Just be FREE (Harry Styles AU)

II. Évad: 14. Rész - Esélyek

,,Szerinted tudja milyen érzést vált ki belőlem? Fogalma sincs róla. Bármire képes lennék, hogy előre törjek és megkaparintsam. Ezt mind a múltért teszem, az elcseszett múltam miatt, amit vissza ugyan már nem csinálhatok, de a jövőmre kihat. Ezért megállítanom."

Sophie Angel

Békésen pakoltam vissza a vásárlók által kiszedett könyveket. Közben a könyvesbolt rádiójából ezerrel szóltak a frissebbnél frissebb slágerek, szóval néha ütemre lépve táncoltam át magam egyik helyről a másikra. Jól esett ez a fajta nyugalom, egy ideje a lelkemben is ezt éreztem. Legalább is az elmúlt napokban sikerült kitisztítanom a fejem. Úgy tűnt a könyvesbolt légköre jó hatással volt rám, még ha a terápiám kezdete óta egyfolytában gyengeséget érzek. Lelkileg javulok, fizikailag azonban nehezen viselem a napokat, ezért is jó a könyvboltos munka, ahol nem kell megerőltetnem magam, és csend van. Nem reped szét a fejem a zsivajtól, illetve bármikor leülhetek, ha egészségi állapotom nincs a tetőponton.

Mosolyogva kaptam fel a fejem minden egyes alkalommal, amikor meghallottam a csilingelő hangot, ez ugyanis azt jelentette, hogy újabb vásárló, könyvszerető tette be a lábát hozzánk.

- Miben segíthetek? - ugrottam azonnal fülig érő szájjal a fiatal lány elé. Pár másodpercig csak pislogott, úgy tűnt kizökkentettem őt a koncentrációjából. Két könyvet szorongatott a kezében, az egyik egy igen vastag jogi könyv volt, a másik pedig egy kottakönyv Beethoventől.

- É-én - vacillált a két könyv között kapkodva a fejét -, én még gondolkozok. - Zavartan hátratűrt füle mögé egy tincset, majd elmosolyodott. És mintha villámcsapás érte volna, megtört. - Egyszerűen nem tudom mihez kezdjek. Előttem van a pályaválasztás és rendesen be vagyok parázva. Nagy a nyomás a suliban, nagy a nyomás otthon és őszintén fogalmam sincs mihez kezdjek az elkövetkezendő időszakban. Gondoltam körbenézek milyen lehetséges könyveket kell beszereznem, ha a szüleim akaratának megfelelően jogra megyek...

Csalódottan ejtette le azt a kezét, amiben a kottakönyv volt. Megszakadt a szívem, mintha magamat láttam volna. Teljesen átéreztem a szülői kényszer és nyomás általi befolyást. Belső késztetést éreztem arra, hogy beszéljek hozzá.

- Válaszd azt, ami boldoggá tesz - sóhajtottam hosszas másodpercek elteltével, és keserű mosolyra húztam ajkaim. A lány keze alább hagyta remegését, viszont továbbra is a jogról szóló könyvet szorongatta.

- Ennyi lesz csak. - Rövidre zárta, én azonban nem bírtam nézni szenvedését. A félre rakott kottakönyvet is lecsippantottam. - De én...

- Ajándék - mosolyogtam, s feljegyeztem a nevem mellé a könyv árát. A fizetésemből ez természetesen levonásra kerül.

A lány boldogan és óriási vigyorral hagyta el az üzletet két könyv társaságában, én pedig még boldogabb voltam, hogy hiába volt döntésképtelen, ennyivel hozzá tudtam járulni a jövőjéhez.

Néhány könyv elszámolását intéztem a kasszánál, amikor újabb vevő állt meg a pult előtt.

- Jó napot kívánok! Miben segí... - tekintetem találkozott a két hideg kék szempárral. Ajkaimat mosolyra húzva figyeltem a nagy csokor virágot és a forró, pohárból gőzölgő kávét, amely mellett egy zacskóban a kedvenc péksütim csörgedezett. - Aaron! - megkerülve a pultot hagytam, hogy magához öleljen.

- Ezt neked hoztam, gondoltam kell egy kis energiabomba! - óvatosan nyújtotta át a forró italt az édességgel együtt.

- Köszönöm! - vetettem rá hálás pillantást.