A szabó két élete | Part I. COMPLETED ✅

Chapter 34

– Édesanyádat Bruno családja ölte meg, amikor kicsi voltál. És én csak is azért léptem az életedbe, hogy elvegyek tőled mindent. Semmi tervem nem volt veled, csak meg kellett szabadítsalak apádtól. Bruno bosszúból akarta elpusztítani a családodat, mert az ő szüleit anyád hibája miatt ölték meg. Ő valószínűleg ezért nevelt némaságra téged. Rosszkor szólta el magát rossz helyen, ez okozta a vesztét. Viszont Bruno anyjának a te anyád elszólása okozta. Csak egyetlen hiba csúszott a gépezetbe.
Hogy időközbe beléd szerettem. – meséli sírva Nikola.

Talán most életembe először én sem szégyellem kimutatni az érzéseimet. Olyan hirtelenséggel árasztja el a testem a sírás, hogy nincs időm kordában tartani. Zokogok, mint egy kisgyerek, térdre borulok a lányok előtt, ököllel ütöm a földet.

– Én sem így akartam ezt Walter. Teljes szívemmel beléd szerettem, és amikor ezt Bruno megtudta, akkor már nem csak az apádat akarta megölni, hanem téged is. És itt jött képbe Sharon. Kellett valaki. Valaki, aki eltereli a figyelmedet, kellett egy indok, ami miatt Bruno megölhetett. Tudta, hogy beleszeretsz Sharonba. A húgom egy jó ember, maga köré gyűjtötte mindig a megjelenésével a figyelmet. Bruno sosem szeretett. – fordul szembe Sharonhoz, aki fapofával hallgatja Nikola igaz szavait. Ismerem Nikolát. Nem hazudik. Bár hazudna...

– Sajnálom. Tényleg sajnálom. Sharon semmiről sem tehet. Felváltva gyógyszereztük őt Brunoval, én minden éjjel gondoskodtam erről. Amikor megláttam rajtad Walter, hogy beleszerettél a húgomba, a szívem megszakadt. Ezt mind nekem kellet volna megadnom neked. Tudtam, hogy megfog ölni titeket, végig asszisztáltam az egészet ott a kikötőben. De amikor meglőtte Bruno, akkor tudtam mit kell tennem. Segítettem végig neki, hogy rendbe jöjjön, majd utána neked. – Nikola csak mondja, mondja és mondja megállás nélkül.

Nem tudtam semmire sem figyelni, csak Sharonra. Az arcára. A szemeiből kiakartam olvasni, hogy mit érez.

Sharon megszorítja Nikola kezét, testével felé fordul, amitől úgy tűnik Nikola megnyugszik.

Minden lejátszódik a fejemben. Anyám halála, apám megölése, Nikola szerelme, Sharon kegyetlen élete.
Csak nézem őket. Annyira hasonlítanak, olyan sok megegyező tulajdonságuk van. Mégis ég és föld. Édes és savanyú. Az egyik egy életet elvesz, a másik pedig ad.
És végül mindennek egy vége lesz.

– Milyen érdekes. Bruno téged szeretett, de te nem szeretted igazán. Walter engem szeret, míg te, őt. – teljesen meglepő számomra, hogy Sharon szólal meg először.

Felállok a térdelésből, és visszamegyek a komódhoz. Már nem haragszom rá. Megmérgezte az egész életemet, a gyűlölet pedig évek óta csak felőröl. Én már csak egyet akarok.

Hogy Nikolához soha semmilyen körülmények között ne legyen részese az életemnek. Én már csak egy olyan életet akarok biztosítani, ahol nincs se Nikola, sem pedig Bruno. Csak Sharon és én. Senki, és semmi más.

Megtörlöm a könnyes szemeimet, kirecsegtetem a nyakam.

– Én megbocsájtok. – nehéz, de megkönnyebbült szavak hagyják el a számat.

Nikola értetlenül néz rám, talán örül, és megkönnyebbült. Meggyónta a bűneit, szerintem ő is akar egy boldog életet, egy másik esélyt.
Tiszta lappal akar indulni egy tiszta életben. És ma most nem adom meg neki ennek az esélyét, akkor én sem engedem őt végleg.
Nikola habozik, de végül felkel a kanapéról a testvére mellől, elém lép és átölel. Őszinte volt. A szívverése lassú.
Aki hazudik, annak a pulzusa akarta ellenére is gyorsabb, mint az átlagnak. De Nikola teljesen nyugodt volt.

– Én viszont nem. – Sharonra kapom a tekintetem, aki felpattan a kanapéról, megragadja a kezemben lévő kést és a nővére hátába szúrja.

Döbbent arccal nézem végig, ahogyan Nikola élettelen teste lecsúszik rólam, és kitekeredve elterül a lábaim előtt.
Végül is...

Sziasztok!
Ma se lettem jobb fej 😆