Just be FREE (Harry Styles AU)

6. Rész - Angyal

"Olyat tenni amit azelőtt még soha nem csináltál bátor dolog, nagyon bátor. Főleg úgy, hogy egy teljesen idegen, s vad társaságban teszed ezt, egy olyan helyszínen ahol egyszer majdnem feldobtad a talpad. De, néha napján, ki kell egy kicsit rúgni a szorító hámból."

Sophie Angel

Gondosan kifésültem a hajam és pár egyszerű mozdulattal, felkentem magamra némi (erős) sminket. Harry közölte velem, hogy "Ne öltözz túl vadul". Nem tudom, hogy neki mi számított "vadnak", mindenesetre belebújtam a vörös miniruhámba, azt véltem kényelmesnek. A fekete lakktűsarkúba bújtattam bele a lábam, mikor a göndör felvont szemöldökkel, egy pohár vörösbor társaságában elém állt.

-Mondtam, hogy ne öltözz vadul. - smaragdzöld szemeivel tetőtől talpig végig mért. Meglöttyintette a túlérett szőlőlét, majd kényelmesen belekortyolt. (Biztos buli előtt már be kell rúgni?) Kínosan éreztem magam, hogy ilyen kimérten és sokáig bámult. - Öltözz át. - mondta enyhén elhúzva a száját.

Esetlenül álltam előtte a fekete magassarkúban, közben méregettem magam. Nem láttam semmi rosszat a vörös ruhámon, vagy a ruhámban.

-Megmondanád, hogy mi a bajod ezzel az öltözékkel? - fordultam a srác felé. Idegesen megvakarta az állát, miközben egy helyben toporzékolt. Kezét zsebre vágta, egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját, majd válaszolt.

-Tudod a lányok sok helyen gömbölyödnek, a férfiak pedig szeretik ezt. Sőt, sokak ki is használják ezeket gyönyörű, női idomokat. Ez a ruha meg... - mutogatott egy sort, mitől a kezében lévő piros folyadék ide-oda lötykölődött. - Túl kivágott a mellrészednél... Meg amúgy is egy kicsit rövid. A harmadik ok pedig az, hogy vörös, ami a hímneműeket megvadítja. Ne értsd félre szép vagy meg minden, de... Érted.

Összeráncolt homlokkal néztem ahogyan magatehetetlenül magyaráz. Miért lenne baj, hogyha néhány helyes fiú megbámulna? Egyszer az életben nekem is jár egy kis "jó". Lassan végig simítottam a kezemet a finom szöveten, és vettem egy mély levegőt. Tudtam, hogy én vagyok Harry gyenge pontja, ha bántódásom esik akkor a legrosszabbra gondolnék. Bármi áron megvédene, ha kell tűzbe is nyúlna. Azonban akkor, pont nem volt kedvem a jó kislányt játszani, a sarkamra álltam, s szembenéztem a fiúval.

-Nem fogom levenni. - ráztam meg a fejem, mitől hullámos fürtjeim megrázkódtak.

-Hogy nem-e? - kérdezett vissza, azzal a hitetlen hangsúllyal. - Dehogynem. - erősen megmarkolta a csuklóm, és sietősen, nagy lépésekkel, magával húzott.

-Lassíts! - sikítottam. - Eltörik a bokám.

-Leszarom! Most szépen fogod magad, s belebújsz egy kevésbé feltűnő rongyba? Felfogtad? Ja szerintem is. - szemei szikrát szórtak. Zöld íriszébe nézve, valahogyan éreztem, hogy el fog durvulni ez az est. Azt mondta, hogy soha nem bántana. Úgy tűnik nála a soha kevesebb, mint 24 óra.

-Azt mondtad nem bántasz. - suttogtam, mire rám emelte fátyolos tekintetét. Csak egy pillanat volt az egész, és a (még mindig) kezében lévő bor a ruhámra löttyent.

-Öltözz át. - mondta sokkal higgadtabban, kezével beletúrt göndör fürtjei közé. Szája sarkában megjelent az az elképesztően pimasz mosoly. Halkan elnevette magát, majd becsapta maga mögött az ajtót.

Nem tudtam mire véljem ezt a kirohanását. És a kirohanás szót nem arra értem, hogy kirohant az ajtón. Miért viselkedett így? Igaz két napi ismeretség után nem sokra mentem volna a találgatásaimmal, így neki se álltam, de akkor is... Leöntötte a ruhám, ami mellesleg (szerintem) rohadtul nem véletlen volt.