Just be FREE (Harry Styles AU)

2. Rész - "Hello Sophie"

Sophie Angel

Az eső kopogó hangja szinte elárasztotta az utcát. Hirtelen minden eltűnt. Elhalkult. Csak a zuhogó, szakadó víz hallatszott. S a süvítő, hideg szél. Hajamat kellőképpen összeborzolta. Csodás időnk volt. Igen csodás.Néhány ház csatornája teljesen megtelt. Csodálkoztam, hogy a Temze nem öntött ki.Miközben megmentőm különös cipőjét nézegettem, elgondolkoztam. Mit fogok kapni, hogyha hazaérek? Apám bármire képes. Pap, de nem higgadt. Ordíthat, meg is üthet. Még soha nem bántott. Sőt egész életemben vigyázott, s féltőn óvott. Megfordult a fejemben, hogy szó nélkül elszökök. Vagy esetleg bekopogtatok a szomszéd nénihez, és megkérdezem, hogy odaköltözhetek-e?Hiába voltak ezek a (meglepő) gondolatok, egyre jobban közeledtünk a házunkhoz. Térdeim remegni kezdtek. Féltem. Tudtam, hogy brutálisan kapni fogok emiatt. Ráadásul fogalmam sem volt arról, milyen érzés mikor megpofoznak.Teljesen átáztam, s a mellettem gyalogló Harry se tudott (szerencsémre) normálisan rágyújtani a cigire. Akárhogyan takarta, fedte el a csikket, az eső megtalálta a parázsló végét, eloltotta.

-A rohadt életbe! - kiáltott fel a göndör. Eldobta a negyedik csikket és rátaposott. - Hogy ebben a kurva életben semmi nem jön össze! - fejemet automatikusan felé kaptam, a trágár szavak hallatán. Tétováztam. Megszólaljak, vagy maradjak a magamfajta visszahúzódó, szürke kisegér. Aki soha nem mukkan meg, csak amikor kérdezik. Mivel annak a napomnak már nem nagyon számított semmi, így kimondtam ami nyomta szívemet.

-Lehet nem az élettel van a gond. - töprengtem, mire Harry megtorpant.

-Hogy mondod? - fordult hátra. Szemöldökét csúnyán összeráncolta. A legtöbb ember ettől azonnal megijedt volna, talán még sírnának is. De smaragdzöld szemébe nézve, nevetségesnek tituláltam azt a szót, hogy félelem. Komolyan ki ijed meg egy ilyen embertől? Cuki zöld szem, göndör (inkább kusza), barna haj, fekete csőnadrág ami néhol lyukas (lehet fenn akadt valami kerítésen), illetve egy fekete póló. Tiszta jó fiú. Első ránézésre. Most jön a java. Tetkók tömegével, a kellemetlen pia és dohány szag. Olyan hányinger keltő.

Először csak elmosolyodtam, majd elfogott a nevetés. Utána képtelen voltam belenézni a szemébe.-Ilyenkor mi a bajod? - nézett rám furcsán.

-Semmi. - tényleg próbáltam komolynak mutatni magam, de akárhogyan erőlködtem nem sikerült.

-Hagynom kellett volna, hogy rád essen az a rohadt fa. - forgatta ZÖLD szemeit. Folytattuk a sétát. Magamban természetesen tovább nevettem. Majd mikor észre vettem, hogy bekanyarodunk az utcánkba görcsbe rándult a gyomrom. A keserű íz ellepte a szám. Fejem lüktetni, porcikáim remegni kezdtek. Azt kívántam bárcsak tényleg rám esett volna az a fa. Akkor talán nem kellene bemennem abba a házba.A házunk előtt kb. 10 méterrel megcsörrent Harry telefonja.

-1 perced van! - menőségét megtartva szólt bele a készülékbe. Még mindig nevetséges, hogyha a szemébe nézek. - Aha, ja biztos. Tudod mit? Semmi pénzért nem hagynám ki! Funky Buddha? Ja, itt van a zsebemben. Na, szeva. - a beszélgetést rövidre zárta. Igaz semmit nem értettem belőle, csak azt amit a göndör mondott.

Valami belém nyilalt. Valami ami nem hagyott nyugodni. Tudnom kell, hogy mit csinál? Hogy hova megy?A kíváncsiság egyre jobban frusztrált. Úgy éreztem, hogyha nem kérdezem meg, hogy mi lesz, akkor kilyukad az oldalam.-Hova mész? - szaladt ki a számon. Harry ismét ronda tekintetével nézett rám.

-Miért érdekel az téged? Nincs hozzá közöd. - legyintett. Soha nem voltam rossz, most egy kicsit, had gonoszkodjak. Előbújt az az énem amivel eddig kevésszer találkoztam. Az az énem amely kíváncsi, akaratos, hiú, szeszélyes és buja. Vagyis meg lehet őrülni tőle.