Szervusztok Drágáim!
Megérkeztem a II. évad 7. részével. Kicsit töltelék résszé sikeredett, de - remélhetőleg, terveim szerint - pont jó lesz ahhoz, hogy átvezesselek titeket a következő eseményhez.
Most nem szaporítom a szavakat, nincs különösebb mondanivalóm.
Köszönöm az előző részhez írt kommenteket! Köszönöm a kitartásotokat és a türelmeteket!
Jó olvasást kívánok, továbbra is várom a megjegyzéseket. :)
All the love, L xx.
Sophie Angel
Néztem, ahogy Harry kirángatja a bőröndjét, heves, vad mozdulatokkal, sürögve-forogva szórta bele a ruháit. Nem tartott hajtogatásra igényt, nemes egyszerűséggel csak belehajította. Én meg csak álltam ott, mint egy...mint egy...egy darab próba bábu, akire ráakasztották a világ legtrendibb fájdalmait és bajait, s figyeltem ahogy a könnyei végig gurulnak éles arcvonalán, majd felpillant rám.
- Kérlek ne nézz így! - súgta megrökönyödve. Haja keretezte méregzöld színűre változott szemeit. Értetlen voltam, válaszokat akartam, válaszokat követeltem, de sehogy sem kaptam bármennyire is vágytam rájuk.
- Össze vagyok zavarodva - feleltem. - Egyik pillanatban még a mindened vagyok, a másikban pedig elhajítasz. Harry nem egy darab hús vagyok, akivel az oroszlán kedve szerint játszhat!
Megmerevedett, kezében az egyik igét tartva bámulta a bőröndjébe helyezett fotónkat. Magamban azt ismételgettem, hogy csak fel van dúlva és pillanatokon belül lenyugszik, kipakol, azután az életünk megy tovább. Ismerhettem volna annyira, hogy ez nem így működik, mert ha egyszer eltervez valamit akkor azt ő meg is valósítja. Magabiztos, kitartó és céltudatos, mindezek mellett kegyetlenül makacs természettel álltam szemben.
- Hidd el nekem jobban fáj, mint neked - mondta. Elkerekedett szemekkel figyeltem, ahogyan kiveszi a közös képünket és visszarakja az ágy melletti éjjeliszekrényre. Azzal tovább pakolt a bőröndbe.
*Visszaemlékezés*
A taxi pontban fél tizenegykor tett ki Louis háza előtt. Nem láttam odakint az autóját, ebből gondoltam, hogy már beparkolt vele a garázsba, így miután kifizettem a fuvart a bejárati ajtó fele indultam meg. Két csengetés után Mona széles mosollyal nyitott ajtót.
- Csakhogy itt vagy! - húzott magához szorosan, viszonoztam erős ölelését. - Gyere beljebb!
Az előszobába lépve kibújtattam lábamat a kényelmetlen cipőmből és lehámoztam magamról a bőrdzsekim. A nappaliba igyekeztem, ahonnan a televízió hangját hallottam. Természetesen már jártam a házban, így nem esett nehezemre eltalálni a szobába. Louis pont akkor lépett be a nappaliba egy szatyorral a kezében.
- Sophie! - ölelt át fél kezével, ezután megszabadult a kezét húzó súlytól és immáron két karral húzott magához. Mélyen szívtam be illatát, és hálás pillantást küldtem felé, miközben elhúzódtam tőle. - Ezt figyeld - lépett a szatyor felé és elkezdte kipakolni a tartalmát. Gyors kaják tömbelege lepte el az asztalt, a sajtburgertől kezdve a pillecukorig. Tommo büszkén nézett végig a nappali asztalán, összetalálkozott a tekintetem Mona-éval aki csak vállat vonva odalépett párjához.
- Nem kellett volna ennyi mindent összevásárolnod miattam! - fogtam fejemet. - Beértem volna egy szendviccsel is - nevettem el magam, ahogyan Louis a kezembe nyomott egy üveg nutellát és egy csomag kekszet azzal az üzenettel, hogy ,,mártogasd".
YOU ARE READING
Just be FREE (Harry Styles AU)
Fanfiction,,Mint egy üstökös, úgy csapódott bele az életembe. Csábított, hazudott, átvert, összetört, és ezek ellenére is elérte, hogy teljesen beleszeressek. A szabadság volt a tét, amit ő megszerzett, de engem már nem segített ki a sötétségből...." Két telj...
