Sophie Angel
Mereven néztem hol az útra, hol Harry ideges arcára, amiről rémület és idegesség sugárzott, nem kis mértékben. A biztonság érzete megnyugvást adott, de akkor tudatosult bennem, hogy valamiről - pontosabban valakiről - megfeledkeztem. Kezembe kaptam mobilomat, s a gyors hívót nyomtam be. Mona kisípolt.
Agyam szörnyűbbnél szörnyűbb elméleteket gyártott, hogy mire képes az az elvetemült állat, hogyha leesik, neki Mona múltja... Az, hogy egykor ő is Luke fogja volt.
-Forduljunk vissza. - Harry szemei kikerekedtek, mielőtt még szólásra nyitotta volna ajkait beelőztem. - Mi lesz Mona-val? Mi lesz, ha megtalálja Ő? Kérlek forduljunk vissza... - a Göndör válaszul megrázta fejét, egy vonalba préselte ajkait, s a gázra lépett. Bal kézfejével a kormányon dobolt, míg jobb kezét szorosan a sebváltón tartotta. - Fordulj vissza! - parancsoltam ismét.
-Hazaviszlek. - suttogta. Szemeiben felgyulladt valami, karját megérintve észleltem, hogy teste tűz forró lett.
-Ne! - kiáltottam. - Apa kiakadna, úgy tudja Mona-nal vagyok. Kérlek forduljunk vissza mielőtt még történik vele valami. - ismét fejrázást kaptam tőle.
-Sophie, az első és legfontosabb dolog az, hogy veled ne történjen semmi. A barátok csak mellékesek.
Minden mondata nyílként hatolt mellkasomba, párás szemekkel néztem és próbáltam felfogni azt amit mondott. Rosszul esett, lehet neki soha nem voltak barátai, de Mona-t nagyon megkedveltem, féltettem attól a pedofiltól. Hirtelen ötlettől vezérelve megmarkoltam az autó kilincsét, s nagyot rántottam rajta. Azt reméltem, hogy kiesek, vagy kiugrok, azután meg visszamegyek Mona-ért. Ám az ajtó nem nyílt, gondolhattam volna, hogy zár van rajta. Az autó motorja felbőgött, alig pár másodpercen belül a sebesség 100 km/h-ról 150 km/h-ra ugrott, majd szépen fokozatosan nőtt. A Göndör rendíthetetlen gyorsasággal száguldott végig London keskenyebb utcáin, erősen behunyt szemekkel csatoltam be magam. Nem törődött, hogy piros vagy zöld-e a lámpa, észt veszve hajtott a sötétségbe. Zöld szemei meg-megcsillantak, ahogyan az utcákról beszűrődő fény megtörött. Álla megfeszült, egy laza mozdulattal beletúrt - az immáron hosszabb - fürtjei közé, ezzel elengedve a kormányt.
-A kormány! - sikítottam. Harry kidülledt szemekkel meredt rám, mintha szellemet látott volna. Amolyan "rendben van" mozdulattal megvonta a vállat, s visszatette karjait a vezetéshez szükséges eszközre.
Az érzelmek valamilyen módon megakadályozták, hogy akármilyen mondatot, vagy szót kinyögjek. Egy részem majdnem kicsattant annyira örült, hogy újra magam mellett tudhattam Őt, a másik felem azonban mérhetetlen bűntudatot - plusz egy kis fájdalmat - fogadott be. Szokásos keserű íz töltötte be számat, a torkomban keletkezett gombóc miatt sehogyan sem tudtam eltüntetni. Csendben hajtott tovább, nem mertem ismét a Mona-t szóba hozni, s felvetni azt témát, hogy mégis ki elől rángatott be a kocsijába, volt egy olyan érzésem, hogy elmondja, ha akarja... Tudtam, hogy nem akar azzal a ténnyel terhelni, hogy valaki még mindig a nyakunkban lohol, s bármelyik pillanatban lecsaphat rám... Ránk. Mélyen beszívtam a levegőt, körmeimet az bőrhuzatba mélyesztve süppedtem bele az ülésbe.
-Lassíts! - suttogtam Harry-nek, elkaptam karját, hogy tegye azt amit mondtam. Nem bírtam a gyors tempót, egyszerűen nem éreztem magam olyan biztonságba, amiben kellett volna. Rám emelte tekintetét, majd a karján lévő kezemre nézett.
-Bízz bennem - mosolygott. Akkor, abban a pillanatban valahogy nem tudtam. Bármennyire is belehabarodtam, bármennyire is szerettem, de nem tudtam benne megbízni.
-Harry, kérlek szépen lassíts! - kértem ismét, kevés sikerrel. Cserébe rákapcsolt egy fokozatot. Testem minden porcikája reszketett, s agyam brutális "mi van HA" elméleteket gyártott. Idegesen beharaptam alsó ajkamat, amit lassan véresre rágtam. Kezemet ujjaira kulcsoltam, szemeimet lehunyva szakadt fel belőlem a sírás. - Miért csinálod ezt?
YOU ARE READING
Just be FREE (Harry Styles AU)
Fanfiction,,Mint egy üstökös, úgy csapódott bele az életembe. Csábított, hazudott, átvert, összetört, és ezek ellenére is elérte, hogy teljesen beleszeressek. A szabadság volt a tét, amit ő megszerzett, de engem már nem segített ki a sötétségből...." Két telj...