Szervusztok Drágáim!:)
Boldog vagyok amiért megkezdhetem a Just be FREE második évadát, ami a Desire alcímet kapta. Köszönöm szépen az eddigi türelmet, várakozást és a belém vetett bizalmat! Nagyon hálás vagyok mindenért! A legutolsó rész kommentjeit olvasva elgondolkodtam azon, hogy miért is csinálom én ezt? Amíg van kinek írnom, és amíg érdekel valakit az írásom, addig végzem a munkám! :')
De igazából nem is tudom miért húzom ennyi ideig ezt az egészet. Hamarosan hozok pár részletet a második évadról. Illetve készülőben van egy új Trailer is, ami talán kicsit jobban összefoglalja majd az évadot.:)
Meg kell említenem, hogy meg fogom hazudtolni magam, és a második évadban valamennyivel rövidebb részeket fogok hozni. Ennek oka pedig az - most az gondoljátok, hogy ,,jaaaaj már megint ezzel jön" :D - iskola. Vannak napok mikor hatra érek haza, hulla vagyok és akkor még álljak neki tanulni, mindemellett írjak. Ne értsétek félre. Nekem az írás a teljes kikapcsolódást jelenti! Imádom! Azonban szerintem ezzel mindenki - majdnem mindenki - egyetért. Az iskola elveszi minden szabad időnket. Ezenkívül nézzük a jó oldalát: több rész lesz, és hamarabb tudom hozni őket! Nagyjából ennyi.
A könyvborítókról sem feledkeztem meg! Valamint valamikorra tervezek egy design átalakítást, ne ijedjetek meg, hogyha az oldal nem lesz elérhető!
Most pedig jó olvasást szeretnék kívánni a második évad legelső részéhez!
Várom a megjegyzéseket odalent.:)
All the love, L xx.
,,Azt hittem tiszta lapokkal kezdhetünk új fejezetet abban a bizonyos könyvben. Azt hittem csak én látom fényesebbnek a csillagokat a fekete égen, amióta megismertelek. Azt hittem csak én vágyok rád, minden egyes nap egyre jobban beléd szeretve. Nem gondoltam volna, hogy a könyv ilyen piszkosan fájdalmasan indul. A vágyak ide már kevesek."
Sophie Angel
Fejem fölé tartottam a fekete esernyőt, úgy néztem az elém táruló pocsolyába. Fekete magassarkúmra rétegezve tapadt a mocskos sár. Forró könnyeim keveredtek a hideg levegővel, rázkódó vállakkal hallgattam, ahogyan elhangoznak az utolsó sorok.
- Kísérjük utolsó útjára elhunyt barátunkat, testvérünket, rokonunkat... - A hozzátartozók megindultak, lábaim lecövekeltek, s ha nem fonódik csípőm köré két erős kar, mentén összeesek.
- Nem kell ezt csinálnod! Tudom milyen érzés olyasvalakit elveszíteni akiért mindenedet odaadtad volna - súgta Niall a fülembe. Könnyes szemekkel nézett ő is a díszes koporsó után. Lehámozta dermedt ujjaimat az esernyőről, majd fölénk tartva Louis felé biccentett. - Nézz rá! Ugyanolyan helyzetben van, mint mi. Egyedül maradt. Hiába állnak ott mellette - célzott a fiú kezét szorongató barátnőmre -, a lelke üres, akár egy elhagyatott, romos ház. Elragadták tőle a másik felét, akivel kiegészült.
- Kérlek - préseltem ki magamból. Több ugyanis nem szakadt fel torkomból, ekkorra már az esőt megszégyenítően zokogtam. Szavak nélkül elindultam a sírhely felé. Nehézkesen lépdeltem a sárban, fájó szívvel álltam meg a fehérre mázolt kopjafa előtt, amire arany cifra betűkkel volt felvésve szerelmem neve.
,,Örökre szívünkbe és emlékeinkbe zárva, Harold Edward Styles."
***
Nem mondhatom, hogy kipihenten nyitottam ki szemeimet, az álom eléggé felkavart. Illetve az éjszaka folyamán se hunytam le szemeimet pár óránál tovább. Nem éreztem fájdalmat, keserű, nyomasztó érzést, vagy olyas gondolatot, amely az egekig tornászta volna pulzusomat. Vakító hatást kölcsönöztek a kórház fehér szobafalai, de még mindig békésen süppedtem be a puha ágyba. Egy érdekes párbeszéd hallatán - ami a szoba másik végében alakult ki - azonban enyhén megugrottam.
YOU ARE READING
Just be FREE (Harry Styles AU)
Fanfiction,,Mint egy üstökös, úgy csapódott bele az életembe. Csábított, hazudott, átvert, összetört, és ezek ellenére is elérte, hogy teljesen beleszeressek. A szabadság volt a tét, amit ő megszerzett, de engem már nem segített ki a sötétségből...." Két telj...
