A szabó két élete | Part I. COMPLETED ✅

Chapter 18 (+18)

Ő a zsákmányom, én pedig a gyilkos vadász.
Ő reszket, én éhezem.

Hívogat édes illata, testére úgy csapok le, hogy ideje se legyen védekezni.

Magas, izmos testemmel beborítom Sharont, felkenem a falra és a nyakát csókolni kezdem.
Kezeimmel megragadom a csuklóit és a feje felé szorítom a kezeit. Különösebben nagy erőt nem kell kifejtenem, engedelmeskedik.

Vagy most, vagy soha.

Próbáld kifinomult, és határozott lenni, igyekezett álcázni, hogy nem élvezi, ahogyan nekifeszülök a testének, de amint elhagyja az első kéjes nyögés a száját minden odavész. Ahogyan a józan eszem is.

– Lábakat szét! – mordulok fel, miközben a nyakától továbbra sem vagyok hajlandó elszakadni.

Engedelmesen széjjelebb rajta lábait, viszont a térdeit kellemetlenül befelé dönti.
Titkolózik.

– Felesleges takargatnod magad. Idáig érzem a vágyadat. – elemem számat a bőréről és beleszippantok a levegőbe. Izzik a hangulat, Sharon lehunyt szemekkel nyögdécsel a levegőbe.

Ágyékomat szorosan a hasához szorítom, azt akarom, hogy érezzen. Ez a nő teljesen be van gerjedve, hajtja a vágy, a félelem, az árnyék, a bűn.

Egyik kezemmel elengedem a csuklóját és a pamut hálóingét, amiben eddig volt egy nemes egyszerűséggel letépem róla.

– Istenem, de gyönyörű. – nézek végig rajta csillogó szemekkel, egyre ingerültebben akarom őt.

Kicsit sem akarom kímélni, az összes általa generált dühömnek egy csekély részét át akarom adni neki.

Hogy érezze, és tudja. Elvégre addig nem állok le, amíg nem tudatosul benne, hogy ez lesz a jövője. A kegyetlenségem.

Hogy nappal a királynőm, éjjel a kurvám.

– Ezt tilos lenne csinálnunk! – félénk hangja karcolja a bőrömet.

– Mit? – kérdezek vissza kacéran, majd a derekánál fogva felemelem és a mosdó szélére ültetem őt.

Lábai közé férkőzök, haját megsimítom és megérintem odalent.
Rettentő forró, csurom nedv a bugyija. És még nem is tettem vele semmit.

Háta ívbe feszül, ahogy hozzáérek a puncijához, kezeivel oldalt támaszkodik. Fejét egészen hátradönti és apró mozdulatokkal lökdösi csípőjével a kezem.

Szerencsétlen mióta várhatott már erre. De nem mondhatta ki. Mégis kristálytisztán hallottam a fejemben a szavait. Némán megszólít.

– Ezt? – teszek fel egy újabb kérdést, és amíg élvezkedik a kezemen bugyin keresztül, addig a szabad kezembe veszem a mellettünk levő hajszárítót. Sharon, Sharon. Legközelebb figyelj a részletekre.

Egy hirtelen mozdulattal a zsinórt a nyaka köré tekerem, mire felkapja a tekintetét.

– Csend! – szólok rá, amikor rémülten néz a szemeimbe.

Tudatosult benne, hogy mindez csupán egy csapda volt, egy játék.

Leemelem a rideg bútorról és a tarkójánál fogva a felső testét a kádhoz irányítom. Két kezével megkapaszkodik a kád szélén és zokogni kezd.

– Ha mozogsz és ellenszegülsz, akkor meghalsz. – lábaimmal szétfeszítem az ő lábait. – Kárt akartál okozni, és sikerült is. Nem tudom miféle szándékkal vagy itt, és azt sem tudom, hogy mit akarsz. Nem tudsz rólam semmit és nem ismersz.

