A szabó két élete | Part I. COMPLETED ✅

Chapter 32

Ez talán túl erős kezdés volt. Nem hibáztathatna senki, hiszen hosszú évtizedekig nem is beszéltem, nem tudom, hogy hogyan illik.

Ezt szerettem régen. Nem is kellett erre odafigyelnem, hisz nem tudtam megszólalni. A fejemben pedig azt gondoltam, amit akartam. Most meg tessék, minden szarra oda kell figyelnem.

– Nikola írt. – semmi reakció, semmi érzelem, mintha nem egészen 3 perccel ezelőtt mondtam volna el neki, hogy a nővérét megakartam ölni és az apámat érte öltem meg. Eddig én néma voltam, Sharon pedig megsüketült?

Jobb, ha ezt a dolgot most nem feszítem túl. Úgy látszik neki mindig minden egy kicsit később esik le. Nem haragszom rá ezért.

– Hallgatlak.

– Nagyjából fél óra. – válaszolja sejtelmesen. De idegesít ez a nő.

– És? Elpusztul a világ? Vagy örökbe fogadunk egy kiskutyát? Ne bosszants már ezekkel a félmondatos válaszokkal.

– És itt lesz Ő. – mondja, majd megfordul és kimegy a szobából.

Döbbenten ülök az ágy szélén. Ezzel a nővel valami biztosan nem stimmel. Most vallottam színt, és közli, hogy idehívta a ribanc nővérét? Úgy, hogy minden bizonnyal Brunonak jelentést ad rólunk? Hát komolyan mindjárt visszaadom neki a kibaszott gyógyszereit.

– Állj már meg, mi az, hogy ide jön? – rohanok ki Sharon után, aki épp veszi fel magára az ócska gönceit.

Amikor semmit sem reagál rám, megragadom a karját és megszorítom.

– Eressz el. – annyira komoly ábrándot vág, olyan szigorú a nézése, hogy megteszem, amit kér.

– Akkor ülj le végre és kezdjünk el beszélgetni. Összejátszotok Nikolával? Brunoval jön ide, hogy megöljenek? Mi ez a játék? Sharon mit keresek én itt? – szegezem neki a kérdéseimet, és hirtelen az összes aggodalmam beteljesedni látszott.

Hiába győzködőm magam arról, hogy Sharon más, mint Nikola és a szándékai tiszták. Olyan szinten nem bízom meg az emberekben, olyan mélyen elvesztettem minden hitemet mindenki iránt, hogy nem tud győzni a szívem.
Az eszem teljesen mást sugall, mint amit kellene neki.

Szent meggyőződésem, hogy ezek ketten összejátszanak, illetve hárman. És most már abban is teljesen biztos vagyok, hogy Nikolának köze van anyám halálához is. Nem tudom miért jön ide Nikola, egyet tudok.
Még egyszer nem fogom elszalasztani a lehetőséget. Nikola ma meg fog halni.

Már nem akarom győzködni Sharont, nem akarom rábeszélni az igazamra és nem akarom, hogy beszélgessünk. Amint lesz lehetőségem rá, lelépek innen, és magam mögé vissza nem nézek.

– Nem félsz, hogy megölöm a nővéredet? – ezt a kérdést azért megengedem magamnak még.

– De. De talán tud neked magyarázattal szolgálni. – válaszolja Sharon a konyhából, miközben teát főz.

Sóhajtok egy nagyot, és leülök a kanapéra, ahol nem olyan rég még dugtam Sharont.

– Egyébként gyönyörű voltál, miközben dugtalak. – na jó, ez volt tényleg az utolsó.

– Remélem jól megjegyezted. – szemtelenkedik, amin önkénytelenül is elmosolyodom.

Nem értem mire ez a nagy dráma. Egy kurva ablak van a bejárati ajtón, mégis miért kell kopogni rajta. A vak is látja ki áll kint.

Automatikusan szalad fel a vérnyomásom, ahogy meglátom Nikolát. És ami meglep, hogy az ő külseje is teljesen megváltozott. Mielőtt kést szúrok a torkába, azelőtt meghallgatom.

– Szia Nikola, istenem rendbe ideértél? – szalad Sharon az ajtóban ácsorgó nővéréhez.

– Állj! – szólok rájuk hangosan. Nikola azért döbben le, mert még mindig nem hiszi el, hogy valóban tudok beszélni, Sharon pedig a hangsúly miatt. – Állj hátrébb! – utasítom Sharont, odalépek melléjük és eltolom a testvérétől.

Sziasztok!
Szép hétvégét Nektek itt is! ❤️

Utóirat:
Véletlen publikáltam a következő részt is, arra még várni kell 😆