Just be FREE (Harry Styles AU)

Karácsonyi Csoda - Különkiadás

Sophie Angel

,,Az utolsó díszeket akasztgattam fel a fenyőfára. Az idén beújítottunk, a megszokott színkavalkád helyett, letisztult, csillogó aranyban és ezüstben pompáztak a díszek. A fényfüzért is szépen feltekertem, úgy ahogyan a boákat is. Minden tökéletesen alakult, mint egy álombeli karácsony. Anya a konyhában sütkérezett, Mona segített be neki, a későbbiekben én is terveztem csatlakozni hozzájuk. Nem szerettem volna, hogyha ketten vállalják be a nagy ünnepi menüt, a sokféle sütivel együtt. Apa havat lapátolt és a ház körüli fényeket próbálta meg beüzemelni, de egyedül ő sem volt képes csodákra így segítséggel oldotta meg. Illetve délelőtt még bement a templomba is, hogy az éjféli Istentiszteletre előkészítse a helyszínt. Így zajlott egy fahéj és narancsillatban úszó, tökéletes karácsonyunk.

Már csak a csúcsdíszt kellett volna a helyére tennem, de akárhogyan pipiskedtem, nem értem fel a nálam magasabb fenyőt. Halk morgással fejeztem ki nem tetszésemet, majd leengedtem magam mellé karomat, mondván elmegyek a létráért. Hideg karok csapdájába estem, amik csípőmnél fogva megemeltek, ezáltal tökéletesen elértem a fa tetejét, s felhelyezhettem az aranyló csúcsdíszt. Mikor lábaim ismét elérték a talajt, boldogan fordultam meg az akkorra már felmelegedett karokban. Éreztem, ahogyan a nagy tenyerek hátamra tapadnak, majd egészen a fenekemig csúsznak. Nem tudtam máshogyan, csak végtelen boldogsággal nézni a fiúra, akitől centiméterek választottak el. Üde arca kicsit kipirult, megcsípte a hideg, de még mindig széles mosollyal nézett le rám.

- Köszönöm - súgtam miközben kezeimet mellkasára vezettem. Éreztem tenyerem alatt vad szívdobogását. Még közelebb akartam tudni magamhoz, megsimítottam arcát, ujjaim végig követték éles arcvonalát.

- Nagyon szívesen - felelte. Egyszerre hangzott perverzek és kedvesnek válasza, egy számított, az hogy így is és úgy is szívből jött.

Nagy, zöld smaragdjait pihentette arcomon, s azt éreztem nem létezik nálam szerencsésebb, nálam örömtelibb, nálam szerelmesebb ember, akinek fülig érő mosolya van. Minden egyes porcikája ámulatba ejtett, egészen a feje búbjától, a lábujja végéig. Szerelmes lettem a hajába, a vállaiba, a pocakjába, a combjaiba, mindenébe.

Kezei közé vette arcomat, s mintha csak azt várta volna, hogy felpipiskedjem magamat hozzá bámult rám.

- Soha nem fogom megunni - nevette el magát gyermeki módon. Szerelmes voltam a mosolyába, ami ilyenkor kiült ragyogó arcára és nem szűnt meg. Térdeim minden egyes alkalommal megremegtek, amikor ajkait az enyémre tapasztva megemelt, s a szoba valamelyik felébe vitt karjai között. Törekedett arra, hogy ne törje meg forró csókunkat, óvatosan lerakott a kandalló elé kihelyezett krémszínű babzsákfotelbe és zavartalanul nekem esett ajkaival. Nyakamat hintette be puhábbnál puhább puszikkal, arcomra tért át, majd ismét ajkaimon állapodott meg. Izmos karjaival támasztotta magát fölöttem, szerettem mikor csak úgy ,,lógott" a fejem fölött. Ilyenkor ahányszor kinyitottam szemeimet, első sorban vele szembesültem.

- Kanos vagy Styles! - tértem el ajkai elől. Kigurultam alóla, s vele szembe leültem a földre.

- Nem igaz. - Komoly arckifejezéssel meredt rám, szemeztünk egy ideig végül nevetve belátta, hogy tényleg egy kicsit be van indulva. - Csak régen tettelek a magamévá, kezdem azt hinni nem szeretsz.

- 24 óra nem a világ vége - forgattam meg szemeimet, az előző éjjeli kalandunkra utalva. - A szeretet pedig nem szexbe mérik. - Helyesbítettem gondolkozásán.

- Gyere ide! - Egyik kezét nyújtotta felém, elfogadva azt az ölébe húzott. Karjaiba zárva, fejemet mellkasának döntöttem, s egy kicsit lejjebb csúsztam ölelésében. - Ezt ne csináld! - merevedett le egy pillanatra, majd fülemhez hajolt. - Rohadtul felizgatsz... - suttogta, halk kuncogás tört fel belőlem.