Kegyetlen szavakat vágnék a fejéhez, agyon tudnám verni. Képes lennék rá, ha a vágyaim nem lennének erősebbek. Nikola már nem élne.

– Ha irányítottak, akkor ostoba is vagy. – kezemet meglendítem, és egy kisebb ütést mérek a szaftos puncijára.

Sharon teste kissé előre dől, egyik kezével a szemközti falat támasztja meg.

– Kezeket vissza a kád szélére. Egyensúlyozz csak élet és halál között. – szólok rá határozottan.

Ujjaimat végig vezetem a hátán, ahol a jelölésének a hegei látszódnak, másik kezemmel pedig lehúzom a nadrágomat.

Farkamat a bugyihoz igazítom, majd masszírozni kezdem érzékeny csiklóját. Az anyagon keresztül érzem, ahogyan benedvesíti az egész hosszomat. Belerándul a farkam a tiltott gyümölcs ízlelésébe, olyan impulzív érzések futottak át a testemen, mint akinek orgazmusa van.

Lehajolok lábai közé, két ujjammal félrehúzom a bugyiját és megsimítom síkos nőiességét. Egy vékony nedvcsík jelenik meg kettőnk között, amit egészen a számig húzok, és beszippantom. Mennyei.

Képes lennék a türelem érdekében így guggolva kiverni a farkamat, csak hogy a maradék 2,5 órában csak benne legyen.

Ajkaim elválnak egymástól, és hangosan, de kéjesen veszem szaporán a levegőt Sharon puncijával szemben.

Meg kell nyalnom. Nem bírom ki.

Szétfeszítem farpofáig és az apró, átázott bugyijával együtt elkezdtem őt felfalni. Nem érdekeltek a következmények, nem érdekelt a ma, a holnap, csak cselekedni akartam.

Nyelvemmel intenzíven dugtam őt, könyörületet nem ismerve. Forgattam a fejem, csavartam a nyelvem, míg a kezemmel alul a csiklóján írtam le kis köröket.

Le kell állnom.
Bántani fogom, ha nem fejezem be.

– Ne hagyd abba! – nyögi Sharon tudatalatti állapotba, majdnem belefejel a kád vízbe.

– Bántani foglak. – válaszolok őszintén neki.

Elengedi a kád szélét, és felegyenesedni próbál, de nem hagyom neki. Valahol megértem jelenleg Brunot, hogy miért szorul fegyelmezésre Sharon.

Egy meglehetősen nagyot vertem a seggére, feldühített a szófogadatlansága.

– Nem mondtam, hogy felkelhetsz. Vissza. – állok fel a guggoló helyzetből, hogy fölétornyosuljak.

– Nem vagy te senkim. Ne parancsolgass.

Azt a kurva. Ez gyomros volt.

Egy mosoly kíséretében megragadom a tarkóját, erővel a számhoz rántom a fejét, és odaszorítom milliméterekre a száját az enyémhez.

– Te azt csinálod, amit mondok. Ezért. – szabad kezemmel lenyúlok magunk közé, és bedugom két ujjam a puncijába. – Mert erre vársz, amióta csak megláttál. Kívánsz. Akarsz. Hajt a kíváncsiság, hogy milyen érzés úgy lenni valakivel, hogy az gyönyört akar okozni. – egyre szorgosabban kezdem mozgatni benne az ujjaimat. – Hogy milyen érzés lehet, ha valaki használja a tested azért, mert akarja. Mert látod rajtam, hogy a másik felem vagy. – mostmár szabályosan döfködöm őt, csattogó hangja beteríti a már párás szobát. – Rajtam fogsz élvezkedni, és általam. Könyörögni fogsz, hogy az enyém lehess. Megitatom veled a mérgemet, hogy velem együtt halj meg. – az utolsó szavak után megnyalom a száját, és várom, hogy elfogyjon a türelme.

Addig-addig játszadozom az orgazmusával, és az elméjével, amíg nem veszti el az azt a kontrollt, ami kettőnket még egyben tart.

Édes a bosszú, de mérges...