Just be FREE (Harry Styles AU)

3. Rész - "Fuss!"

"Valakinek mindig meg kell tennie a mocskos, undorító dolgokat. Legyen ez lopás, kár okozás, elrablás, vagy a legrosszabb a gyilkolás. Ezt legtöbbször a leggyengébb láncszemre hagyják. Arra akit a legjobban be lehet folyásolni. Elvégzi, de ne valami profin. És a következő pillanatban már azt veszi észre, hogy a sitten ül. Egyedül. Magányosan. Nem maradt neki senkije."

Harry Styles

Belebújtam a derekamra kötött pulóverembe. Kellemetlen volt felvenni. Kívül tiszta víz volt, így olyan érzést kölcsönzött mintha teljesen eláztam volna (ami lényegében igaz is volt). A fejemre hajtottam a kapucnimat, s zsebre vágott kezekkel elvánszorogtam az utca sarkáig. Onnan figyeltem, hogy a fények felkapcsolódnak az üres, sötét utcában. Kíváncsian pillantottam fel a nagy, emeletes házra, amibe Sophie futott be. Égett az emeleten a villany. Még otthon volt. Reménykedtem, hogy otthon is marad. Nyugodt szívvel indultam el a buliba, gondolván Sophie letett a "minden áron elmegyek oda" tervéről. A mobilom megint rezegni kezdett (majdnem leszakítva a lábam). Előkotortam a zsebemből. Amint megláttam a képernyő a nevet, elöntött a düh.-Már megint mi a faszt akarsz? - köszöntöttem a magam módján.

-Elintézted? - e szó hallatán görcsbe rándult a gyomrom. Nem tudtam, mit felelni. - Harry? - ordított.

-Nem. Nem is fogom! Még egyszer nem keveredek ilyenbe! - egy perc alatt végig futott bennem, hogy mit fogok kapni ezért a felindulásért. - Vagyis... El fogom. Nyugi van.

-Rendben, ügyes fiú. Ha elintézted kérlek keress meg!

-Persze, hogyne. - ha akkor valaki látta volna az arcom, tuti elmebetegnek hisz. Azzal megszakítottam a beszélgetést.

Alig tettem le a telefont, hirtelen két kezet éreztem a kapucnimon. Nem volt időm reagálni, máris a föld fölött voltam pár centivel.

-Ide figyelj te kis taknyos! Ha nem intézed el mihamarabb, azt amit megbeszéltél a főnökkel, mész a csaj után te is! A túlvilág túl szép hely lesz számodra - támadóm kezei a nyakam alatti ruha részt szorították. - A nyomi életednek már úgyis mindegy.

-Engedj el - préseltem ki magamból. Azt hittem tényleg végem lesz. Levegőm teljesen elfogyott. Számoltam vissza, mennyi időm van vissza. Abban a pillanatban letett. Mint egy rongy, úgy rogytam le a földre.

Miközben levegőért kapkodtam, a mellettem álló személy felől kattanást hallottam.-Mond csak... - leguggolt mellém, s a pisztolyt a homlokomhoz nyomta.

-Ott lesz - nyögtem. A nagy alak felállt. Erősen összeszorítottam a fogaimat. A pisztolyt elsütötte. Kidülledt szemekkel lihegtem és csak bámultam a hideg, vizes betont. Göndör hajam vizesen tapadt a homlokomra. Zihálva fordultam meg.

-Ott is legyen. - mosolygott rohadt gúnyosan. - Vagy találkozol ezzel... - kezét végig húzta a pisztolyon és zsebre vágta.Sziréna szóra kaptam fel a fejem.

-A rohadt életbe! Zsaruk - kapott észbe.

Magatehetetlenül bámultam míg elfut. Inkább vártam egy kicsit, minthogy akkor felálltam volna és a végén még el tett volna láb alól. Egy tized másodperc alatt pattantam fel, s rohantam be az első helységbe amit megláttam. A szupermarketbe érve megcsapott a meleg kellemes levegő. Az italos részleghez sétáltam, és levettem két üveg Jack Daniel's-t. Lassan körbetekintve, kicsit a polcok felé fordulva csúsztattam be az üvegeket a pulóverem alá. Végül a kasszánál vettem szintúgy két doboz mentolos cigit. Azt már nem mertem nem kifizetni. Türelmetlenül álltam a sorban. Amennyit tökülni tudott az a pénztáros! Szerencsémre három fiatal csaj, állt meg mögöttem. Két barna és egy szőke, jó helyen gömbölyödtek.-És? Hova, hova? - haraptam alsó ajkaimba, a szőke dekoltázsát meglátva.