Just be FREE (Harry Styles AU)

10. Rész - FREE

"Csak tudnám, hogy mi a francnak hazudok mindig?! Csak tudnám, hogy mi a francnak használom ki az embereket?! Az egy dolog, hogy velem egész életemben így bántak, de ettől függetlenül, nekem egyáltalán nem kell ilyennek lennem. Változni akarok, de egyedül nem megy. Kell nekem Ő, kell a segítsége... Kell Ő maga..."

Sophie Angel

Nem tudtam mit kezdjek magammal és ezzel a szituációval, így az első gondolat ami eszembe jutott - inkább ösztönből jött, mint, hogy gondolkoztam volna - az az volt, hogy elmegyek. Nem tudtam hova, de el akartam menekülni, jó gyorsan. Egyszerűen akkora seb keletkezett a szívemen, hogy ha felnyitották volna a mellkasom, szerintem át lehetett volna a látni rajta. És amit még most is alig fogtam fel. Hogy tehet ilyet egy nővel? Itt nem csak rólam van szó, itt az összes nőről beszélek akiket eddig rendesen kihasznált a jó testi adottságaik miatt. Nem is tudom mi a helyes szó erre a cselekedetre. Hiszen beeteti a lányokat, "Hello, Harry vagyok! Göndör, pimasz és felfoghatatlanul helyes. Szexelünk?". Majd hirtelen lesmárolja őket - úgy ahogyan engem. Jó ebben én is benne voltam, de ez már csak igenis részletkérdés. Hogy van-e olyan, hülye mint én, s belemegy a játékba? Vagy ellöki magától ezzel megkönnyebbítve a saját helyzetét, mert tuti nem fog neki fájni az, hogy átverik. - A következő lépés, hogy lefekszenek, de csak egy éjszaka. Semmi több... Végül, de nem utolsó sorban a szemétség legtetejére, tejszínhabként... Tök nyugodtan, húszas pulzussal közli az ártatlan áldozatokkal, hogy majd "hívja őket". Szegény, szerencsétlen lány pedig napokig, hetekig, hónapokig várja azt a rohadt telefonhívást, amit valószínűleg soha nem kap meg. Abban is fogadni mernék, hogy Harry egy lány nevére se emlékszik, főleg, hogy meg se kérdi azokat. A bekebelezett, jól átvert lány lassan kezd összeomlani. Elkezdi valami belülről emészteni, hogy "mit tett amiért nem hívja fel a srác?". Szíve kicsavarodik és mély depresszióba esik, rájön, hogy rendesen átbaszták. A szó szoros értelmében átbaszták. Nem akartam, hogy ez történjen velem is, de úgy tűnt a helyzet máshogyan alakult. Mi van akkor, hogyha netán beleszeretek? Tényleg beleszeretek és úgy használ ki? Bele sem merek gondolni.

Könnyes szemekkel meredtem a padlóra, Harry karjával még mindig a csuklómat szorongatta. Hol a kezemre, hol pedig az imént említett parkettára vetettem tekintetem, de semmi pénzért nem néztem volna rá. Nem néztem volna bele a szemeibe. Egyszerre volt üres, semmit nem érő és "el akarok tűnni" érzésem. Nem tudom szavakba önteni azt ami akkor, abban a pillanatban lejátszódott bennem. Inkább csak hasonlítani tudnám, mint mikor fognak egy papírcetlit, amire erősen rányomva a tollat belevésnek valamit, aztán egy mozdulattal összegyűrik, majd meggondolják magukat és újra kinyitják. Végül utoljára elolvassák, s széttépik... Apró kis fecnikre szaggatják, de egy hirtelen megindulás miatt összeakarnák ragasztani, kevés sikerrel.

-Nézz rám! - követelte erős, érdes hangon, amitől egyből összerezzentem.

-Hülye lennék! - szipogtam. Egy gyors mozdulattal végig simítottam a karomon, mivel kirázott a hideg.

-Azt mondtam nézz rám! - rántott meg egy kicsit, mire felnyögtem. Az adrenalin méregként áradt szét a testemben. Félni kezdtem.

-Engedj el. - suttogtam, mintha utolsó leheletemet fújnám ki. Harry elkapta a másik kezemet is, így nem tudtam kapálózni (nem mintha akartam volna...annyira). Letörölte a könnyeimet és lágyan megfogva az állam feljebb emelte, hogy a szemembe nézhessen.

-Soha nem bántanálak.

-Még is megtetted! - kontráztam, majd kirántva mindkét kezem hátrálni kezdtem. - És nem csak engem bántottál, velem együtt az összes többi lányt akit magad alá fektettél.Van fogalma róla, hogy ez milyen undorító dolog? Kihasználod őket, egy éjszakás kalandok... És mit csinálsz, hogyha egyszer beállít valamelyik, hogy "itt a gyereked"? Na akkor mit csinálsz? Megnéznélek. Most pedig elmegyek, hogy hova? Azt még nem tudom, de egy ilyen gerinctelen, féreg, vadbaromnál akkor se maradnék, hogyha leláncolnának, elrágnám a láncot vagy valami... De nem szívok egy levegőt veled! - becsaptam a szobaajtót, s kettős zárra zártam. Egy perc alatt bedobáltam a szétszóródott ruháimat, illetve akasztgattam magamra is valamit (mert azért nem mehetek ki fehérneműben az utcára).