A szabó két élete | Part I. COMPLETED ✅

Chapter 8

A szeme. Az első, ami úgy vonzotta a tekintetem, mint a gravitáció a leeső tárgyakat. Pupillái ismét szokatlanul tágak, pont mint azon a napon, mint amikor megismertem. Most már biztos vagyok abba, hogy bódítva van, és csupán annyi az első dolgom, hogy kiderítsem milyen szert kap.

– Érthető voltam? – zökkent vissza Bruno a valóságba érces hangjából. Fejemmel egy apró, de határozott mozdulattal bólintok, majd megvárom, amíg távozik a teremből.

A műhely előtt hallom, ahogyan becsukja a kocsiajtót és távozik a méregdrága sportautójával.

– Walter, én... nem tudom hol kezdjem. – teljesen érthetetlen számomra, hogy Sharon miért érez késztetést a magyarázkodásra, de még időben megállítom a folyamatot. Mutatóujjamat a szám elé helyezem, hogy csöndre bírjam.

Nagyon fontos a megfontoltság. Nem lehet szaladni. Itt Sharon addig marad, amíg vagy én, vagy egy feletess hatalom, jelen esetben Bruno nem dönt máshogy.

Meg kell tanulnia, hogy ne beszéljen feleslegesen sokat. Biztosan megilletődött az intésemtől, de nagyon fegyelmezett nő és nem mutatta semmi jelét.

Mivel Bruno figyeli, hogy mennyi a vérnyomása és azon belül is a pulzusszáma, így első sorban, hogy nyugodtabb legyen a légkör, be kell őt gyógyszereznem. Ez egy igazi orosz rulett most. Biztos le van szedálva, így rosszul is elsülhet az, ha én most Tenaxum tablettát adok neki.

Mi van, ha kis kamera is van rajta? Biztos figyelteti. Ez keményebb munka most, mint gondoltam.

A legjobb lesz, ha most várok. Várok, ameddig nem látok rajta, vagy a viselkedésén változást. Talán egy hét elég. Addig pedig fő a türelem...

                                 *****

– Helyes. – böfögi ki Bruno a nyers véleményét, a csukott ajtónak támaszkodva. Észre se lehetett venni, ahogy bejött, bár ez nem meglepő. Nagyon bele voltunk merülve a munkába, nehéz volt kizökkenteni minket.

Sharon ügyes. Különös érzéke és tehetsége van a selyem illetve a bőr kezelésére. Elég volt egyszer megmutatni neki a szegést és a centi helyes használatát, belejött egyből a gyakorlatba.

Ő a terem egyik sarkába tevékenykedett, én pedig a varrógépnél csináltam a dolgomat. Sokszor figyelt, már-már perzselt a tekintete. Széles hátamat cikázta , szinte éreztem mely területekre tévedt rikító kék szemeivel.

Hátra akartam egész nap nézni és elmerülni a gondolataiban, de akkor megnőtt volna a pulzusa. Letagadhatatlan a kettőnk közti szenvedély és a heves indulatok.

Falhoz szorítanám, belemarnám tompa körmöm a torkába, miközben erős leheleteket fújok a hajára. Annyira felszorítanám a falra, hogy érezze a szívem heves dobogását és a nadrágomra uralkodó merev farkamat. Érezze a melegét, a nagyságát az erejét.

Nehéz lenne fékezni az indulatokat, a hangomat épp oly nehéz ebbe az izomkolosszusba zárni, mint azt a feszültséget, amit ő hoz ki belőlem.

Megsemmisíteném, apró kis cafatokra szedném őt, tudván, hogy a darabjaival azt teszek, amit akarok.

– Szedd a cuccaidat, mit ülsz még ott? – lép Sharonhoz Bruno, mire hátratolom magamat a székkel és én is felállok. Láttam mit művelt vele.

A karja és a nyaka telis tele van kékes zöld, holnapra már belilult foltokkal. Szemei karikásak, mézédes szája széle fel van repedve. Belegondolni is szörnyű, hogy mit tehettek vele, fortyog bennem a düh. Kiakarom őt szabadítani ebből a rideg ketrecből, felakarom melengetni testének minden zegzugát.

A legnehezebb feladat most higgadtnak maradni. Várakozni. Sóvárogni. Nem meggyilkolni mindenkit, aki pillantást mer lopni tőle, vagy rá.

Amint meglátom, hogy Bruno megragadja Sharon karját, megfeszülnek az izmaim. Gyűlölöm, hogy nem tudok uralkodni az indulataimon, és hogy a kezemet ökölbe kell szorítanom, hátamon a kékszínű len ingem megfeszül, ha teljesen hátrahúznám a vállaimat el is szakadna az anyag.

A légkört Bruno teljesen átváltoztatja, a harmonikus állapot hirtelen vált át dermesztő atmoszférává. Az erőteljes bőr kellemes szagát elnyomja a zöldszemű szörnyeteg magából kiontott kegyetlensége. A féltékenység.

Bár nem a tulajdonom, mégis zavar, hogy hozzáérnek. Megkell őt szereznem.
Hamarosan egy daloló kismadárként fog előttem billegni az én kis Aranyom. Magától fog vallani, és beszélni, mentőövként fog rám tekinteni, ahol biztonságba lehet.

Biztonságba érezheti magát mellettem, előttem, számára az egész tudatom készen áll befogadni az egész lényét. Tökéletes szimbiózisban fogunk együtt működni, amíg el nem érem azt, amit akarok. Őt...

                                     *****

Éhes vagyok. Túl sok energiám és időm megy el Sharonra. Sharonért. Teljesen mindegy.

Nem hanyagolhatom el magamat, sem a szörnyetegemet. Éhezünk ártatlan lelkekre, akik önként nyújtják magukat tálcán figyelemért, alárendeltségért, szexért. Aki találkozik velem, aki belenéz a szemeimbe, aki egy kicsit is beszippantja azt a magasztos levegőt, amit magamból kiakadok, az a csapdámba van. Onnantól pedig a sorsa csakis az én kezemben van.

Mindegy a kiváltó ok. A lényeg csakis a következmény.

– Drága Walter! – mosolyog rám a Knomeria kocsma kedves tulajdonosa. Ő a csapos lány. A kis jobb kezem, azon a napon, amikor betérek ide. Biztos van erős es kegyelmet nem ismerő múltja, pont ezért tartja csepp hátát nekem.

Az olcsó dohány és az erőteljes dohos szag együttes elegye olyan légkört varázsol ide, amitől minden kezdő alkoholista elsajátíthatja szaktudását.

Korhadó öreg bútorok találhatóak a füstös félhomályban, egyik sem sorminta. Mindegyik antik, kidobott, elhasznált bútorok, pont olyanok, mint akár az ide betérő emberek többsége. De épp ez ad a helynek egy varázslatos vonzerőt.

Felvizezett italok, illegális szerek a pult alatt, alvilági figurák a sötét sarkokban, akik elég jól ismerik már egymást ahhoz, hogy ne állítsanak kést a másik hátába. A hangulat nyugodt, ugyanakkor mindenki résen van és védelemre készen.

– Egészségedre! A hölgy küldi neked Walter. – a fáradtságtól átitatott szemű leány int a fejével a hátam mögé. Egy kedves mosollyal, és természetesen némi borravalóval megköszönöm a fáradalmait és megfordulok.

Bár ne tettem volna meg.
Tilos lett volna hátranéznem.
Az állhatatos és megrendíthetetlen jellemem kezd teljesen szertefoszlani körülöttem, és érzem, hogy kifog csúszni az irányítás a kezeim közül.

Mit keresel itt?