Just be FREE (Harry Styles AU)

18. Rész - Türelem és önkontroll

"Egyes titkok elvesznek, valamelyek felszínre kerülnek. Amik kitudódnak azokat nehéz feldolgozni, de segítséggel mindig túl lehet vészelni. Még ha első hallásra az egészet viccnek gondolnád, aztán csak később jössz rá, hogy ez teljesen komoly. Próbálsz pozitívan hozzáállni, de egy óvatlan pillanatban megcsuklasz, elgyengülsz, sírni kezdesz és teljesen összetörsz..."

Sophie Angel

A göndör édesen játszott egy barna tincsemmel, míg ajkaink párhuzamban mozogtak. Jobb kezét derekamra csúsztatta, s egy gyors mozdulattal a csípőjére ültetett. Szerettem volna a következő szintre lépni, többet akartam egy egyszerű csóknál, de az eszem azt súgta míg nem tudom kivel van dolgom, addig még a csókot se engedjem meg... Kezeit pólóm alá csúsztatta, míg én a bűntudatommal együtt eltoltam magam tőle.

-Harry - lihegtem megrázva a fejem. - Ne-nem akarom... - kezeinket összekulcsoltam, hogy éreztessem vele a bizalmam, ám nem nagyon érezte. A zöld szempár késként fúródott belém, mint amikor valami nyomasztja az embert de képtelen elmondani, hogy mi az. Arcáról sugárzott a csalódottság, de hamar kiült egy gyermeki mosoly rá. Édesen alsó ajkát beharapta és leborított magáról. Megsértődött rám.

-Hova mész? - kérdeztem abban a hitben élve, hogy nem csinál őrültséget. Lazán megvonta a vállát, még arra se méltatott, hogy felém fordulva közöljön egy rohadt mondatot. Magamba fojtva dühömet utána rohantam a szobába. Túlságosan féltettem, ki tudja mire képes ilyen állapotban... Itt gondolok arra, hogy újra nekiáll piálni, pedig gyógyszereket vett be, hogy csillapítsa fájdalmát.

Berontva a szobába Harry-t az ágyban fekve találtam fejére húzva a takarót durcizott. Érkezésemre felkapta a fejét és közömbösen üres tekintettel meredt rám. Nevetve dőltem neki az ajtófélfának, elképesztően vicces látványt nyújtott egy felnőtt férfi befordulása.

-Ne értsd félre... - szólaltam meg nem tűrve tovább a közöttünk lévő éles feszültséget. - Nem az aminek tűnik, én csak ne...

-Nem bízol bennem. Tudom. - vágta rá, nem is hagyva, hogy befejezzem a mondanivalóm.

-Megengeded, hogy végig mondjam? - emeltem fel hangom, Harry felült, várta, hogy közelebb menjek. Kezét nyújtotta felém, majd lágyan magára húzott. - Teljes mértékben megbízok benned, kérlek ne kezdjük megint. Én csak...csak... - a Göndör hirtelen megemelkedett, kezeit fejem mellé tette, így tartotta meg testét. Lassan rám gurult, de óvatosan, hogy ne essen bajom, türelmesen várta, hogy olyat mondjak, amit Ő szeretne hallani... De nem. Nagyon nem álltam rá készen.

-Vigyázok rád! - simított végig hasamon, gyengéd érintése miatt libabőrös lettem. Puha csókokkal hintette be nyakam és kulcscsontom, szemeim mellkasára vándoroltak. Akartam Őt!

-Harry - suttogtam szaporábban véve levegőm, amint megéreztem az alsógatyáján keresztül keményedő férfiasságát. - Kérlek még nehh... - mondatom felébe belenyögtem, túl gyorsan csapott le ajkaimra. Szerettem ezt a piszkos, szenvedélyes oldalát, egészen más volt, mint a pár perccel azelőtti - célzok itt a takaró alatt duzzogó kisfiúra, khm. - Izmos karjába markoltam, mikor megéreztem a melltartóm csatjánál motoszkálni végtagját. Hiába volt az a sok "kérlek" és "nem akarom" szó, a srác teljesen beindult, mint egy pedofil, nem szállt le rólam. Lassacskán elegem lett a folytonos könyörgésből, megelégeltem magam, s az utolsó pillanatban kinyögtem azt amit titkolni szerettem volna. - Szűz vagyok. - néztem káprázatosan csillogó szemeiben. Abban a pillanatban legurult rólam, az ágyon elterülve szuszogott nagyokat a plafon felé. Hajába túrt, s lerúgta magáról a takaró maradék részét.

-Kicsinálsz csajszi. - nevetett fel őrült módjára. - Egyszerűen kicsinálsz. Olyan szinten feláll tőled a...a...

-Jézus? - emlékeztettem egy múltbéli hibájára. Ha apám megtudná ezt, tuti kicsinálná Harry-t, azért mert ilyet merészelt mondani egy Szentre, és engem is, azért mert összeszűrtem a levet egy rossz fiúval.