Just be FREE (Harry Styles AU)

25. Rész - "Szerelmes vagyok belé!"

"A szavakkal könnyű csak úgy dobálózni. Mikor ezerszer végig gondolsz valamit, s még az ellenére se tudod hibátlanul közölni, kezdesz kicsit megrémülni magadtól. Azután ráeszmélsz, hogy semmi értelme nem volt olyan sokáig rágódni rajta, hiszen csak a szívedre, csak a saját érzelmedre hallgatsz. Nem vezérel más, hiába akarnak befolyásolni, te megállíthatatlanul mész a fejed után... Teljesen vakon."

Sophie Angel

Míg végig folyt egy könnycsepp arcomon, addig vagy ezer másik keletkezett. Idegtépő perceken mentünk keresztül, hol én ordítottam torkom szakadtából, hol apám próbálta meg kimagyarázni magát abból, amiből egyáltalán nem volt érdemes. A házban mindenki tudta az igazat, egy részét én is, többet akartam. Folytonosan fel-le emelkedő mellkasom előtt összefontam karjaimat, amíg végre sikerült lenyugodnom, s helyet foglaltam a kanapén. Anya egy bögre nyugtató zöld teát rakott le elém, fintorral arcomon megköszöntem, majd a szemben ülő félre meredtem.

-Mona felhívott. - törte meg a csendet. Düh fogott el és legszívesebben leordítottam volna barátnőm fejét, hogy miért tette, de jogos volt. Csak egy SMS-t írtam neki arról, hogy nincs bajom, elmentem... - Szóval buliztatok az éjjel. Jó dolog az.

-Szerintem ne játsszuk meg magunkat apa. Hallgatlak! - dőltem hátra. Vállaimon és nyakamon mázsás súlyok keletkeztek, kicsit feszítve tartottam még mindig mellem előtt összefonva karjaim. Hamar a lényegre akartam térni, de amikor apám belekezdett képtelen voltam rá figyelni. Gondolataim parázson lépkedtek, majd felgyulladtak. Egy bizonyos Göndör körül pattogott az összes, nem tetszett az a "tűzijáték". Szemeivel, érintésével, szavaival irányítani tudja porcikáimat, mikor nem adott nekem elég figyelmet akkor ideges voltam, mikor túl sokat adott olyankor meg izgultam. Azért, hogy meddig megyünk, ha rajta múlik már nem lennék egy ártatlan angyal. Bár így is elég mocskosnak érzem magam, ebben a családban mindenki az, egytől egyig. Levegő után kapva töröltem le dermedt arcomról az ismét száguldó, forró folyadékot. Feleszmélésemkor apám elérkezett ahhoz a ponthoz, ami izgatott engem is. Ő.

-Mielőtt elmondanám, fontosnak tartom, hogy tudd, Ő még mindig nem...

-Miért zsaroltad meg? - bukott ki belőlem. Úgy voltam vele, hogyha már közbeszakítottam három szóval, nem állok meg egy mondatnál. - Mire jó ez neked? Mit akarsz ezzel az egésszel elérni? Azt, hogy összeroppanjak, vagy, hogy börtönbe juttasd Harry-t? Húsz évesen nem csinálhatom azt amihez kedvem van, megérteném, hogyha ezt akkor mondanád, ha tizenhat lennék. De az Istenért, már rég nagykorú vagyok, nem kell babusgatni! - felugrottam, el akartam futni, éreztem, hogy forogni kezd a világ és rosszul leszek. Abban a pillanatban ujjak fonódtak csuklóm köré.

-Nem babusgatni, hanem óvni akarlak! - higgadtan mondta apám, ám én kevésbé nyugodtan szóltam vissza.

-Kitől? Harry-től, a FREE-től, vagy netán magadtól? Elárulom, ebből a három dologból csak egy ártott nekem, az pedig Te vagy! Engedj el! - rántottam meg kezem. Hiába minden erőmnek, szorítása nem lazult, sőt! Minden embernek van egy gyenge pontja valahol a csuklója közepén, ahova ha erősen benyomjuk az ujjunkat bénulásos hatás tör ránk. Ájulás, a kar ideiglenes bénulása, hányinger és egyéb hatások valahogy így jártam én is. - A-apa, mit csinálsz? - ajkaim remegése sírásra késztetett. A saját apám képes volt ezt tenni velem, tágra nyílt szemekkel néztem le egyre lilább karomra. - En-engedj el! - rántottam egyet ismét magamon, már-már hisztérikusan könyörögtem, hogy lazítson mert összerogyok.

-Nem illik hozzád, Ő nem az a srác akinek mutatja magát, egyáltalán nem. Régóta ismerem és vannak titkai amiket, ha megtudnál félnél tőle. - érvelt.

-Miért van ott az a 'ha'? Miért nem tudhatom meg, jogom van hozzá - barna tincseim közé süllyesztettem ujjaim, sikítani akartam. Idegességemben Harry pólója sarkát kezdtem gyűrögetni.