"Csak annyit akartam, hogy szeress, szeress teljes szívedből, feltétel nélkül, visszavonhatatlanul és szenvedélyesen. Szeress úgy, mint azt a dalt a rádióban, vagy a tavaszi szellőt mely megcsiklandozza orcáid. Esetleg a forró nyári esőt. Szeress úgy, mint soha senki. Szeress igazán és ne csak játszd, nem ér annyit egy titok sem..."
Sophie Angel
Mielőtt Harry észrevette volna, hogy kisírt, vörös szemekkel állok előtte, a fürdőszobába rohantam, s hideg vízzel locsolgattam meg arcom. Levegővételem szabálytalanul oszlott el, hol percekig nem vettem levegőt, hol pedig egy másodpercben kettőször is. Éreztem, hogy pillanatokon belül rám tör az asztmám, szinte felléptem a fürdőszobában lévő gyógyszeres doboz fedelét, majd bevettem kettő kis rózsaszín tablettát. Fáradtan dőltem neki a fehér kád szélének, a telefonbeszélgetésen jártak gondolataim.
Kezdődik előröl. Tudtam, hogy rossz döntés volt akkor elmenni Mona-val abba a buliba. Ha ott akaratosabb vagyok, akkor a szálak nem bonyolódtak volna tovább. Nem találkoztam volna újra Vele, és mára talán már rég a múltam lenne... Ám így csak jobban odalettem érte, birtokolt, lefeküdtünk és hiába minden... Ott rontottam el az egészet, hogy túl kíváncsi voltam azon a nyáron. Minek kellett nekem utána mennem és jobban megismerni? Egyáltalán, minek kellett nekem túlélnem azt a hülye égő, faágat? Miért nem hagyott csak ott, miért? Sokkal egyszerűbb lenne minden. A fájdalom amit egészen eddig tűrtünk, most azonban kezd elfajulni és kibontakozni. Megmutatja milyen is igazából, hogyha belemar az emberekbe. Mint a kígyó. Megmarkol, s addig nem enged el, míg belénk nem fecskendezte az összes mérgét, melyet tartogatott számunkra. Azután körénk csavarodik, lassacskán megfújt. Végül egyben magában szippant. Sötétségben zuhanok, és a büdös életbe nem ébredek fel a rémálomból.
Össze kellett szednem magamat, valahogyan ki kellett állnom Harry elé, és nem tehettem meg teljesen összeszakadva. Elbizonytalanodtam, hogy megbízhatok-e benne, a meglepetése már kicsit sem izgatott. Inkább féltem, attól, hogy mit tartogat nekem. Féltem Luke-tól, féltem a jövőtől, féltem a FREE-től, féltem Tőle... Az ellenére is amit mondott, hogy soha nem bántana.
Az ajtó nyílására kaptam fel fejemet, mintha a fogamat húzták volna olyan érzést keltett bennem az irgalmatlan nyikorgás. Nem az várt amire számítottam, Harry aggódó, gyönyörűen csillogó szemei, és üde arca helyett valami rémület mutatkozott. Halál sápadtan, lila ajkakkal, az izzadságtól gyöngyöző homlokkal és tompa, méregzöld szemekkel nézett engem. Túl jól ismertem, ahhoz, hogy a szemembe hazudjon, nem emeltem tekintetem rá mikor megszólított.
-Újabb rohamod volt? - kérdezte, s egy lépéssel csökkentette a közöttünk lévő távolságot. Próbáltam kinyögni valami értelmeset, ami például nem egy hazugság. De amint közeledett én úgy távolodtam, ismét lecsengtek szavai füleimben, megfutamodtam. Szédülni kezdtem, hányingerem lett, kivert a víz és csak álltam Göndöröm előtt, teljesen magatehetetlenül.
-Igen - hazudtam. - Már lecsillapodott, bevettem a gyógyszereket. Minden rendben.
Harry szokatlanul hallgatott, mikor pedig kinyitotta száját meglepve konstatáltam mondatait.
-Lehet jobb lenne, ha kihagynánk a mai programot, tudom, hogy most mérges leszel, és valószínűleg lefejezel majd. De úgy gondolom a te érdekedben nem ke...
-Menni szeretnék - jelentettem ki határozottan. A Göndör szemeit erősen összeszorítva dőlt neki a barna faajtónak. Nem volt fogalma arról, hogy hallottam az ő része felőli beszédet, és már igazából nem is számított. Akárhogyan próbált volna lebeszélni annál akaratosabb lettem volna. Felgyújtotta bennem a kíváncsiság lángját, és sehogyan se akart lenyugodni. Ha pedig nem visz el engem a FREE-nek akkor tuti, hogy ő kerül bajba. Inkább én legyek az aki elveszik, mint hogy neki essen valami baja, túlságosan is sokat éreztem iránta. Szemhéjaim lassan csukódtak, pilláim elnehezedtek, a hirtelen sokktól. Ismét rém tört az a keserű fanyar érzés, mely hónapokkal azelőtt, az átvertség. De hogy ne hozzak elhamarkodott döntéseket, még egyszer átfuttattam agyamon mindent.
ESTÁS LEYENDO
Just be FREE (Harry Styles AU)
Fanfic,,Mint egy üstökös, úgy csapódott bele az életembe. Csábított, hazudott, átvert, összetört, és ezek ellenére is elérte, hogy teljesen beleszeressek. A szabadság volt a tét, amit ő megszerzett, de engem már nem segített ki a sötétségből...." Két telj...
