Just be FREE (Harry Styles AU)

40. Rész - Szeretlek |ÉVADZÁRÓ|

Szervusztok Drágáim!

Hát elérkezett ez a nap is. Hosszú idő után de végre megérkezett a Just be FREE évadzáró része, amely egyben a 40. rész is.

Nem tudom mit mondhatnék, majd a történt után egy kicsit részletezek.

Most pedig végre kirakhatom azt a zenét amire a legtöbb részt írtam, de direkt az utolsóra szántam veletek közölni. :)

Szóval köszönöm, hogy eddig itt voltatok, köszönöm a türelmet és a várakozást!

Most pedig jó olvasását!

,,Közös célért harcolni, közös célért küzdeni, valami közöset megálmodni. Le akarod vetkőzni a gátlásaidat, boldog akarsz lenni szabad pillanatokért akarsz élni. Szabad pillanatokat Vele. Mindent amit eddig álmodtál, a terveid között volt Ő is. Együtt kelsz fel reggel Vele, együtt reggeliztek, együtt laktok, együtt vásároltok. Együtt öregedtek meg és együtt haltok meg. Mindezt közösen, szabadon."

Sophie Angel

Mindent elkövettem, hogy kiszabadítsam magamat Luke erős szorításából. De ujjait teljességgel csuklóm köré fonta, s erősen markolva húzott - inkább akaratom ellenére ráncigált - magával. Sikításom lassacskán eltompult, feleslegesen pazaroltam jajveszékelésre az energiámat, hiszen senki nem jött megmentésemre. Ki is jött volna? Céltalannak tűnt az egész. Mint mikor a víz alatt próbál meg az ember beszélni, csak a kimerült morajlás hangzik vissza, de értelmes szavakat nem lehet kivenni. Fejem lüktetett, szívem vad vágtába kezdett, torkomban éreztem sebes dobogását. Nem akartam, hogy más férfi bemocskoljon. Az egyetlen ember akire számíthattam megtört, s összeomlott. Mondanám, hogy a megbocsájtás nálam hamar megtörténik, de ebben az esetben nem tudtam elfogadni, hogy még mindig vannak titkai amikbe nem avatott be. Nem azt mondom, hogy ossza meg velem az összes létező dolgát, de azért egy kapcsolatban illene megemlíteni, hogy ,,megcsaltalak". Mindig is azt hittem, hogy egy törött szívet nem lehet még jobban összetörni, Harry-nek sikerült. Csalódottságom mérhetetlen volt, végig reménykedtem, hogy egyszer csak kinyílik az ajtó, s kifut rajta, hogy megmentsen. Nem érdekelte, és lassacskán már én is úgy voltam vele, hogy minden hiába, nem fog jönni. Már nem érdekelt, nem akartam látni, nem akartam tőle semmit. Ha ezek után utánam is jött volna, akkor se érdekelne. Eljátszotta az esélyeit, nem is egyszer. Képtelen lettem volna még egyet adni nekem, ahhoz túlságosan is eltaszított már. Többször is megbíztam benne, ő többször is elvetette azokat a lapokat. Ez olyan, mint a póker: soha ne mutasd meg az ellenfeleidnek a lapjaidat, még a végén legyőznek. Harry-nek volt elég ideje kiismerni, tudta ki vagyok, hogy mikre reagálok, és hogy mi a gyengeségem. Ő maga.

Igyekeztem nem arra gondolni, hogy pillanatokon belül, olyasvalami történik velem - amit még azzal a személlyel is akit szeretek vonakodva tettem meg -, melyre nem voltam felkészülve. Remegő ajkakkal próbáltam kinyögni valamit, Luke majdnem elszorította csuklómat. Irgalmatlanul fájt, és az Istenért sem akart lazítani a fogáson. Így küszködtem, míg el nem értünk a folyosó végéig, ahol egy kellemes hangulatú szobába toppantunk. A szőke lökött egyet rajtam, a hirtelen lendülettől elvesztettem egyensúlyom, s a földre zuhantam, jól beverve a vállamat az ágy fakeretébe. Nagy léptekkel megindult felém és mielőtt felállhattam volna, alkaromnál fogva felrángatott. Könnyeim visszafogásával töltöttem az időm nagy részét, emiatt nagy gombóc keletkezett torkomban. Tenyerét állam alá csúsztatta, s erősen megmarkolva maga felé fordította arcomat. Ellenkeztem, rosszallóan megingatta fejét, és ugyanolyan undorító módon rongybabaként bánt velem. Ujjait vállamba mélyesztette, a fájdalomtól felsikítottam.