tömegen, és érezte, hogy hideg könnyek foltozzák az arcát. Természetesen ezt gondolták róla az emberek, még a sámán Jin is, igaz? Jungkookon kívül mindenki más. Vagy Jungkook csak azért rejtette el a valódi indítékait, hogy örömöket kapjon?
Jungkook egy fának támaszkodva dühös szemmel figyelte a tömeget, de tekintete megenyhült, amint Jiminre esett, aki megállt, hogy botladozva fusson, és az ujjával törölgette az arcát.
"Ezért kellett volna megengedned, hogy megöljem" - mondta Jungkook, de Jimin csak a ruhájába sírva bújt hozzá.
Jungkook erős karjai védelmezően tekeredtek köré.
"Nem értem, miért utálnak minket ennyire az emberek" - érezte Jimin, hogy újabb könnyek jönnek.
"Az emberek minden élőlényt gyűlölnek, beleértve saját magukat is, mi csak el vagyunk torzítva" - sóhajtott Jungkook.
"Te is utálsz minden létezőt, beleértve a hibrideket is?" Jimin felnézett Jungkook szemébe.
"Régebben magamat gyűlöltem a legjobban, de most a gyűlöletet folyamatosan felváltja annyi minden más" - Jungkook végigsimított Jimin arcán a hüvelykujjával.
Nézték egymást, Jimin úgy érezte, hogy megfullad, amikor Jungkook odahajolt, hogy megcsókolja az ajkait, majd magához húzta a meleg testéhez. Éppen ott álltak, amikor a falusiak elkezdtek szétterülni a sátrak között, a legtöbben komor pillantásokat vetettek rájuk. Jimin tudta, hogy Jungkook mennyire kockáztatja, hogy így bánik vele mások előtt, hogy ennyi szeretetet mutat egy hibrid felé. Talán Jungkook tényleg kedvelte őt legalább egy kicsit, remélte Jimin.
"Lemondtam a szertartást" - mondta Jin az útjukba kerülve. "A fiú nem rendelkezik a mágusnak való megfelelő bánásmóddal."
"Sámán Jin", Jimin kiszabadította magát Jungkook öleléséből, "Kérlek, ne... büntesd meg őt, minden képessége megvan ahhoz, hogy mágus legyen."
"A képességek egy dolog, a szív sokkal fontosabb." Jin lejjebb eresztette a fejét a sátra felé sétálva, amikor Jimin újabb könnycseppet érzett.
Taehyung örökké gyűlölni fogja őt, de ő csak egy átlagos ember volt, nem pedig olyan különleges, mint Jungkook, ezért úgy viselkedett, mint a többiek, és úgy kezelte a hibrideket, mintha semmi sem lenne.
"Jungkook kérlek, beszélj Jin sámánnal, győzd meg, hogy gondolja meg magát" - könyörgött Jimin.
"Annak a köcsögnek meg kell tanulnia a nehezebb utat, gyere, pihenned kell" - változott élesre Jungkook hangja.
Jimin reszketve követte Jungkookot a sátrukhoz érzéstelenül nyugtalan volt, bármit is mondott és tett Taehyung, nem akarta, hogy elbukja az álmát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
