Just be FREE (Harry Styles AU)

32. Rész - "Nem szerethetsz"

,,Nem akartam fájdalmat okozni, nem akartam sírni látni, egyszerűen csak boldoggá szerettem volna tenni őt, úgy ahogyan még senki más. A közöttünk kialakult kapcsolat más, sokkal lendületesebb és magával ragadó. Szeretném visszaforgatni az időt, hogy ne úgy álljak az egészhez, hogy Ő egy újabb áldozat. Úgy szeretnék hozzáállni, hogy szeretem Őt."

Sophie Angel

,,És abban a pillanatban megtörtént amit oly régen titkoltak előlem. Végre felszínre került a sok mocsok..."

Luke szemei csillogni kezdtek a vágytól, hogy végre megtegye azt, amit olyan régóta fontolgatott, hogy végre földbe döngölhesse Harry-t és ezáltal fájdalmat okozhasson nekünk, nekem, Harry-nek. Kezeim szorosan fonódtak Harry teste köré, ha kérte volna, akkor se engedtem volna szorításomból. Fájdalmat okozott, de ragaszkodásom megmaradt, és ne felejtsük el, hogy még mindig szerettem. Szíve gyorsan vert kezeim alatt, haja hanyagul omlott vállára, míg kezével elkapta egyik kezem és összekulcsolta ujjainkat. Hihetetlen, hogy hagytam neki ezt az egészet, így csak még jobban belebolondultam, és még jobban fájt mikor megtudtam az igazságot.

-Pár korty ital, ha jól emlékszem akkor az a gyönyörűen rózsaszínesedő Sex on th beach volt, pár barack és citrom karikával. Egy édesen pirosló cseresznye úszott mindkét koktél tetején, olyan tűzszíne volt, mint June rúzsának, és mint most Sophie-énak - Luke tekintete megakadt ajkaimon, perverzül megnyalta szája szélét és folytatta amibe belekezdett. Ajkaimhoz kaptam kezem, próbáltam ott tartani, hogy ne figyelje az a seggfej. - Hmm, milyen véletlen, hogy June koktéljában nem csak cseresznye úszkált, ha jól tudom akkor kábítószer is volt, igaz? Te bírtad józanul, de szegény lány nem sokáig maradt lábain. Egy gyors szex a bár egyik eldugott mosdójában, irodalmi nyelven megerőszakolás - felnyögtem a szavak hallatán. Eszembe jutott a mi éjszakai kalandunk, mely még mindig felpezsdít akárhányszor csak rágondolok. Furcsa bizsergés támadt hasam aljánál, a Göndör szorított kezem fogásán.

-Luke elég volt! - préselte ki fogai között a Göndör. De hát mi értelme a szavaknak, ha amit egyszer már kimondtak azokon nem lehet változtatni? A keserű íz ekkor keletkezett számban. A Szöszi betárazta fegyverét, felém irányította. Harry továbbra sem mozdult előlem, sőt inkább még védelmezőbben fonódott körém. Karomnál fogva ölelésébe vont, s teljes testével védeni próbált. - Meg ne próbáld! - hangja most is higgadt volt, úgy tűnt mintha ura lett volna a helyzetnek, bár kezdtem azt érezni, hogy nem csak alattam, de alóla is kicsúszik a föld.

-Folytathatom? - kacsintott rám Luke. Igazából nem érdekelte, hogy mit válaszolunk. Folytatta. Harry megmozdult, kezei ezúttal arcomra tévedtek, hátat fordított a Szöszinek és ismét a fal és saját maga közé zárt. - Tőlem csinálhatsz amit akarsz Styles, a kis Drágaságod akkor is megtudja az igazságot. Majd akkor meglátjuk, hogy mekkora is a szerelem köztetek. Bár így belegondolva, szép volt, ahogyan becserkészted és egyszerűen ellopattad vele kulcsot. nem így terveztük, de ez okosabb ötletnek tűnt. Gratulálok!

Könnyeimmel összeáztattam pólóját, éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Luke szavai még jobban a sírásra késztettek, lehunytam pilláim, s éreztem ahogy Harry letörli arcomról a sós, forró cseppeket. Semmihez nem tudnám hasonlítani azt a pillanatot, gondolni se mertem, hogy mit tehetett, ami ekkora port kavart. Nálam a pohár kiömlése az az volt, hogy egyszerűen és úgy mintha tök természetes lett volna átvert. Kihasznált és hazudott. Mindezek ellenére ugyanúgy törődött velem akkor is, ugyanúgy óvott és vigasztalt. Nyugtatott, fogalmam sincs minek, de elhittem... Nagyon elhittem, s ezáltal megnyugodtam.

-Nézz a szemembe! - emelte meg állam, hogy ne mellkasába sírjak. - Sophie, kérlek nézz a sze-szemembe! - hangja megcsuklott. Ő is emberből van, nem bírta örökké a kemény, rossz fiú szerepet. Megenyhült. - Könyörgöm! - éreztem, ahogyan megremeg teste. Ha nem nézek fel rá talán bele is halt volna. Esküszöm megbántam, hogy akkor arcára emeltem tekintetem. Nagyon úgy tűnt nem csak én vagyok az egyetlen ember aki a sírással küszködött. Luke bárgyú mosolyától hányingerem lett. Egy undorító féreg, szívesebben láttam volna tényleg a föld alatt, pedig nem vagyok sem rasszista, sem embergyűlölő. De abban a pillanatban nagyon a pokolba kívántam, az Istenért is!! Harry ajkai remegtek, mint amikor az első őszi szél megmozgatja az épp lehullni kívánt leveleket, de egyesek kitartóan ragaszkodnak helyükhöz. Rózsaszín színét elvesztette, nem volt se szív alakú, se dús, sokkal inkább lila, cserepes és kiszáradt. Könnyeit még mindig nem engedte útnak. Kezei között lévő orcáim lassacskán felforrósodtak. Végre szólásra bírta magát. - Le-lehet hazudtam, lehet átver-vertelek, de soha életemben nem éreztem még így egy lány iránt se. Tudom, hogy most valószí-valószínűleg ut-utálsz és tudom, hogy a kapcsolatunknak itt és most befejeződött, de ha adnál még egy esélyt, csak egy utolsót, akkor bebizonyítanám, hogy képes vagyok változni. Miattad.