A szabó két élete | Part I. COMPLETED ✅

Chapter 23 (18+)

– Nem bírom már tovább. – lehelem Nikola fülébe, majd visszarántom az ájulás széléről és elengedem őt.

Fejét a vállamra hajtja, és apró csókokat hint a bőrömre, ami a csókja alatt perzsel. Felfogok gyulladni.

Kezemet a segge alá csúsztatom és enyhén megemelem őt. Nem bírom abba hagyni.
Erőből és izomból dugom őt, nedve csattog a combomon, magas nyögdécselé a fülemnek óda.
Hátamba kapaszkodik kezeivel, majd a körmét a bőrömbe marja, és dobálja magát az ölembe.

Fejét hátra engedi, így tökéletes rálátást biztosít ezzel a melleire. Ráharapok alsó ajkamra, egy utolsó pillantást vetek Sharonra, aki undorral tekint ránk, majd elveszem a tekintetem róla és a számat a bimbóira tapasztom.

Nikola annyira tocsog, hogy az egész kezemet beteríti a nedvessége, ujjamat így könnyedén beledugom a seggébe és szaporán véve a levegőt ujjazom és dugom őt egyszerre.

Mindenét akarom, az utolsó haja száláig. Mindenét érinteni akarom, egyetlen ép bőrfelületet sem akarok érintetlenül hagyni.

– Látod ezt? – Bruno morog Sharonnak. – Senki sem vagy neki.

Ez volt az a mondat, aki hallatán leálltam. De sajnos Nikola nem. Annyiszor élvezett el rajtam, hogy nem bírtam tovább tartani, és az orgazmus áramütés szerűen kúszott végig az egész testemen.

– Takarodj innen. Számomra halott vagy. – üvöltöm Nikola arcába, aki önelégült mosollyal áll fel az ölemből, majd az ujját bedugja a puncijába és a számba nyomja azokat.

Mielőtt tőből leharaphattam volna, azelőtt ki is húzta onnan. Okos. 

Nikola kihámozza magát a szorításomból, amit lehajtott fejjel hagyok. Megint legyőzött. De ez most más volt.

Felhúzta a köntösét, összekötötte a haját és kiment a teremből, magával véve az összetört lelkem darabjait.

– Képzeld Szabó, a kis nejem beléd van zúgva. Tudtad, hogy van egy naplója? – szakítja meg a nehéz perceimet Bruno, miközben Sharonnal az oldalán elkezdenek felém jönni.

Mellkasom fel-le mozog, szabálytalan a szívverésem, izzadságcseppek csöpögnek a véres nadrágomra és a spermás farkamra. Undorító látvány vagyok.

– Engedd őt el. – feszülök neki Brunonak, de a szék nem engedi továbbra sem, hogy bántsam őt. Sharon hátrébb hőköl.

– Megmondtam, hogy a nejem tabu. Megszegted, amit mondtál és megkúrtad. A titkok őrzője sosem hazudhatna. Tudom, hogy Nikola mit vált ki belőled. És meg is értem. Egy lehetőséged volt Szabó, eljátszottad. – a fegyvert, ami a kezében van a homlokomhoz tartja.

– Szerelmem, távoznál? – néz kedvesen Sharonra, aki viszont le se veszi rólam megalázó tekintetét. Hányni tudna tőlem, és amilyen sápadt lehet, hogy meg is teszi hamarosan.

– Ne hívd így. Nem érdemled meg őt. – köpök az ingére Brunonak. Kinevet.

– Tényleg? Takarodj már. – biccent a fejével Sharonnak, aki megijed és távozik Nikola után.

Egyszerre két nő.
Mindkettő hat rám. Mindkettő játszik velem, mintha a két ember egy, és ugyanaz lenne. Ha nem láttam volna őket külön-külön, akkor el is hittem volna.

Itt voltak, mégis elmentek, megvolt a lehetőségem és elrontottam.

Legyen szó bármiről, Nikolát sose szerettem szerelemből. Szerettem mindenét, de nem voltam szerelmes. Ölni tudtam volna érte, de nem voltam szerelmes. Meghaltam volna érte, de csak mert nem lett volna értelme annak, hogy nélküle létezzek.

És most nincs semmim. Beszélnem kell Sharonnal.

Ha túlélem.

– Viszlát! – Bruno lejjebb viszi a fegyvert, egészen a mellkasomig és meghúzza a ravaszt.

Sziasztok!

Ez egy rövid rész lett, a továbbiakat nem folytathatom ebbe a részbe, az elég furcsán nézne ki. 😂

Mit gondoltok?
Mi lett velük?